salute

writers of love, life, struggle, dreams
painters in broad strokes and sculptors of life
makers of music, but not just music … of life
actors on stage and film – pioneers
firestarters
those who died needlessly
lost cultures
spirits
will we ever say never again and mean it?
for all of those alive and imprisoned unjustly
ancestors, forbearers, both forgotten and remembered

… watch over us!


Ursula Rucker – Libations

Előkotortam egy 2007 es Yummie.hu mixtapet és ott találtam.
Múltbamerengős 2perc szünet amig Saimonsais nagypapa a régi szép időkön mereng ;)

London tour

Na mit találtam ma meg: az eredeti London tour (anno 2004) teljes naplóját gépelve, az akkori régi blog motor romjai között. Ez bizony már egy majd 10 éves történet egy majd 10 évvel ifjabb kalandor (that was me mate) tollából.

A két bohókás fiatal elindult, ketten összesen 200.000 HUF -al a zsebében (1 EUR akkor kerek 250 HUF volt, kint kicsit több 255-260 HUF). Hááát ma már azért nem ennyivel indulnék.

Szóval álljon itt mementóként amiről azt hittem már elveszett annó a sok blog költözés között. (a buta szöveg tördelésért előre is sorry, de nem tördeltem újra az egészet, meg persze a helyesírási és fogalmazási hibákért is).


Baljós kezdet



DAY 00 – 2004.07.11 – Vasárnap

Gyuri persze sehol se tart pakolással mikor én 20:00 körül becsöppenek hozzá. Veszett AuchanTesco járás következik több-kevesebb sikerrel.

Majd éjszakába nyúlóan pakolunk neki és a bicaját szervízeljük.

Fekvés: 2:00 kor. (ebből nem lesz 3:00 körüli kelés)


Két bátor fiatal nekivág: Kalandra Fel!



DAY 01 – 2004.07.12 – Hétfő

Kelés reggel 4:00 -kor. Állapot: “mint a mosott szar”.

Irány az 110 -es út, Tatabánya, Komárom, Győr.

A terv a Fertő tó elérése volt korábban, reggelre Mosonmagyaróvárra módosult. A “sok” alvásnak, az egész napi szembeszélnek meg a kis esőzéseknek köszönhetően most egy kempingben vagyunk Győrben.

Nap mókás eseménye:
mi út mellett bringákkal bíbelődünk valahol Komárom előtt. Egy robogós nő lassít majd egyből kérdez hibás angolsággal: “It’s OK?”.Egyezményes hüvelykujj-felfelé jellel válaszolunk, mire a spiné tovarobog. GYuri: “na ez se magyar”. Valóban, vajh hány magyar állt volna meg ha ott dekkolunk reggelig??? (tipp: egy se).

Ja és Gyuri persze megint út előtt ivott tejet, folyománya: teleszart egy erdőt. (tavaly is volt efféle baleset :) )

Időjárás: egész nap melegítőben voltunk, az idő kifejezetten hideg (meg szeles), hajnalban a sátorban belémfagyott a szar is.
Óra szerint 130-135km van mögöttünk. Állapothoz képest szép, a tervet messze alulmúlja.

DAY 02 – 2004.07.13 – Kedd

Győrben későn kelés, lazulás, lustaság, a szar idő végett (eső lába lóg, szél) kivárás.

Napi móka: kb 10:00 kor a kemping ajtaja előtt, elcsordogál a helyi yard verdája. Rádió bömböl. Zene: Mission Impossible filmzene. Ledoltem a padról a röhögéstől.

11:00 -kor start. Mosonmagyaróvárig iszonyat szembeszél. Sasszézó csiga sebességével se haladás van. 34km 2óra alatt és éppen beértem az eső elől Mosonmagyaróvárra.

Még 12km Hegyeshalom. A határ iszonyat szakadt. Az osztrák ZOLL-os kifejezetten tuskó. A szél egész nap kitartott, lejtőn felfelé váltottam csak fel, mert ott szélárnyék volt.

Amdorf: iszonyat zuhé, 10 percen múlt, hogy nem áztam szarrá, előtte Nickelsdorfban is dekkoltunk vagy 1 órát az eső miatt – persze végül nem esett.

Szél továbbra is gáz, Brück a.d. Leitha-tól Schwador: kín onnan Schwechat … már csak zombi vagyok, nem való nekem ez a tudományos táplálkozás, egészséges műzli, miegymás. Jófajta kóla kéne, Mars csokival. De nincs. Holnap visszaállok mert én azzal üzemelek. Schwechat előtt erdősávban vadkemping a nap fénypontja. A landoló gépeket (reptér egy köpésre) meg se hallva agyonütve alvás. Persze kaja semmi, mert németföldön a boltok szigorúan 18:00 -kor zárnak, konzevekkel mojolni meg nincs erőm.

Megtett km: kb. 110 km ami nagyon jó az 5-10 km-es szembeszélben viszont a tervtől nő a lemaradás.

DAY 03 – 2004.07.14 – Szerda

Schwechat egy köpés. Első boltba be – kaja.

Tovább tekerés:

“most már mindjárt itt van Bécs. Kijutunk Schwechat-ból és egyből az jön.”

“ennek a falunak sosincs vége”

“basszus ez a villamos vagy 20 megállós”

Megállunk tanakodni a fentieken, egy épület előtt melyen a felirat: Historische Museum der Wien – és akkor leesett, hogy ez a két város bizony összenőtt csak a térképen ez nem látszik :))

Körülnéztünk, nem tetszett. A város tiszta Budapest, néhol Kálvin tér, néhol Váci utca, volt egy híd kiköpött Árpád-híd. Én valami tenger nélküli Velencét vártam, helyette kaptam egy kicsi Budapestet, ótvar Donau-Canal-lal ami tiszta Amszterdam. Vannak kocogók meg bringások, szóval kicsit sportolnak, de a mi Duna-partunk sokkal szebb.

