Saimonsais_Blog, to_fb_too

Hannover vol 2.

Hozzászólás most!

Egyszer régen már razziáztunk a kockaparadicsomban (cebit kiállítás Hannover) -crazy-weekend-was – és most AB kollégával meg újbeszállóként Atilllla úrral rászántuk magunkat újfent. Végülis jó régen indultunk már meg hárman csak úgy akármerre “ahogy régen” … szóval, amúgyis ideje volt.
Indulás stílusosan péntek délután, de most az osztrák+német autópályás unalom helyett a kalandosabb egyből északra fordulást választottuk Prága felé … tehát szlovák+cseh+német autópálya unalom – mindjárt más. Előre látóan egy tálca bomba, családi csomag pocket coffe, egy raklap csoki, egy bála chips, úgy 10 liter zöld tea és víz betárazva.
Délután háromkor indulás, első megálló a Meki az M1 -esen (mert azt már a Nyers is megénekelte, hogy méreg nélkül nem megy ;) ). Második megálló Prága – én valahol a szlovák országban elbóbiskoltam, megriadtam a határon aztán kb Prága előtt fél órával. Vacsora a Svejkben még úgyse voltunk. Nem rossz. Majd Fáradt tagok kilazítása, rövid séta a Károly hídon és környékén (Atti ott nullázta le -igaz nem tökéletes- tripodomat). Nagyon kemény, hogy még éjjel 11kor is tömeg van az utcákon, pedig még igazán nincs túrista szezon.
Aztán kocsiba be a másik kettő a fejére húzza a takarót, éjjel kettő felé az órára pillantok, azt mondja a kompjúter, hogy van még 100km -re elegendő benzin. Remek. A következő német tábla meg közli, hogy 87km -a következő tánkstelle. Az annyira már nem remek. Mindegy abszolváltuk a kutat és még volt több mint 20km megtételére elegendő benzin, ami éjjel háromkor totálisan megnyugtató.
Reggel 4körül a majdnem üres parkolóban nagyjából ugyabba a fasorba parkoltunk mint három éve, rutinosan elővarázsoltuk a takarókat, kispárnákat és be is fordultunk egy szundira.
Azért nagyon sokat számított, hogy idén bő három órával korábban indultunk, sokkal kevésbé voltam szétesve reggel.

A kiállítás nem volt akkora jóság mint három éve. Nem mondom, hogy csalódtam de nem is estem hanyat egyszer se, nem láttunk semmit amire azt mondod, hogy na mostantól majd nézem a boltok polcait, hogy mikor jelenik már meg. Nem volt rossz persze – oké volt. Pont.
Persze az arra fogékonyak, szakajtó szám gyűjtöthették az ajándék tollat, postitet, gumicukrot éppen csak üveggolyót nem osztogattak.
Hazafelé már nem akkora vigyorral szál be az ember az autóba, tudván, hogy az ide 1000km vissza is 1000km lesz. Még dojcslandban betértünk egy supermarktba és kerítettünk szendvicsre valót (egyébként elképesztő, hogy a helyi közért saját márkás kajája mennyivel finomabb mint nálunk a helyi közértek saját márkái). Viszont nem álltunk meg Prágába, csak kétszer tankolni meg pössenteni és hipp-hopp éjjel kettőre itthon is voltunk.
Sokat segített a vasárnapi énem összekaparásában, hogy ezúttal nem sikerült utána csapnom egy síelést másnapra – dehát ne legyen telhetetlen az ember, Murauig úgyis már csak kettőt kell aludni … :D

Azért zsír volt: a három hülye kinomádkodta magát, sokat röhögtünk, szerintem pont mindegy volt merre indultunk – móka volt és kacagás …

Saimonsais_Blog, to_fb_too

Geronimo

Hozzászólás most!

