Címke: eje

Ilyen egy jó hétvége

Nem is egy, hanem két bekötött ugrás 1200 ról – ráadásul a hivatalos vélemény szerint jól lettek végrehajtva. Külön öröm, vagy pont ezért perfekt nyílásokat sikerült produkálni.
Nem mondom, hogy a másodiknál felfelé nem kapott el a “ajj te barom, mi a francot keresel egy repülőn amiből mindenki ki fog ugrani csak a pilóta nem – és ráadásul nincs nálam a botkormány” érzés, de ahogy kiléptem elmúlt és onnan már csak JIHÁÁÁ volt …
Jópofa dolog, hogy amíg ülsz és agyalsz addig jön a para, próbálod lefoglalni magad felszerelés ellenőrzéssel, nézed a tájat, hogy tudd hol vagytok/lesztek ugráskor, fejben játszod végig, hogy mit kell majd csinálni, de ez igazából csak pótcselekvés, igyekszel lefoglalni magad, de azért ott van hátul a kis ördög és veri a dobot. Amikor meg elkezded csinálni amit begyakoroltál, akkor lefoglalod magad és nincs időd agyalni, tehát nem is félsz. Legalábbis nekem így megy ez.
Persze kiugrás után rögtön van egy várakozós pillanat, amíg nem tudod mi lesz (persze reméled, de nem tudod) aztán megint történik valami (nyílik a kupola) és megint tudod, hogy mit kell csinálni, hogy kell reagálni. Így működik az emberi agy, köll neki a munka meg az adrenalin – muhahaha ]:)
De azt biztosan tudom, hogy zuhanni kurvajó dolog és ernyővel lavírozni még jobb …

1000+km két keréken. Megtudtam, hogy az elvárt 280-300km helyett bő 400km -t meg tudok tenni egy tank benzinnel és azt is, hogy kerek 30% ot csal a kilométerórám és így a kilométer számlálóm is …

Szeged alatt a szigetnél …

Ugrás nélküli, de tapasztalatokban bőven gazdag hétvége volt ez a mostani azt meg kell hagyni. Talán jobb is így, nem kell mindig mindennek megtörténnie …

Láttam viszonylag gyenge és változékony szélben fél-se fékkel ereszkedést és kisebb-nagyobb következményeit azt hiszem 3 ízben, tanulói vészleoldást helytelen főernyő-nyílás után és tovább tanulságos jelenségeket. Reméljük ha majd én kerülök ugyanezekbe a cipőkbe eszembe fog jutni a mit és a hogyan …
Mókás dolog, eleinte az van az emberben, hogy ugorjunk már ugorjunk már hisz én mindent megtanultam amit elmondtak, aztán rájön, hogy pont mint a vezetés egyszerűen az iskolapad kevés, nagyon is fontos, hogy láss valódi ugrásokat, nem baj, ha napokat töltesz azzzal, hogy ülsz az árnyékban és másokat nézel, mindenből tanulsz egy picit, ládot mint bír egy kupola, hogyan csinálják mások akkor is ha jól akkor is ha rosszul, akkor is ha úgy ahogy te tanultad és akkor is ha picit másként, akkor is ha minden ideális és akkor is ha gebasz van akár 1000m magasan, akár 10m magasan, mert a könyv csak a technikai hibákat írja le, az oktató meg csak a gyakori emberi hibákat mondja el -nyilván mert, ha mindent elmondana akkor 100évig beszélne. Te meg naná azt hiszed, hogy én azt úgyse cseszem el, és az velem nem fordulhat elő. Aztán amikor látod, hogy mással előfordul akkor rájössz, hogy dehogynem és remélhetőleg jól fogsz reagálni akkor amikor tényleg.