Bécsből kifelé nem az 1-esen St.Pölten felé keveredtünk, hanem a Dunaparton Klosterneuburg felé. (Ami jó mert batár nagy hegyeket úsztunk meg így.) Dunaparton Tulln-ba jutottunk, ahol a kempingben potom 8EURfő-ért szálltunk.

Reggel korán indulunk, azt mondja a recepciós, hogy jó idő lesz (ami nagyon ránkférne mert ma is csak délutánra lett szép idő).Holnap el kéne érni Linz-et.

Ausztria – a boltok, utcák, az egész környezet olyan furcsán steril, taszító az egész, igazából nem is tudom miért.

Megtett út: 70km szánalmas. Pláne, hogy javult az idő, bár reggel arra keltem, hogy a szél veri a fákat a sátorhoz. A város sok időt elvett (igazábol nem érte meg az időt). Most megnézem milyen a helyi klotyó meg zuhany aztán kaja, alvás, holnap korán kelés.

A zuhany alatt megtanultam mi a forró. 3 kabin van. 1 rossz, 1 mindig teltházas (nem véletlenül) 1 pedig jó de mindig üres. Persze, bementem. Kiderült a zuhany valóban jó csak nem ad hideg vizet csak meleget. Mindenesetre mókás fürdés volt, mikor kiléptem a zuhanyzóból indultam a sátorhoz akkor gőzölögtem és olyan piros voltam mintha rommá égtem volna. De tiszta voltam.

Gyuri aggódik egy nőn (szeret nem szeret helyzet – lassan az agyamra megy) SMS-brainstormingunk. Eredmény:

“Tullnban szeret a szívem.

Áll a sátor pihen az izom, egyre sűrűbben matyizom.”

A két hülye inkább aludtunk volna. Remélem nem küldi el neki :))


Nem lett jobb



DAY 04 – 2004.07.15 – Csütörtök

Tulln. Korán kelés. Zuhogó eső (az este kiteregetett cuccaink már nem nedvesek, csavarni lehet a vizet mindből.) BASSZA MEG!!! 12:00-ig sehova. Aztán irány Melk. Persze szembeszél, de a Dunaparton egész tűrhető volt. Mindenfelé bringás pihenők, Gasthof-ok,Campingek stb. Menet közben uzsonna egy nevesincs kicsi falu Billa-jában, én persze vettem okosan tejet a tuti meggylevesporomhoz … utánna drótszamárra vissza, mert a terv: Melk-et elérni, aztán csorogni míg kedv van, a délelőtti eső miatt Linz úgyis felejtős.

Bár a bringaút maradt a Dunaparton a táj változott. Már nem olyan kempingezős, a túlpart tele kastélyokkal meg templomokkal, persze mindegyik valami sziklaorom tetején. Időközben a tej megint (tavaly én is megszívtam ahogy Gy.) megtette a hatását. KÜLFÖLDÖN SOHA TÖBBET NEM ISZOM TEJET!!!! Nem részletezem, de lényeg, hogy Mautern és Melk között sehol se lehet egy jót kábelezni, mert ha lemegyek a vízpartra akkor vírít a fehér seggem a túlpartra vagy a bringaútról vigyorognak a képembe az 5-10 percenként 4-8 fős csoportokban arra karikázó vén csontok. Az autóút túloldalán meg ott a fűggőleges sziklafal. Melk viszont király hely, az apátság nagyon rendben van. Ybbs viszont már csak 25km este 20:00 van, “jó legyen” alapon nekivágunk.

Jött a jó csőstűl:

1. addigra a tej valahogy lenyugodott de most aztán táncba kezdett.

2. az eső kezdetben néha aztán egyre jobban szemerkélt, majd nem pöcsölt tovább hanem nekilátott zuhogni.

3. Gy. lassan rászokik az Algopirinre mert Bécs óta egyre jobban fáj egy foga (szerintem a szél meg a huzat lehet az oka).

21:30-ra kb. 3 km-re Ybbs-től már tudtuk: szopás van. A táj nem alkalmas vadkempingezésre, normál kemping sehol, eső szakad.

Ám legyen 30-35 EUR-ig még belefér egy Gasthaus. Elsőbe be is állítottunk. Hát nekik nincs szobájuk, de van egy haverja. Király: hívd fel. Kicseng. Semmi. Mobilt hív. Azt se veszi fel. Megint vonalason hív, végre felveszi, kiderül a tulaj már aludt. Szar ügy. Dumálnak: 20EURfőéj és van reggeli. Alig 2 km innen. Na jó, bringára vissza, esőt leszarjuk, már úgyis mindegy.

Nagy nehezen idetaláltunk. Ma legalább ágyban alszunk, fürödtünk, ami vizes az nem ázik szarrá míg alszunk ha kiteregetjük és nem fagy be a seggünk a sátorban. Én nyelem a NOSPA-t, Gy. az Algopirint. Nem mondom, hogy a legjobb napunk volt. Alszunk, reggel meg lesz ami lesz.

Megtett út: 110 km. Nem lenne rossz nap, ha Passau-ban lennénk, vagy nem tudnánk, hogy bár mindenki az ellenkezőjét állítja holnap úgyis megint esni fog.

[Gy. már a kummantást tervezi vonaton, én nem akarok amig van EUR-m.]

DAY 05 – 2004.07.16 – Péntek

A jó szállás megtette a hatását, reggel is fürödtem – csak mert megtehettem. Hasam se fájt már. Kiadós reggeli, házigazdánk ígéri: most már jó idő lesz. És lett.

Első nap, hogy rövid nadrág és póló az öltözetem melegítők helyett. Sőt délutánra a “póló se” lett a viseletünk.

