- Te miért van 2 csöcsöd a hátadon?
– F*sszal a pofámon inkább kussolnék!
2011. augusztus hónap bejegyzései
effective
Ez a szombat is 500+ km -el telt, gyakorlatilag a Mátrát ha jól számolom 3x szeltük át különböző irányokban, de most nem csak mókás volt hanem kifejezetten hasznos is mivel csak ketten voltunk. Ami azért jó, mert ha egyedül vagyok akkor lusta vagyok hajtani, ha meg többen vagyunk akkor megyünk valahova (a)céllal …
/szar szóvicc volt, üthettek …/
Lényeg a lényeg, TibiBá’ Rozsdás nagy testvérén ült ami ~300ccm -t jelent, meg van X+ év előnye rutinban, szóval nagyon kellett küzdeni, hogy ne maradjak le de általában sikerült – ezért egyébként este a tükör előtt megveregettem a saját vállamat, merthát mégse csak Lali meg Sanyi a király …:D.
Szünetekben ment a fejben dugás, hogy mikor érdemes már elváltani, hogyan jobb kanyarba bedőlni / fékezni, ki hol csúszott meg. Sok minden van még amit nem is tudok és még több (hehe) amit tudok, de nem -mindig- jól csinálom. Még.
A nap végére azért azon kaptam magam, hogy basszuskulcs kezd a 600ccm kevés lenni. Persze Rozsdástól nem szabadulok meg egykönnyen, mert szentimentális vagyok – de azért, amikor tudod, hogy te keményen küzdesz a váltóval, hogy tartsd a fordulatszámot és így a tempót míg előtted meg laza négyesben dölöngélnek és ‘csak’ 300cc a különbség azért az csak birizgálja az ember csőrét. Meg persze az is, hogy eddig hamarabb fogyott el a mersz belőlem mint a sebesség alólam, tegnap ez többször megfordult és azon kellett kapnom magam, hogy húzom én de csak vánszorog az a sebességmérő nem pedig szökken felfelé a számokon.
Viszont a napi használatra meg nincs szükség többre. Meg kb egyéb alkalmakkor se, csak ha az ember kifejezetten ‘küzdeni’ megy a hegyekbe vagy messzire utazik, felpakolva. Évi 3-4 alkalom. Ahhoz meg határozottan drága mulatság második motort fentartani.
Hát nem ez lesz a központi problémám őszre … de azért feljegyzem magamnak; ha rámszakad a lottó ötös akkor második motorra is kéne költeni 
Ilyen is van
Ma a koraesti órkában teljesen szabályosan közlekedve haladtam a Németvölgyi úton, mikor is a mögöttem lévő batár méretű terepjáró irgalmatlan dudálásba kezd. Megfordulok; kerek szemekkel mutogat rám, vagyis a motor hátuljára. Nézek hátra, nézek a tükörbe, nézem a műszereket: lámpák égnek, oldalsztender nem maradt kint, zsebeimből nem lóg semmi, olajam benzinem akármim nem folyik, nincsen semmi fura zaj, ami arra utalna, hogy valami műszaki hibám lenne. Levonom a következtetést: biztos a járdán haverkodik valakivel. Fordulok vissza, megint dudál. Órohadj meg, neked is most kell bohóckodni, csak nem adja fel, szóval első utcába beforudlok félre állok – mellém áll. Már várom is, hogy valamiért bizony az én k>#&@ anyámat és a köcsög motorosok különbenis vagy valami egyéb nagyívű eszmefuttatást amit az ember -előítéleket pfujj- elvár egy embertől akinek akkora terepjárója van mint egy kisebb közért.
Hát nem.
– Helló, fúúú de szép motorod van, hány éves?
– He? – bután nézek, arcomra kiül, hogy: ezért állítottál meg, tééényleg?
– Hány éves a motor? – Kérdezi megint, de ott a szemében az a fajta, gyerekes lelkesedés, ami mindenkiben benne van -szerintem- aki valaha motorozott és megszerette azt. Lehet látni az emberen, hogy azért van autója, mert családja van -egyébként anya és a kölkök is a járműben vannak, de meglehetősen hidegen hagyja őket a beszélgetés tárgya, lennének már inkább otthon- de emberünknek minden motorra eszébe jut, hogy egyszer ő is motoros volt … szóval nem lehet utálni érte.
– 29 éves.
– Fúú az nagyon frankó, nekem volt egy Hondám egy #### sokáig, nagyon szerettem az is 30 éves volt. Minden frankó vele? Megy, nincs baja?
– Nincs baja, jól megy és szeretem is.
– Mennyiért vetted? Mennyit érnek az ilyen koru gépek mostanában?
– Ez úgy 350 -et.
– Én 400 ért adtam el a Hondámat, de nagyon sajnálom. Nem adod el?
– Nem köszi, megtartom.
– Nem hülyéskedek, komolyan kérdezem; nem adod el? (ennél a pontnál anya villámokat szóró szemit én észrevettem, de emberünk olyan lelkes volt, hogy semmit se látott csak Rozsdást – szerintem ha rábólintok, meg is vette volna helyben, még a taximat is kifizeti hazáig).
– Nem kösz haver, nem adom el semmi pénzért – megtartom.
– Hát jó, jó utat szevasz és bocs, hogy félreállítottalak, de nagyon szép ez a gép – úgy megtetszett.
– Semmi gond, helló.
Hát ilyen is van … most mit szóltok?! 
Remélem haver a jövő szezonra beújítasz valami szépet és összevigyorgunk még valahol 