uhh az a csokdarabokkal és meggydarabokkal dúsított piskota … igen gyorsan elfogyott … jöhet a következő adag!!!

All around me are familiar faces
Worn out places
Worn out faces
Bright and early for the daily races
Going no where
Going no where
Their tears are filling up their glasses
No expression
No expression
Hide my head I wanna drown my sorrow
No tomorrow
No tomorrow
And I find I kind of funny
I find it kind of sad
The dreams in which I’m dying are the best I’ve ever had
I find it hard to tell you
I find it hard to take
When people run in circles its a very very
Mad world
Mad world
Children waiting for the day they feel good
Happy birthday
Happy birthday
And I feel the way that every child should
Sit and listen
Sit and listen
Went to school and I was very nervous
No one knew me
No one new me
Hello teacher tell me what’s my lesson
Look right through me
Look right through me
And I find I kind of funny
I find it kind of sad
The dreams in which I’m dying are the best I’ve ever had
I find it hard to tell you
I find it hard to take
When people run in circles its a very very
Mad world
Mad world
Enlarging your world
Mad world

Igen Donnie Darko – ide most jutott el
Igazából a Donnie Brasco -t akartam újranézni és a Donnie Darko lett belőlle. Nem bántam meg. Odakerül a polcra szépen a Mulholland Drive meg a 21grams mellé. Ezek azok a típusú filmek, amiket amikor nézem akkor kicsit elunom … aztán amikor megvan a vége akkor azt mondom, hogy húbazzeg ez kúrvajó volt és elkezdem összrakosgatni – és azt mondom magamnak, hogy holnap majd megint megnézem és akkor minden helyére kerül, de holnap nem nézem meg mert azért több elszántság meg kedv kell (legalábbis nekem), hogy az ember tudatosan neküljön egy ilyen lassú filmnek … aztán amikor végre megint nekiülök akkor kellő mértékben elfelejtem az alapsztorit ahhoz, hogy csak menetközben ugorjon be 1-2 dolog és megint élvezzem Atól Zig az egészet … na mind1 most ott tartok, hogy húbazzeg ez kúrvajó volt … (de megnem mondom, hogy miért csak jó volt és kész)

The Longest Yard /Csontdaráló aszem a magyar cím/ – azt írta, hogy nem a legtutibb … pedig szerintem rendben volt. Sokkal sokkal szarabb filmeket is láttam már … mindegy, egyszernézős – igazából olyan vasárnap délutánokra való amikor nem akarja az ember megeröltetni az agyát olyan bonyolult dolgokkal, hogy megjegyezze karakterek nevét vagy, hogy ne legyen már az első 3mp -ben tök egyértelmű az egész mozi. Még azt is alap volt, hogy valaki ki fog nyiffanni, csak az nem volt egészen 100 hogy ki …
mindegy … láttam … pipa … következő!

hohó … beindult a központi-fűtés … mostantól éjjelente megint nem fagy be az ágy alá tolt pössentő-bödön … fincsimi?

Budapest Wolves _VS_ Debrecen Gladiators
sok – kevés

igazából az osztrákok ellen játszott meccs messze izgalmasabb volt, viszont ezt magasabbról néztük a lelátóról így ez látványosabb volt annak ellenére hogy elég ratyi meccs volt.

vasárnap délutáni programnak kiváló volt, ez megint az a bizonyos ‘ennyit megért’ (lásd lentebb) eset …

Ja … miért világít lilán a Lánchíd és mireföl van koncert a budai rakparton? – biztos van oka, hogy olyan mikropicsámnyi kis helyre sürítették a népet … de vajh mi lehet az …

Hétvége -> jóidő.
Ennek ellenére alaposan elbasztam a délelőttöt és csak 15:00 felé pattamtam bringára, hogy akkor most nagyot karikázok hátha többet nem lesz napsütés idén … semmi extrém csak Pilisbe fel – Pilisből le azt kész.
De közben kiderítettem, hogy 60 km/h felett már nem írja ki a bringám sebességmutatója a törtértékeket. Tehát 61 után 62 -t ír (függetlenül a gyorsulás ütemétől) és nem ír olyat, hogy 61.1 , 61.2 stb. Meg arra is rájöttem, hogy gépjárműben úgy 180 km/h -nál van az a pont amikor kellemes kis paráztatós gomboc lesz a gyomromban és megindul a fokozott adrenalitermlés bringán viszont kicsit több mint 100 km/h -val kevesebb is elég hozzá …

Ja és az milyen már basszus, hogy október első harmadában (ma) kibaszott szúnyogok támadnak meg amikor megállok mert fázom két pólóban és felveszem a melegítőmet (tehát úgy 15C alá esik a hőmérséklet) … kisfaszom a rohadék vérszívókba, az már tényleg sok, hogy az ősz kellős közepén se bírnak már megpusztulni …