Gyuri foga egyre fáj, Ybbs-ben az összes fogorvos zárva, mert 12:00 után értünk oda és hát péntek van miket gondolunk meddig tart a munkaidő. Holnap ki se nyitnak. Linz a következő nagyváros. Addig a Duna-parti út gyönyörű szemben a hegyek ormain kastély kastélyt követ. Este 20:00-kor Linz. Turista info persze csukva van. Én barangolni akartam, folyománya megint sötétben kerestünk szállást. Gyuri ezen persze hisztizik (biztos a foga miatt ilyen nyugös). A kemping olcsó 5.50 EURfőéj. De a fürdés 50 centessel üzemel. Tehát egy nap 6 EUR kereken :).

Holnap: fogorvos Gy.-nak. Bringaszervíz Gy.-nak. (kattog a váltója, nem jöttünk rá mi a gond). Aztán irány Passsau.

Megtett út: 110 km. Nem rossz, de a hátrányunk megint nőtt.


Fejünk felett összecsapnak a hullámok



DAY 06 – 2004.07.17 – Szombat

A terv végleg megborult. Gy. foga nagyon fájt, a napot fogorvossal töltöttük. Mivel szombat van innen oda küldözgettek. Végül az Allgemein Krankenhaus – Notfall osztályán kiköpték, hogy hol van a doki aki a fogambulanciát adja a hétvégén. Odaérve közlik: hát igen, igaz hogy EU tagok vagyunk, de fogalmuk sincs ez most hogy lesz a TB mit fizet mit nem. Mondjuk semmi gáz, van biztosítás. Na akkor már hajlandók hozzáfogni. Irány a röntgen. Kiderül, hogy Gy. foga bár gyökérkezelt, de hibásan, valami ideg azért bent maradt és a széltőlhuzattól begyulladhatott. Most kifúrja, holnap betömi ideiglenesen aztán majd otthon megcsináltatja rendesen. Én meg fordítottam az egészet – ez is kaland. Remélem nem megy rá az összes pénzünk. A terv végülis felborult, Gy. alig él.

Vettünk vonatjegyet Frankfurt am Main-ig. 79EURfő + 12EURbicó az összesen 91EUR. (okosan éjszakai vonatra vettük a jegyet, így legalább egy éjjelre meg van oldva a szállás).

Linz egyébként nagyon jó hely, a kemping egy tó partján van, fürdés királyság. A város szép, jobb mint Bécs sokkal, bár akkor is kihal az egész 22:00 kor.

Azért szar, hogy megborult a terv, így jártunk.

DAY 07 – 2004.07.18 – Vasárnap

Utolsó nap Linz -ben. Rájöttünk, hogy ez a világ legsportosabb városa. A park ahol a kemping van folyamatosan él, sétálók, kocogók, bringások, távgyaloglók, rollerezők, görkorizók. Hétvégén pedig az egész tó környéke megtelik kerti-partyzókkal. Kihozzák a kis kerti grillt és ott kajál a családbarátok, nagy a hepalykodás, van aki éjjel is kint marad.

A tó egyébként 21-23 fokos, gondolom hideg a helyieknek ezért alig vannak fürdőzők, ettől még ott van mellette 5-8 vízimentő + egy mentőautó. Aki bemegy a vízbe az is a bent lévő stégekig tempózik (napozni úszik be), esetleg a kocogást egészíti ki. Azért ha úszik benne az ember akkor nem hideg és iszonyat tiszta a közepén is a szélén is (megálltam a kellős közepén, lenéztem és láttam a lábaimat mintha csak uszodában lennék – azért a Duna, vagy Tisza kicsit más :)) ).

14:00 fogorvosnál. Doki a szivünkre köti, hogy ez csak ideiglenes megoldás és miközben tömi a fogat csóválja a fejét: “Riziko, riziko.”

Gy. persze szenved, ráadásul a számla 48 EUR.

A városban nem tudunk 3 percig úgy tekerni, hogy ne lyukadnánk ki valami ismerős helyen. Nincs mit tenni nem nagyváros, de imádom.

Vonat indul: 22:28.

A németosztrák éjszakai vonat ÁSZ. Aludtunk (vagyis csak én mert Gy. csak fájdalomcsillapítókkal tud aludni, mindig fel-felriad, beszed egy újabbat).

Amikor felszálltunk listán kipipálták a nevünket, helyjegyünk volt, nem egymás mellé a kocsiban viszont kb. 20 ember ha lézengett. Kérdeztük nem lehetne, hogy egymás mellé üljünk. Mondják, persze lehet csak átírják akkor jegyeket meg a névsort mert különben akkor reggel nem tudnak felkelteni amikor le kell szállnunk. Bocs …

DAY 08 – 2004.07.19 – Hétfő

Vonatunk több mint 1 órát késik (azért itt se minden óramu), szóval 8:00 felé kitesszük a lábunkat FaM-ban. Gy. foga megint fáj, első dolgunk azt lerendezni. (Így utólag ez az egyetlen dolgunk). Elsőre jó helyre küld a turinformos spiné: az Egyetem Tanulókorházába. 11:00 és 16:00 között körbejártuk az összes fogászattal kapcsolatos osztályt, ez elsőre 74 EUR-ba aztán további 44 EUR-ba volt.

De a részletek így néztek ki:

először is, elküldenek a felvételre, beregisztrálnak, kifizettetik az 50 EUR-t mint kauciót aztán irány a fogászat, ahol már majdnem zár a délelőtti muszak, de azért még átküldenek valahova ahol megnéz egy kezdőorvos. Aki nem hajlandó kihúzni de elvisz egy igazi orvoshoz.

