3 nap a Bükkben (igaz történet)

Péntek:

Kényelmes ébredés, zsák jól megpakolás (utólag lemértem alig volt 11kg mégis a hegyen felfelé nagyon utáltam magam a sok gönc miatt). Népstadionba kivánszorgás, első buszra fel mi elvisz Gyöngyösre. M.A. jólismert túratárssal találkozás, annak ügyes-bajos dolgainak elrendezése fent nevezett városban majd négykerekűbe be és irány legközelebbi TESCO készletek feltöltése végett, aztán Eger majd még északabbra … Seholse közepén kis falu, annak is legszélén erdészház, mellette autó letámasztása zsákok felkapása hegynek nekivágás.

rövidesen veszett izzadás és vízhiány észlelése. Ez utóbbit rövidesen forrásból potoltuk majd az egyre ránkzuhanó köd-pára-tejfölben fel-csakfel-ésmégfeljebb …

darab Idő mútán elhagyjuk a kitaposott túristaösvényt is, majd a vadcsapásokat is … elkőkerülnek a lámpák, mert megjön a sötét is a köd legjobb barátja. Majd megleljük a helyet ahova indultunk, melyet én még 100m ről se igazán szúrtam volna ki olyan frankón el van ám dugva. Elröpült az a 2óra hegynek fel seperc alatt

Egyből gyors tábortűzrakás, a T. -ben vásárolt félkész csirke egészen készre sűtéséhez a szükséges előkészületek megtétele (hálistennek a ház előző lakói voltak olyan jók és hagytak hátra száraz fát, mert ami az erdőben van az mind csurom víz). Majd kis odaégetéssel tarkított húskészítés, táplálkozás, esti társalgás idővel elszenderedés …

Szombat:

Sosem voltam korán kelő, íg a 10:30 as kelés (sajna M.A. kollega megelőzött egy jó órával és a fennmaradó időt fagyűjtögetéssel töltötte, kicsit fúrta is az oldalam a lelkiismeret hogy segítenem kellett volna de aztán túltettem magam rajta), és 11:00 körüli indulás teljesen rendben van. Szédítő szerencsénk van, a nap hétágra süt, a tegnapi taknyos nyálkás időnek nyoma sincs. Kis lakunk környéke öröm a szemnek. Kinézzük a célirányt, cuccot hátrahagyva nekivágunk az erdőnek (célunk, hogy túrista utat sose érintsünk). Első hegycsúcs egy kis sziklamászással meghódítható, az így nyert táj a kis völgy ahol a kunyhó is lapul (persze nem látszik semmi a lakból) és a vizuális élmény ahogy a hegyek alig 800m es csúcsain átbukdácsoló felhők egyre csak próbálják hatalmukba keríteni a völgyet amit a napfény újra és újra megvéd.

Aztán leereszkedtünk a völgybe és elértünk egy kis barlangig amit nekem persze muszáj volt megnéznem tüzetesebben, de rendes ruha és kesztyűk és főleg kötél hiányában hamar feladtam – egyrészt mert így is tiszta agyagos dzsuva lettem másrészt mert a létra iszonyúan inogni kezdett és kötél nélkül rámtört a sikítófrász … (ez van) de oda, vissza kell menni tuti cuccosban mert nagyon király kis hely … (állítólag jobban ismert a kelleténél, sőt még aznap többen le is ereszekedtek … ami persze engem szégyenít meg csak … de hát megintcsak ez van én nem tudtam mit bír az a létra … )

Következő hegycsúcsok nagyjából egybemosódnak számomra az fix hogy még legalább 3at megmásztunk az egyiken jót aludtunk és kettőn csokit zabáltunk … és valahol útközben elvesztettük M.A. fejlámpáját …

az is fix, hogy az ősz legszebb színeivel ajándékozott meg bennünket és mint már említettem nagy szerencsénk volt, mert a legtöbb helyen ahol mi jártunk tiszta idő volt így messzire el is láttunk a csúcsokról, olykor még az abban a fura élményben is volt részünk, hogy a felhőréteg FÖLÉ érve, lenézve a környező völgyekben gomolygó felhőket láttunk csak
aztán hazafelé vettük az irányt … mire hazértünk én nagyjából meg is elégeltem a mászkálást.

Megint elő a félkész sűlt, tábortűz gyújás (ami külöünösöen jó kis tűzre sikeredett) sűltkészítés, kajálás, elpilledés, elalvás.

Vasárnap:

Nem aludtam olyan jól mint előző nap, de azért nem volt vészes sem, M.A. már korán kelt és visszament egy-két helyre ahol a lámpáját megtalálni remélte (persze sikertelenül) én úgy 10 felé megint talpon voltam, és nagy szerencsémre leellenőriztem a bakancsomat mielőtt beleléptem volna mert az éjjel egy házatlan csiga beköltözött … nem mondom hogy hang nélkül tűrtem …

épp mikor elkeztem volna fát gyűjteni, hogy a kis-ház készleteit feltöltsük befutott M.A. is kellően szomorú ábrázattal … megreggeliztünk, fát aprítottunk, aztán elhagytuk a helyet és a szokásos 2órás szintidő alatt elértük az autót …

Első megállónk Eger a PALACSINTA-VÁR nevű hely (amit nagyon ajánlok minden hasát szerető egyénnek – még M.A. tetszését is elnyerte a kaja) aztán a Shágvári fagyizó aztán Gyöngyös aztán Budapest

… hát így telt, jól telt igazán jól, főleg, hogy nem kellett hozzá messzi külföldre elmenni és mégis iszonyú jó volt, láttunk vadféléket is meg efféléket

Remélem 3. Túratárs nem szok olvas errefelé mert ő betegségre hivatkozva lemondta a túrát, és neki majd valami sokkal silányabb történetet kell elmondani, hogy ne facsarodjon kicsi szive túlságosan …