Szóval úgy kezdődött …
… ,hogy felkorbácsolódott a lelkesedés: ugorjunk szabadon !
Kicsi nyomozás után rájöttem, hogy jó dolog az a tandemugrás csak relatív drága.
Egy ugrás 40e forint. Ha elmész egy ugróiskolába (nem olyanba ami a flaszterra van rajzolva hülyegyerek, hanem igazibda) akkor meg 60ért kapsz egy oktatást és két bekötött ugrást – ami azt jelenti, hogy ahogy kiugrasz kinyílik az ejtőernyőd mint a Band of Brothersben a híróknak. Ehhez ugye hozzájön, hogy akkor engednek a gépre ha elmész reporvoshoz – ami egy újabb 20e, meg fél nap.
Tehát a második ugrás még pont annyiba kerül mint ha elmentél volna kétszer tandemezni. Csak ugye ha már tandemeztél és rájössz, hogy ez mekkora királyság akkor mehetsz az iskolába és a tandemezésre ‘kidobott’ pénz az ördögé – nem fogadják el iskola ugrásnak.
Ha meg iskolára költötted, akkor onnantól fogva az egy ugrásra jutó költségek az oktatás ideje alatt (azt hiszem 20 ugrás összesen – ha tartod az ütemtervet – ami ugye tisztán rajtad múlik, ami jelent szorgalmat és adottságokat is) erősen csökkennek, azt követően pedig gyakorlatilag egy elviselhető hobbi szintre redukálódnak ha nem veszel magadnak semmi sajátot.
Kb ugyanott vagy mintha bármilyen hobbit választottál volna, amihez felszerelés kell – bringázás, síelés, túrázás. Mire megveszed a sporteszközt, ruházatot, táborozási cuccokat, kiegészítőket miegymást elköltesz egy halom pénzt, viszont onnantól fogva eléggé karcsú büdzséből lehet nyomatni. Amíg rá nem jössz, hogy az első cuccaid mitől szarok, akkor aztán megint másfélszer annyiért veszel újabb profibb cuccokat, a régieket meg eladod jó esetben. Annyi a különbség, hogy itt az első nagy költés nem felszerelésre megy hanem iskolára mert utána a cuccot megéri bérelni – hacsak nem leszek elvakult mániákus, de azt kétlem, a jelenlegi tervek szerint megállni szándékozom. (Senki nem röhög, és nem pedzegeti a köbcenti növelés témát!!!)

Szóval előjegyzésem lett reporvoshoz, ami önmagában se hátrány, mert kapsz egy nem SZTK finanszírozott teljes egészségügyi szűrést (különböző szakorvosok vizsgálnak körbe és ha viszel is leletet azt csak irányadónak veszik, ők azt nézik amit maguk mérnek meg rajtad), olyan orvostól aki direktben felelősségben van tartva, ha valamit kihagy – tehát nem fos favágók a futószalag mellől nézik meg, hogy minden pöpec-e belül. Mindentől függetlenül kíváncsi voltam az eredményre. Mondjuk volt egy-két sejtésem mivel kaszálhatnak el, reméltem, hogy nem lesz benne a pakliban.

Bár utólag számos rémtörténetet hallottam a szőrszálhasogató reporvosokról, nekem nincs rossz tapasztalatom, jól megnézték ami gyanús volt, de nem kaszáltak el.
Tehát beiratkoztam az iskolába, onnantól pedig már történelem ….

Saimonsais_Blog, to_fb_too

Szabadon!

Hozzászólás most!

És most énekeljük együtt, a címben szereplő dalt:

Ufóknak és elektrodroidoknak, segítség zeneszöveg a post alján, a szám apropója meg nyilvánvaló szerintem :D YEAH

Szóval az úgy volt, hogy kb 4 tantermi és további 2-3 szabadtéri oktatással el lehet érni egy olyan szintre ahol – elméleti vizsgát követően rádadnak egy ejtőernyőt és azt mondják, “ugorjál hülyegyerke ha már ezt akartad”.

Az iskolában megtanulod, hogy miként mőködik egy mai ejtőernyő, hány és miféle fontos alkatrészből van illetve azok hogyan működnek és hogyan tudnak elromlani. Mi módon kell ugrani, esni és mi módon lehet megkülönböztetni és lehetőség szerint elkerülni, megoldani a baj különböző fajtáit (van belőle jó sok). A reptéren ezt meg is mutogatják neked, plusz az alap kiugrási mozdulatsort illetve vészhelyzeti eljárás mozdulatsort igyekeznek motorikussá tenni gyakoroltatással.

Ezután már tényleg csak az van, hogy felvedd azt a bazinagy zsepkendőt a hátadra, jól megrángasd a hevedereidet aztán felszálljatok és 1200 méteren rádnyissák a budiajtót :D

Ott meg aztán semmi dolgod nincs, csak csinálni amit begyakoroltál: kimászol szépen a semmibe (állsz egy ducnak nevezett trepnin ami a kerék fölé van aplikálva és kapaszkodsz a szárny egyik merevítőjébe) még egyszer utoljára összekacsintasz az oktatóddal aztán hátralépsz a semmibe …