Gy. mondja: “húzzák ki!” (Gy kemény gyerek én nem mondtam volna ilyet, de lefordítottam) Persze a dojcsok precíz gyerekek. “Nem úgy van az, előbb a röntgen”. Ennek nyomán közlik amit tudunk, a fog gyökérkezelt de hibásan. 2-3 napi beavatkozás és kész is. De nekünk nincs annyi időnk, és különben is már vagy 5 napja fáj, húzzátok ki! Ó nem úgy van az, látjuk mi mit csináltak Linz-ben de majd mi most kiszarjuk a spanyolviaszt, ha nem jó akkor még mindig ki lehet húzni. Na a spanyolviasz volt 24 EUR, így jött ki az első kör 74 EUR-ra az 50 EUR-s kaucióval együtt (mert azt beszámították).

Persze Gy. nem lett jobban, a beígért 1 óra múlva (amikorra már kutya baja se kellett volna lennie) csillagokat látott. Hát mentünk vissza egyből, hogy akkor most már húzzák ki. Akkor átküldtek a foghúzás osztályra (nem röhög ilyen is van) ahol az orvos közli, hogy ez tök egészséges fog nem húzza ki. Győzködjük, hogy úton vagyunk, se pénzünk, se időnk, félmegoldások nem jók mert még vagy 2 hét mire otthon lennénk és nem azért indultunk, hogy fogorvostól fogorvosig rohangássszunk, vagy hogy Gy. gyógyszerektől kómásan kószálja be Európát. Doki mondja, akkor se ez olyan mintha egy egészséges kart kéne amputálnia. Na nagy nehezen rááll a dologra, morog de a “nincs már pénzünk” duma megtette a hatását (ami azért annyira nem volt duma … mert azért lassan de biztosan apadt a kassza, vonatjegy orvosi számlák ect). Szóval kihúzta. Újabb számla ezúttal az a bizonyos potom 44 EUR áll rajta.

Német szókincsem ez alatt a 3 nap alatt duplájára nőtt csak fogászati szakszavakkal, remélem sose lesz rá szükségem.

Egyébként FaM nem nagy hely. Nem is izgalmas. Itt nagy szokás a fiataloknak a parkokban bandázni. Látványosságot nem sokat találtunk.

Gy. a húzás után kb. 1 órát aludt a kórház előtt egy padon, aztán úgy 00:00-ig a városban mászkáltunk (egy parkban szerintem csont nélkül buzinak néztek, mert rajtunk kívül mindenki a csaját hozta ;) de valahogy ez együkünket se vert le), most megint alszik. (Pályaudvaron csövezünk, de nem gáz, itt szanaszerte üldögélnek a turista fiatalok különböző vonatokat várva, az összes cuccunkkal felérő értékű kamerákat csak úgy félredobálva).

Az már fix, hogy bringázás már nem lesz sok.

Eldöntöttük, most irány London amilyen gyorsan csak lehet. Számolgattuk, ha már utazunk lássunk minél többet de ha Párizs felé kerülünk az se fér már bele a büdzsébe. Így is kurva drága a vonat, csak a tengerig 100 EUR, erre jön a ki tudja mennyibe kerülő komp meg még az angol vonatozás. (ez mind nem lenne ekkora gáz, orvosi számlák nélkül. Gy. EUR-ja elég rendesen megfogyatkozott)

Holnap körbenézünk, hátha van itt valami fapados repülőiroda, ha nem akkor megnézzük a “last minute”-okat a reptéren hátha belenyúlunk a jóba.


Vonaton, hajón át Európán



DAY 09 – 2004.07.20 – Kedd

A csövezés türhető volt. 4:00-kor mindenkit odébbzavart a Deutsche Bahn, mert a pályaudvari boltok nyitni kezdtek, árut szállítottak, de ha nem voltunk útban nem bolygattak. Egy japán csoport tudhatott valamit, mert egyből távolabb táboroztak le ahol nem voltak útban, az olaszok meg a fűtött várót preferálták. Mi is oda vonultunk be.

Vicces: a rendőrök látták, hogy vagy 20-25 fiatal csövezik a helyszínen 4-8 fős bandákban de senkit se baszogattak, csak a “nem turistákat” (értsd: csöves egy darab se volt megtűrve).

Gy. reggelre se lett jobban, alig vonszolta magát, talán lázas is kicsit. De legalább a fájdalmai enyhültek. Vagy 5x körbejártuk FaM-t mire kiagyaltuk a legjobb meg legolcsóbb utat Londonba.

Sajna innen fapados nem nagyon, busz olcsó lenne nagyon de a bicót nem viszik el, a vasút nem viszi csomagként, a Posta meg nem igazán tudott mit kezdeni a “fel szeretnék adni két kerékpárt Londonba” szöveggel. (töketlenek)

Marad a vasút. Ha bemegy az ember a pályaudvaron akkor van személyzet aki kikalkulál neki egy csomó variációt az utazásra, ár szerint a legjobbat számolva ki.

Ami nekünk lett, az FaM-tól a kompig 145.10 EUR. A komp előre láthatólag 82 EUR (de lehet hogy olcsóbb, nagyon függ, hogy melyik komp csúcsidő vagy sem stb). A brit vonat árait nem tudják.

Persze nincsen nap gixer nélkül, 8 átszállással kb. 2 nap alatt jutunk el a tengerhez, ez főleg azért van, mert ugye az egyenes a legolcsóbb út viszont ahhoz sok átszállás kell, plusz Németországban kerékpárt CSAK megfelelő vagonokban lehet vinni, tehát egyből a közlekedő vonatok fele kiesett a kalkulációból.

17:08 kifutunk FaM-ból.

18:51 -re kellett volna, de kicsit korábban vagyunk Koblenz-ben.

19:18 kifutunk Kobelnzből.

20:53 helyett ismét korábban, 19:25-kor vagyunk Köln-ben. Az út eddig nagyon szép, a folyóparti szakaszok különösen. Szóval eddig mindig volt kb. 20 percünk két átszállás között és mindig korábban is érkeztünk.