Svájci ismerősöknél láttuk raklettsütőt. (vagy rackletsütőt izlés dolga.) – jópofa tákolmány. A lényege annyi, hogy sajtot lehet vele sütni kis lapátkákban, (nem fondü mert az olvaszt ez meg süt) és aztán rá lehet rakni a sültsajtot kenyérre vagy akármire amit a sajt megsülése közben a szerkezet tetején felmelegítettél esetleg kicsit meg is pirítottál …
Na, most hogy az egyik (meg nem mondom melyik) nagyáruház rájött, hogy neki van ilyen de kutya se veszi és jól leértékelték, hát beruháztunk és rávertük azt a háromezerakárhányszáz pénzt.

Este ki is próbáltuk, családilag – mókás helyzet volt.
ilyen mondatok hangzottak el: ˇjó ez” ; “ennyit megért” ; “végülis nem olyan tuti mint a svájci mert azon volt ilyen állítgató meg olyan extra lapátka, de ennyi pénzért mit vársz” …
szóval senki se merte kimondani (én se mert miért pont én legyen az illúzióromboló), hogy vettünk egy kacatot, ami majd ott fog rohadni az egyik polc tetején és szökőévente egyszer majd használjuk, egyébként meg nem véletlen volt háromezer és nem harmincezer az egész és főleg tudni kéne, hogy milyen sajtot kell meg érdemes sütni mert a trappista nem az igazi :)))
még persze lehet, hogy ha kreatívan használjuk azt a kis sütőt meg a felső melegítős felületét akkor akár okosan is lehet majd használni persze kérdés, hogy ki fogja ezt kikisérletezgetni …

– most ki játszik?
– dj 3tól 6ig.
– de meddig?
– 7ig.
– hogyhogy?
– volt egy kis csúszás!

– múltkor dzsoni hozott 3 petymeget 4en voltunk rá. Megkészültünk!
– hallod én gyíkra petymegeztem!
– fúúú

Belga – Te mit nyomsz

Ez az új album nagyon rendben van!

Tegnap délután hirtelen ötlettől vezérelve elhatároztam, hogy zsírt égetek. Vagyis zsír az nincs mert én a ‘vékony mint cérna’ IT -s fajtából vagyok nem a … khm … szóval nem a másik véglet, de akkor is bringáznom kell és azt kint kell a szabadban … mert most az kell és nem a város …

Szóval bringára fel, könnyed délutáni karikázás ki Szentendrére aztán meglássuk. Hamar kint voltam gyors ötlettől vezérelve kitaláltam akkor irány Lajosforrás úgyis ott veszítettem el a hátsólámpám egy részét 2-3 hete hátha még ottvan (elvetélt egy ötlet de azért hátha … persze nem volt ott).

Na lényeg, hogy ilyenkor mikor az ember kaptat fel valami meredek hegyi úton mindig elgondolkozik, hogyha egyszer felér akkor először is jól tökönrugja saját magát a hülye hegyrebringázós ötleteiért, aztán hazagurul és bedobja az egész bicót a szemétbe, mert faszkivan … Persze mikor fenntvagy akkor meg olyan kurva büszke vagy magadra, hogy az egészet elfelejted.

Ilyenkor hétköznap a kutya nem jár fel a Lajosforráshoz vezető kis egysávos utacskán az elvetemült fajtámbélin kívül, szóval nem igazán figyeltem, hogy mi van körülöttem meg szólt a zene is a fülemben. Idővel észrevettem, hogy mögöttem egy verda bandukol felfelé gyökkettővel mert leelőzni nem tud, persze félrehúzódtam. Láttam is, hogy nagy izgatott diskurzus van a járgányban, gondoltam, na ha felértem akkor majd le lesz ordítva a fejem, hogy én hülye barom faszért bringázok az autók előtt meg különbenis. Na felérek – lelkemben szétárad a már korábban emlegetett eufória amit csak kicsit árnyékol be, hogy srácok már támasztják a verdát és nagyon sasolnak … megyek a kúthoz várom a leugatást … nem kell sokat várnom egyik arc gagyok valamit, nem hallom mi az gyorsan zene kivesz, kérdezek, hogy ‘tessék?’ mire a srác:
-király vagy! – és elismerően bólogat hozzá.

Na ez nagyon kellett a lelkemnek, tényleg tök jó volt … ilyenkor mindig visszanyerem az emberiségbe és legfőképpen honfitársaimba vetett hitemet. (amit aztán, erősen próbára fog tenni az a másik 10 negatív élmény míg hazaérek de akkor az ott nem számított …)