Mókás de ahányan voltunk annyi féleképpen éltük meg, annyi különböző kisebb-nagyobb dolgot nem csináltunk jól és annyi különböző részlet maradt meg bennünk. Nyilván ezért a motorikussá tételre a kísérlet.
Szeritem kiugrani jó dolog, csak ugye még nincs elég időm esni, mire igazán jól befostam volna, hogy úristen zuhanok csak nincs valami gond, addigra már lógsz is az ernyődön. Nekem onnantól fogva nem volt egy fikarcnyi parám se, szépen ereszkedtem kb arrafelé amerre én akartam – ez már nem romlik el magától max én cseszhetem el – márpedig ahhoz egynél több dolgot kell elkuffantani, hogy nagy szívás legyen.
Szóval az ernyőzés része pont olyan volt amilyet vártam és az pedig jó volt. NAGYON jó ;)
A zuhanás része nem volt annyira félelmetes mint vártam, nem mondom, hogy nem volt izgalmas – mert nagyon is az volt, de ebben a kategóriában idén még mindig a “TibiBá’-t követni sötét éjjel, szemerkélő eseőben a vihar elől menekülve nyélgázon Salgótarjánból Bp -re” nevű kaland viszi a prímet – ami történetet nem részleteznék, mert nyomokban a nyugalom megzavarására alkalmas és/vagy szabálytalan közlekedésre utaló jeleneteket tartalmazhat ];D

Und jetzt: Music:

 
Tudom a dugattyúk dalát
A légcsavar szelét
A benzin illatát
Az ember életét
Ahol a tomboló erő
A hangtalan zene
Csontokat törő
Kábítószere 

Ott én zuhanok
Szabadon zuhanok
Szabadon zuhanok
Szabadon…

Tudom a minden óhaját
A változó szelét
A szárnyalás dalát
A lét leheletét
Ahol az Isten integet
Na ott az én hazám
Lakatlan sziget
Égi óceán

Zuhanok
Szabadon zuhanok
Szabadon zuhanok
Szabadon…

Alattam egy másik
Világból több van
Unalmasan ásít
Próbáld meg jobban
Csinálni a dolgot
Ameddig hagylak
A végén vissza
Majd úgyis a földnek adlak

Hallom a minden óhaját
Figyelem a változó szelét
Fújom a szárnyalás dalát
Érzem a lét leheletét
Tudom a dugattyúk dalát
A forgó légcsavar szelét
Szívom a benzin illatát
Élem az ember életét

Szabadon
(zuhanok)
Szabadon

 

Saimonsais_Blog, to_fb_too

the last touchdown

Hozzászólás most!

Hopp egy két hónapja beragadt poszt amit semmiképpen se szabad elfeledni hagyni:

Az Atlantis visszatértével befejeződött az USA 30 éves Space Shuttle programja. Nyilván számos újításon mentek keresztül azok a gépek 30 év alatt, de azért mégiscsak ugyanaz az 5 gép tette meg azt a 135 utat Föld és Ég között összesen több mint 1300 napot töltve az űrben, minden alkalommal több tonnányi felszerelést juttatva a világűrbe.

Figyelemre méltó, hogy 30 év alatt csak két katasztrófát tudtak felmutatni -a C betűsöket- a Challenger és a Columbia baleseteit, előző alig 3 évet szolgált igaz ez alatt is 10 küldetésben vett részt, viszont utóbbi igazi veterán volt, az első nem teszt célra készült modell volt és 1981 óta szolgált 2003 -ig.

Az Enterprise ami csak tesztelési célokra épült, a Discovery és az Endevaour már visszavonult, az Atlantis pedig most hajtotta végre utolsó küldetését.

Welcome home guys … és akkor most hogyan tovább?

Egy kis retrófeeling …

to_fb_too

effective

Hozzászólás most!

Ez a szombat is 500+ km -el telt, gyakorlatilag a Mátrát ha jól számolom 3x szeltük át különböző irányokban, de most nem csak mókás volt hanem kifejezetten hasznos is mivel csak ketten voltunk. Ami azért jó, mert ha egyedül vagyok akkor lusta vagyok hajtani, ha meg többen vagyunk akkor megyünk valahova (a)céllal …
/szar szóvicc volt, üthettek …/
Lényeg a lényeg, TibiBá’ Rozsdás nagy testvérén ült ami ~300ccm -t jelent, meg van X+ év előnye rutinban, szóval nagyon kellett küzdeni, hogy ne maradjak le de általában sikerült – ezért egyébként este a tükör előtt megveregettem a saját vállamat, merthát mégse csak Lali meg Sanyi a király …:D.
Szünetekben ment a fejben dugás, hogy mikor érdemes már elváltani, hogyan jobb kanyarba bedőlni / fékezni, ki hol csúszott meg. Sok minden van még amit nem is tudok és még több (hehe) amit tudok, de nem -mindig- jól csinálom. Még.