21:06 kifutunk Köln-ből Aachen felé.

22:09 helyett 22:25-kor érünk Aachen-be, ami gáz mert 22:16-kor elment a csatlakozásunk. A helyi kaller jó arc, lebeszél arról hogy bringával érjük el a következő vonatunkat (mert a kövi pályaudvaron kellett volna ugyis éjszakáznunk), ami alig 100 km lenne mi meg ugye kb fittek vagyunk hisz sokat aludtunk és Gy is most éppen nincs nagyon szarul. Szóval azt mondja, hogy az út a hegyeken át vezet és iszonyat meredek plusz el is tévednénk. Egy nő meghallja, hogy bajban vagyunk felajánlja:

“kövessük az autóját, elvezet egy ifjusági szállásig”. Így lett. A szállás 21 EUR lenne (ezért Ausztriában fullos zuhanyzós TV-s szobát kaptunk saját zuhanyzóval) de mivel nem tudjuk milyen költségek vannak még előttünk inkább kihagyjuk.

Ismét pályaudvar. Ez egy kisváros, párperonos vacak kis pályaudvarral. Azért akad 1-2 rossz arc csöves erre, ezért úgy döntünk, hogy kint alszunk a peronoknál egy padon azt is felváltva.

Reggel 5:30-kor nyit a helyi pályaudvar utazási infos irodája (mint FaM-ban ez egy tök jó dolog Németországban mindenhol akad) addig “pihenünk”.

DAY 10 – 2004.07.21 – Szerda

Aachen már nem FaM. A padon alvás működött, de azért a helyi csövikyardok lecsekkoltak maguknak, köröztek kicsit körülöttünk de nem abalygattak. 4:00-4:20 felé megélénkült a vonatforgalom és hideg is lett nagyon, felkeltünk lementünk a váróba. (ott nem akartunk aludni, mert a helyi semmittevők nagyon uralták a terepet ezért is voltunk éjjel az egyik távolabbi peronon).

Szóval valóban 5:30 kor nyitott az InfoZentral. Egyből nyomtatattak egy full menetrendet, vicces volt kicsit mert kevesebb átszállással hamarabb lennénk vele a kikötőben mint az eredetivel.

6:15-kor fel az első vonatra ami átvisz a belga határon, de csak az egyik első faluig. Liége-ben tettünk pár kört. Kicsit persze francia szagú az egész, reggel 7 kor konkrétan SENKI se volt az utcán. De ékszerdoboz a város. Nagyon aranyos – már amit láttunk belőle.

A peronon egy arc látta, hogy téblábolunk megkérdezte, hova megyünk én már rezzenéstelenül mondtam, hogy Londonba. Vártam a hatást, de semmi. Szeme nem rebbent (ezek nem tudják, hogy Anglia egy sziget odaát?). Ok akkor menjünk hátrább, mert az majd a következő vonat lesz, és annak is a vége lesz nekünk a jó. Ami jött az egy IC volt, el is bizonytalanodtunk, de a csóka szabály szerűen felrugdosott, hogy ne tartsuk már fel vonatot, és már mentünk is, vitt Brüsszelen keresztül tovább Oostende-be. Vagyis vitt volna, de a kaller Brüsszelbe leszállított mondván, hogy Oostende nekünk nem jó és különben sincs fizetve – a német precizitással gyártott menetrend külföldi része tehát megbízhatatlannak bizonyult, kicsit aggódtunk is, hogy akkor most a kifizetett jegy külföldi része vajon érvényes e egyáltalán. Sebaj azért az EU fővárosában is tettünk egy kört, bár így 9:00 felé még kicsit álmos volt. Értsd: üres.

Az InternationalInfo-ban közölte a faszi, hogy nem érdekli mi van az én menetrendemen (amit a németek nyomtattak a jegyemhez – szegény Hansiék ott Frankfurt-ban ha tudnák mit ér a gondosan tervezett útuk egyből a határ túloldalán …), szóval nem érdekli a menetrendem, inkább azt mondjam hova akarok menni. Londonba. Szeme nem rebbent – de már én se lepődtem meg. Akkor itt és itt erre és erre a vonatra kell szállni és tünjek már ne tartsam fel a sort. Szóval fel az AntwerpenAmsterdam vonatra. OK. A vonaton (ez már igazán szakadt MÁV-szerű, kellően szakadt, bringásvagont hírből se ismerő dolog volt) a kallernő a német zónában mindig gondosan ellenőrzött jegytömbünkre csak egy pillantást vetett (bizonyára biztos volt benne, hogy a DB kiállította akkor az jó is) úgy kellett az orra alá tolni, hogy legalább azt súgja meg hol szálljunk le. Mire mondta, hogy ez a vonat végig jó nekünk. Kicsit pörgött az agyunk a térkép felett, aztán rájöttünk: ez a nő hülye. Megkérdeztem egy faszit mire ő feldobta: nekünk Rotterdam-ban kell kiszállni. Aztán megint elővettük a kallernőt és nem hagytuk élni míg ki nem köpte a tutit. Na szóval tényleg Rotterdam Central Station a frankó. Gy. kicsit sajnálta, hogy kimarad Amszterdam és persze a CoffeShop. Ez a város már nagyon is élt a germánokhoz képest. Meg be is jött, színes, zsibongó bár nem igazán kavalkád.

Kövi vonatunk, már csak olyan HÉV jellegu dolog, seperc alatt kivitt Holland Van Hafen-re. Ahol meg is vettük a kompjegyet: 38.50 EURfő.

Kb. egy óra alatt meg is jött a kompunk és kb. egy másik óra mire beszálltunk. Már a tököm kivolt (plusz a váróban az automata elnyelte 95 centünket és nem adott semmit).

A komp elsőre HŰHA, kis szundi és még mindig a vizen voltunk, aztán vagy 2x körbesétáltuk az egészet. Vettünk csokit. Még mindig csak a tenger. Az éttermek, Casino-k meg a mozi anyagi okok végett nem igazán jöttek szóba. 1-2 bolt is volt, az viszont bűn drága. (állítólag a Calais – Dover közötti francia kompok jobbak, mert tele van boltokkal mint egy bevásárlóközpont, bár az is megunható) ÚJabb döglés. Aztán ki az orrba és már látszik a kikötő. Nagy nehezen véget ért a 3 óra 30 perces út.

Vám szinte nincs is, pedig Gy. még Hollandiában kidobatott velem minden maradék konzervet mert állítólag tej és húsféle nem vihető be. Mondjuk a vámos néni amikor odaadtam a kártyás személyimet (mert már ezzel is lehet) akkor konkrétan visszakérdezett: ez mi? Hát kisszivem ez egy ájdí. Na jó megnézte a kompjuterben a minták között és tényleg, ilyen a magyar személyi. Át is intett minket, semmi más nem érdekelte. Irány a vonat: 21 GBP és már megyünk is London-Liverpool Station felé. Onnan még vagy 2 óra bolyongás a nagyvárosban, mikor már azt hittem Gy. végleg eltévedt -Londonban annyira nem volt nagy kedvem pályaudvaron aludni- egyszer csak itt voltunk Zolee-nál. (persze kicsit csodálkozott a srác mert hétfőre igértük magunkat, és ő nem is hitt abban, hogy eljutunk egyáltalán hozzá :)) )

Nah …

DAY 11 – 2004.07.22 – Csütörtök

Első nap Londonban.

Reggel végre megfürödtem, fogat mostam, jót szartam és asztalnál étkeztem. (komfortérzetem az egekbe szökött)

Kiderült, hogy Gy. nem tud korábban hazamenni, mert vagy 100 EUR lenne a repjegy átrakatása (ami alapvetően valami 20 EUR lenne csak még rájön egy csomó ilyen olyan járulékos költség amit elfelejtettek megemlíteni) szóval 100 EUR-ból itt is kihúzza velem 08.01. ig.

Ma bevásárlás volt, meg Gy. régi lakását derítettük fel Bow-ban, meg a TESCO-t Stratford-ban.

Hazafelé benéztünk egy kis piacra, ahol mindenfélét árultak mindenféle emberek, meg a Victora Parkot is meglestük, ja és egy kis csatornácskát amin kis hajók voltak amiben emberek laktak … mókás.

Sok alvás, pihenés, mosás. Minden ami regenerálás és emberivé válást jelent.

Az utazásnak vége. Remélhetőleg nincs több nagy kaland, London király hely, remélhetőleg vigyáz ránk …


Londoni lustálkodás



DAY 12 – 2004.07.23 – Péntek

A koránkelés Londonban se lett erősségünk, pedig itt 1 órával korábban van mindig. Kb. 15:00 felé keltünk útra, igaz iszonyat időt elpöcsöltünk valami kaja gyártásával aztán meg az odaégett cucc eltávolításával az edényekről (láttál már toast kenyeret kifolyni a toast készítőből? Nem a sajtot hanem a kenyeret. Hát nem bíztató látvány. De a kenyér olcsó. Nem hiszem, hogy egészséges de olcsó. Ne rázd a fejed! Olcsó!). Bringával indultunk a város felé (a balos közlekedés nem gáz gyalog sokkal bizonytalanabb voltam).

Temze, Tower Bridge, Tower (csalódás a Tower, egy kis egérlyuk, még kaszárnya se lehetne egy tisztességes várban). Tengerész emlékmű, rakpart, Coven Garden (ahol a My Fair Lady-t forgatták), Picadilly Circus (itt azért már van forgalom meg élet), Leicester Square, Oxford Circus, Hyde Park (a híres angol gyep állapota siralmas, biztos valami koncert lehetett itt korábban), Marble Arch, Speakers’ Corner, Hyde Park tava (mocskos), Oxford Street – aztán haza. Igazából ezeken csak átrohantunk, megnéztük amit lehetett, de a járdákon bringát tolni is gáz annyian vannak, szóval majd busszal visszajövünk most csak beleszagoltunk a városba.

DAY 13 – 2004.07.24 – Szombat

Én lusta állat gyakorlatilag átaludtam a napot. Délután benéztünk a városba, megnéztük, hogy is működik az híres EasyInternet. Sajna a képek hazaküldése kudarcba fulladt, mivel Win98 -ak nem ismerik fel a fényképzőt … Gy. elment régi haverokat felhajtani. (sok fotóval tért vissza)

DAY 14 – 2004.07.25 – Vasárnap

Megint aludtam. De kezdek telítődni energiával :)))

DAY 15 – 2004.07.26 – Hétfő

Első buszozás London városában. Nem sokra jutottunk, az Oxford Street-et oda vissza megjártuk az bizonyos, minden boltba benéztünk ahova akartunk, vásárolgattunk is pár ruhát (valahogy csak kinézzen az ember a városban) meg kinéztük hazaiaknak milyen gagyit lehetne vinni :). Lényeg: lábunk bokáig kopott de találtunk csomó olcsó boltot, meg még több drágát. Nekem a 35 GBP áron értékesített NYAKKENDŐ volt a favoritom (hogy ehhez mennyi volt az öltöny meg az ing azt inkább nem írom le).

Na nem ilyen nyakkendőt vettem magamnak.

Gy. beújított a korábban már említett asszonyának (akivel azóta is kitartóan nyaggat, lassan de biztosan az agyamra kúszik) egy a mellékelt képeken látható hivatalos Londony Teddy Maci -nak kikiáltott szörcsomót. Éjjel azzal aludt (féltékeny voltam).