A nap végére azért azon kaptam magam, hogy basszuskulcs kezd a 600ccm kevés lenni. Persze Rozsdástól nem szabadulok meg egykönnyen, mert szentimentális vagyok – de azért, amikor tudod, hogy te keményen küzdesz a váltóval, hogy tartsd a fordulatszámot és így a tempót míg előtted meg laza négyesben dölöngélnek és ‘csak’ 300cc a különbség azért az csak birizgálja az ember csőrét. Meg persze az is, hogy eddig hamarabb fogyott el a mersz belőlem mint a sebesség alólam, tegnap ez többször megfordult és azon kellett kapnom magam, hogy húzom én de csak vánszorog az a sebességmérő nem pedig szökken felfelé a számokon.
Viszont a napi használatra meg nincs szükség többre. Meg kb egyéb alkalmakkor se, csak ha az ember kifejezetten ‘küzdeni’ megy a hegyekbe vagy messzire utazik, felpakolva. Évi 3-4 alkalom. Ahhoz meg határozottan drága mulatság második motort fentartani.
Hát nem ez lesz a központi problémám őszre … de azért feljegyzem magamnak; ha rámszakad a lottó ötös akkor második motorra is kéne költeni ;)

Saimonsais_Blog, to_fb_too

Ilyen is van

Hozzászólás most!

Ma a koraesti órkában teljesen szabályosan közlekedve haladtam a Németvölgyi úton, mikor is a mögöttem lévő batár méretű terepjáró irgalmatlan dudálásba kezd. Megfordulok; kerek szemekkel mutogat rám, vagyis a motor hátuljára. Nézek hátra, nézek a tükörbe, nézem a műszereket: lámpák égnek, oldalsztender nem maradt kint, zsebeimből nem lóg semmi, olajam benzinem akármim nem folyik, nincsen semmi fura zaj, ami arra utalna, hogy valami műszaki hibám lenne. Levonom a következtetést: biztos a járdán haverkodik valakivel. Fordulok vissza, megint dudál. Órohadj meg, neked is most kell bohóckodni, csak nem adja fel, szóval első utcába beforudlok félre állok – mellém áll. Már várom is, hogy valamiért bizony az én k>#&@ anyámat és a köcsög motorosok különbenis vagy valami egyéb nagyívű eszmefuttatást amit az ember -előítéleket pfujj- elvár egy embertől akinek akkora terepjárója van mint egy kisebb közért.
Hát nem.
– Helló, fúúú de szép motorod van, hány éves?
– He? – bután nézek, arcomra kiül, hogy: ezért állítottál meg, tééényleg?
– Hány éves a motor? – Kérdezi megint, de ott a szemében az a fajta, gyerekes lelkesedés, ami mindenkiben benne van -szerintem- aki valaha motorozott és megszerette azt. Lehet látni az emberen, hogy azért van autója, mert családja van -egyébként anya és a kölkök is a járműben vannak, de meglehetősen hidegen hagyja őket a beszélgetés tárgya, lennének már inkább otthon- de emberünknek minden motorra eszébe jut, hogy egyszer ő is motoros volt … szóval nem lehet utálni érte.
– 29 éves.
– Fúú az nagyon frankó, nekem volt egy Hondám egy #### sokáig, nagyon szerettem az is 30 éves volt. Minden frankó vele? Megy, nincs baja?
– Nincs baja, jól megy és szeretem is.
– Mennyiért vetted? Mennyit érnek az ilyen koru gépek mostanában?
– Ez úgy 350 -et.
– Én 400 ért adtam el a Hondámat, de nagyon sajnálom. Nem adod el?
– Nem köszi, megtartom.
– Nem hülyéskedek, komolyan kérdezem; nem adod el? (ennél a pontnál anya villámokat szóró szemit én észrevettem, de emberünk olyan lelkes volt, hogy semmit se látott csak Rozsdást – szerintem ha rábólintok, meg is vette volna helyben, még a taximat is kifizeti hazáig).
– Nem kösz haver, nem adom el semmi pénzért – megtartom.
– Hát jó, jó utat szevasz és bocs, hogy félreállítottalak, de nagyon szép ez a gép – úgy megtetszett.
– Semmi gond, helló.

Hát ilyen is van … most mit szóltok?! :)
Remélem haver a jövő szezonra beújítasz valami szépet és összevigyorgunk még valahol :D