DAY 16 – 2004.07.27 – Kedd

Döglődés. Terv szerint Luton-ba akartunk menni, megnézni a repteret meg felderíteni, hogy miként megye ez a bringa feladás de Gy. 12:00 felé kelt csak fel, és akkor is megint rosszullétre panaszkodott így nem mentünk semerre. Vagyis elmentünk az ASDA-ba bevásárolni de ezenkívül semmi.

Iszonyat gáz mennyi időt ellógunk semmitevéssel amikor itt a nagyváros, sok látnivalóval de valahogy jó ez itt dögleni és nézni a TV -t :))


Az ördög figyelmeztet: még figyel ránk!



DAY 17 – 2004.07.28 – Szerda

Ma megvalósítottuk a tegnapra tervezett Luton-ba bringázást. Vagyis nem valósítottuk meg egészen de, nekiveselkedtünk és ez a lényeg. 13:00 felé indulunk, Gy. mára is hozza a tutit, még a Golden Green-nél esik egy embereset. Ok igazolt volt a zakó, mert nem bírta levenni a szemét egy csókáról aki a következő módon festett: szivárvány minden színében pompázó klasszikus punk frizura (tudod kakastarély), hozzá bőrkabát fehér pólóval, alatta skót szoknya és bakancs. Ja és ő csöves volt, tehát odőr + reklámszatyor. Lényeg, Gy. lazán nekiment valmai objektumnak és taknyolt miközben a fejét forgatta a csávóra. Tehát ő visszafordul én egyedül megyek tovább. Ezzel csak az a gond, hogy én eddig le se szartam merre járunk a városban, mert Gy. mindig képben volt, így nem figyeltem semmire csak követtem, most aztán fogalmam sincs hogy hol vagyok. Azt gondoltam, hogy eléggé elkanyarodtunk NY-nak É helyett, de Gy. azt mondta, hogy ez így a jó. Meg, hogy követni kell a 240-es meg a 183-as buszt de inkább a 183-ast. Remek. Harrow aztán Pinner és a 183-asnak vége, London vége táblának meg még mindig nincs nyoma, Luton táblának meg aztán pláne. 17:00 felé kérdezek egy fazont “hé paraszt merre van itten Luton” “hát azt benézted barátom mert az innen még 3 óra bringával de autóútnem is megy oda csak autópálya, és különben is rossz irányba mész, mert nagyon eljöttél NY-nak, Luton É-abbra van Londontól “. VAZZEG. Mondjuk a fenti mondatot 3x mondattem el vele (láthatóan nem örült nekem) mert az akcentusa eléggé kemény volt a csókának). Na ezt elbasztuk, Luton úgyis zárva lesz (legalábbis az Információs biztosan) szóval irány vissza, de akkor már megnézem ezt a vidéket, szóval jó nagy kerülővel át a gazdag lordok és sir-ek hatalmas házai és birtokai között be a Camden Town-ba. (Ez egy iszonyat nagy szórakozónegyed hatalmas élet van itt, bár mondjuk fényképezni így egyedül meg éjjel nem igazán mertem :)) Aztán hazafele vettem az irányt.


A napi 100 km így is megvolt.


Azért majd’ mindent megnéztem



DAY 18 – 2004.07.29 – Csütörtök

Busz. Most már egyedül vettem az irányt a város belseje felé, Gy. látott már mindent amit én most megnézni vágytam.

Oxford Street – tömeg, iszonyat tömeg.

Hyde Park – már nem olyan dzsuvás, de azért az a híres angol gyep na az nincs sehol.

Buckhingam Palace – itt eldumálgattam egy ausztrállal aki azt hitte angol vagyok, mert szerinte jól beszélek angolul. Szerintem csak annyi az igazság, hogy engem megért, ahogy én is őt mert “tisztán” beszélünk míg azt ahogy a helyiek ugatják a nyelvet azt egyikünk se igazán csak nagy görcsöléssel :)). De azért jól esett. A Palace az tényleg szép.

Westminster Cathedral – szép szép de sokkal szebbet vártam. De egy jó kis templom az fix. Szép piros.

Westminster Abbey – na ez már tényleg szép, 7 GBP a beugró. Kihagytam még sok minden van előttem.

House of Parlament – igen a Big Ben. Micsoda biztonsági rendszerek. A torony emlékezetes az épület is látványos.

Aztán át a Temze felett és vissza északnak séta a parton.

London Eye – iszonyú tömeg, említették, hogy ezt nem szabad kihagyni én mégis kihagytam, optimista számítások szerint se hiszem hogy feljutottam volna karácsony előtt.

Shakespeare’s Globe Theater – nagy. fehér. Szép. Lefotóztam. Lapozzunk.

Tower Bridge – igen itt már jártam, de most rendesen megnéztem magamnak, meg le is fotóztam minden irányból.

Tower – megint megnéztem, még mindig kicsi. Mondjuk lovardának belefér a Budai Várban.

A nap mérlege: vagy 100 fotó és 2 db bokáig kopott láb.

DAY 19 – 2004.07.30 – Péntek

A terv: British Museum és “igazi angol tea” vásárlása a Soho-ban egy bizonyos csúcsszuper boltban.

Indulás Busszal, iszonyat dugó az Oxford Street-en majd 2 óra volt és csak azért ilyen gyors mert a bankár negyedben leszálltam és gyalog mentem – úgy gyorsabb (tovább maradnék átszoknék a metróra, csak a BusPass 2.50 a TravelCard meg 4.50 naponta). Kis ténfergés, megvettem a szükséges mennyiségu szuvenírt, Marble Arch, Speakers’ Corner-nél várom Gy.-t aki másfelől jött. Ettem igazi angol HotDog-ot meg fagyit (5 GBP ez így). Irány a Soho. Keresztül kasul. Mindent megtaláltunk, csak azt az egy boltot nem.

De láttuk a Gay Hussar-t. Iszonyat mennyiségű kocsmát, lezbit, buzit meg ki tudja még milyen “nem kommersz” párosodási formát. Ilyen helyen persze hogy előbúvik az emberből a perverz filozófus:

elvitatkozgattunk azon, hogy ha van egy lány ikerpár akik egymásba szeretnek akkor ők:

1. leszbikusok-e (elvileg igen)

2. vérfertőzők-e (elvileg nem mert nem fertőzik meg, kölkük nem lehet)

3. abszolúte egoisták-e (tutira igen)

esetleg fentiek kombinációja.

British Museum holnap lesz.

DAY 20 – 2004.07.31 – Szombat

Ráérősen 12:00 felé csöppenek a British Museum-ba. Míg ideértem kétszer felforrt az agyvizem, eddigi ittlétünk legforróbb napján sikerült bebuszoznom a városba, mákom hogy hétvége volt, a forgalom kicsit enyhébb.

A múzeum nekem nagy csalódás volt, igazából rettentő mennyiségu információ van ott, az is igaz, hogy nagyon jól van az ebmerek elé rakva, szépen érthetően csomó minden leírva, nagyon profi a kiszolgálás, lehet kapni saját nyelveden beszélő masinát ami adott vitrinnél megmondja mit látsz ha nem tudsz angolul olvasni.

DE

nincs rendszer az egészben. Egymás után a különbőző termekben össze-vissza van minden. Egyik teremben görög-római dolgok (már ez is vicc, hogy két ekkora civilizációt egybe fognak) aztán utána amerikai indiánok, aztán japán kézmuvesség, majd egyiptomi múmiák … az egész közepén meg egy kis terem benne a 70-es 80-as évek kitűzőit mutogatják, szóval nagy a kavalkád. Amit viszont alig talál az ember, az a brit történelem, kis kelta cuccos akad az egyik sarokban de nem sokat találtam ezen kívül. Az igaz, hogy nem volt erőm bejárni az egészet, kb. 40%-át láttam, maximum a felét, de valószínutlennek tartom, hogy a fennmaradó rész megváltoztatná a véleményem.


Hazafelé



DAY 21 – 2004.08.01 – Vasárnap

Hajszál híján de gixer nélkül volt meg a nap.

Persze a hajnali 5-kor kelés nem tetszett igazán, a késve indulás se jött be. De hála Zolee-nak szépen kiértünk a reptérre. Iszonyat sor, persze, hogy a mi gépünkre várt mindenki. Eleinte 2, később 3, majd 4, végül 6 pultnál lehetett a két WizzAir-es gépre feljutni – ez még nem megy simán gyerekek. Sebaj.

Már otthon (értsd Zolee -nál) bajban voltunk a kilókkal, igy már a mérlegelés előtt Zolee megkapta ajándékba a sátrunkat (egész pontosan Gy. sátrát.) Nehogy már még azon is fennakadás legyen, elég lesz a bringákat letolni a szerencsétlen személyzet torkán.

Utólag kiderült, hiába volt a para, mert mivel a bringa batár nagy, a hozzá kötött málhazsákkal együtt külön lett feladva és nem is lett mérlegelve :) akármit áthozhattunk volna … (naná, hogy a sürített-levegős patronjaimat elkobozták – mondjuk számítottam rá – vagyis a 10 db-ból 1-et felvihettem. Tudni kell, hogy egy kerék felfújásához 2 db kell és ugye Gy. cangájával együtt volt 4 kerék amit otthon fel kéne fújni. De én előrelátó voltam, és már indulás előtt megrendeltem családtól az extra patronok kihozását a reptérre, egyrészt mert valóban számítottam rá, hogy elszedik a patronjaimat, másrészt meg arra is számítottam, hogy az út alatt párat elhasználunk.)

Persze mindenhol basztattak, hogy hát bringát nem így kell szállítani, hanem külön bringa dobozban meg csomagolva meg így meg úgy, sőt még extra díjat is ránk akartak verni, de mi makacsak voltunk mint őszvér és közöltük “márpedig mi úgy vettük a jegyet, hogy nekünk semmi ilyesmit nem mondtak pedig külön rákérdeztünk és aszonták, hogy semmi gond nem lesz szóval most ne tessék pattogni hanem tessék csókot lehelni a seggünkre és felengedni minket de iziben”. Végül még a személyzet nagy morcosan tudomásul vette, hogy nyakas magyarokkal van dolguk és az egyetlen dolog amit meg kellett tenni az a kerekek leeresztése, mást nem is kértek a végén (még a kormányok elfordítását se).

Na lényeg a lényeg, hogy a 7:55-kor induló gépre halál pontosan 7:56 kor szálltunk fel (miért pont most változzunk meg és érjünk oda akárhova kényelmesen). Így nem tudtuk meg, milyen dolog az becsekkolva ülni a kanapékon és várni, hogy végre bemászhassunk a gépünkre … helyette megtudtuk milyen az rohanni mint nyúl azon agyalva vajon kihúzott-e már a gépünk :)

Innentől pedig már az istenek tenyerén voltunk. Mivel a reggeli kimaradt, meg a vacsora se volt túl izmos hát bekaptunk 1-1 sajtos szendvicset a repülőn (potom 1000 HUF volt darabja).

Aztán már itthon is lettünk.

Bár leeresztettem, a hátsó kerekem valahogy mégis kidurrant a fuvar alatt, de ez volt az összes veszteséglista a napra. Meg pár karcolás a bicó fényezésén, de ezzel előre számoltam.

Itthon lenni fura dolog, hiányzik London, bár a zuhanyzást itthon nagyon élveztem (végre nem csurdogált a változó hőmérsékletű vizecske, hanem úgy dólt a víz a zuhanyból, hogy majd ledöntött a lábamról) meg persze a hazai kosztot.

Azért csak megszokom valahogy :)