a main napom szar volt ….
holnap meg korán kelek …
…
vazzeg

volt szerencsém megtekinteni a Dodgeball (Kidobós) c. ‘filmet’
khmm … nem hittem volna, hogy a történet nélküli hállivúdi sikerprodukció (értsd: pénzgyártás) fogalmát lehet tovább tágítani, … pedig igen …
Ha már a színészek (és ide ben stiller -t nem venném be mert az az ember nem színész … csak azt hiszi magáról és ami a legrosszabb ezt másokkal is elhiteti) neve és játéka alapvetően nem képes elvinni a mozit Sikerföldre ahol a zöldhatsú terem – mert azért itt senki se egy Tom Hanks aki hátára tudta kapni a Betörő az albérlőm c. mozit és átvonszolta a ‘szar’ kategóriából a ‘nem is rosszba’ … sőt talán azon is túl –
hát előrántják a régi jolmegszokott kliséket hátha azok patinája majd megteszi ezt a színészek helyett
… és majdnem meg is teszi, bár a ‘pár idióta összefog és semmi rutinnal de baszom sok szerencsével és banális fordulatokkal legyűrik a nagypofájú és gazdag harácsolót’ már szerintem nem patináns hanem rozsdás mint klisé azért a ‘mocskos szájú nagydumás kiképző (jelen esetben edző)’ sokat lendít a dolgok állásán … és ha az IQ -d tényleg csak egyjegyű szám akkor akár 10dik alkalommal is ugyanolyan jót nevetsz a pofánvágott, tökönrugott franciakulccsal megdobott szereplők megnyúlt ábrázatán mint ahogy elsőre teszed … ha pedig nem, akkor a 25dik perc után nem fox mosolyogni se …
illetve fox egyszer (kínodban) amikor kiderül, hogy a kis ügyvédnő kihez is vonzódik igazán – mert bár az is szar poén de legalább most először csattant (legalábbis nekem) …

persze nem lehet hogy egy bejegyzés ennyire elmenjen a sötét oldal felé, szóval itt egy nagyon is pozitív információ:
a Dózsa György úti megtrómegállóban, (még az aluljáróban) van egy pékség … ahol a friss és meleg kakaóscsiga egyszerűen kurv@jó !!!

most éjjel nem volt társasjáccás – így sok-sok hét után végre megint megnézhettem a Vészhelyzetet (ER)
bár valszeg akkor se mentem volna ha lett volna, hiszen “cudar egy idő” volt … (baszott szél most is itt fütyül az ablakban)

elindultam a közeli cipészhez sétálva, gondolván megnézzük milyen az idő … az első piroslámpánál egy öregúr megállt mellettem, összenéztünk mire ő közölte:
“Cudar egy idő van …”
persze én se késtem a frappáns válasszal:
“Hát az …”
ebben maradtunk …

rémtörténet:
kb 3 vagy 4hete kosáron (ahol ma is mulattam az időt kb 2órával ezelőttig) egy srác rosszul nyúlt a labdába … hát a kisujja megsínylette, üvöltött, fájt, bedagadt ahogy kell … el is ment a Jánosba ahol, egyből rávertek egy röntgen -t aztán mondták, áá kutyabaja, kap egy sint és készpasz nincs itt semmi komoly.
Emberünk, ezt el is fogadta de csak fájt neki, hát mikor otthon járt (merthogy valamelyik vidéki nagyvárosban -de hülye szókapcsolat- lakik) megint elmászott a dokihoz, ahol az orvos ránézésre aztán röntgen után meg 100% ra közölte, hogy bizony el van szakadva egy ínszalag … ma műtötték …
én egyébként valami olyasmit vélek tudni, hogy az ilyen dolgokat iszonyu gyorsan kell helyre rakni/varrni mert különben visszahúzódnak és soha nem lesz a régi, de ez csak felületes tudás .. (azt viszont biztosan tudom, hogy amikor tavaly egy másik meccsen egy másik ember bokájában elszakadt a külső meg a belső szalag is egyszerre akkor azt másnap műtötték és nem jutott eszébe senkinek 3hetet várni …)
mindezt az orvosi szakértelmet kapjuk az Úr 2004dik évében holmi Európa kellős közepén …
és persze erre most legyint az ember, hogyhát persze megesik az ilyen, az orvos is ember, meg le van terhelve meg az éjszakai ügyelet az pláne gáz, de ha így most hirtelen összeszámolnám akkor alig ismerek olyan embert (magamat is beleértve ugyebár …) akin ne esett volna valamilyen nem elhanyagolható (alapvetően nem háziorvos elírta a köhögéscsillapítót jellegű) orvosi műhiba …

mostantól tuti kell a kéztyű is meg a sapka is, ha nyeregbe pattanok … és elő kell majd vadászni a legvastagabb poláromat meg tundrabugyimat a szekrény aljából, mert bizony ha hegy tetejére megy az ember akkor fúú a szél …
de azért kellemes fáradtság lett úrrá rajtam a nap végére … el is aludtam a kádban (megint) … meg is lettem fenyegetve (megint): egyszer még baj lesz ebből
… rájöttem (megint) tényleg szar dolog lehet megfulladni a saját kádadban, meg gáz is, én fix röhögnék a saját temetésemen … szóval kitaláltam, hogy ezután mindig a kezemben fogom tartani a hősugárzót, amig ébren vagyok addig nincs gond, ha elalszom egyeten szikrával átpattanok a túlvilágra, mégse az a fránya fuldoklás … (nem mondom, hogy osztatlan sikert aratott az elképzelésem)

bakter pár hete már kéztyűben meg vastag sapkában tekertem a drótszamár hátán most meg csak igy lazán 2pólóban karikázgatok már több mint egy hete … ez királyság … majd márciusban mikor még mindig belefagy a kulacsba a víz lehet hogy nem igy fogom gondolni ….
így nagy kerekezések után viszont mindig eszembe jut hogy kéne egy nagyobb kád ebbe a lakásba … az az egyetlen gond, hogy elég valószínűtlen hogy odébb tudom rugdosni eme csoda-panelház falait hogy elég nagy legyen egy normális kádnak (vagy akkor nem lesz klotyó és hugyozhatok a csapba meg szarhatok a muskátli alá viszont bazinagy kádam van … még nem tudom hogy döntsek)

ma láttam egy verdát, VILLA-1 volt a rendszáma …

arra gondoltam, de szar lehet hogy az ember a rendszámról tudja ez a merdzsó most melyik kéró garázsába való … örök nyomor …

Jah … igen a honlap mint olyan megadta magát, vagyis ATW pajtás f@sz se tudja mért de lezúzta az egészet, szóval msot egy ideig csak blog lesz … remélem fáj … aztán majd lesz ódal is ha lesz kedv összeeszkábálni …

… Vannak emberek, akiknek nem jut ki se a gyors se a békés elszenderedés luxusa …

Nyugodj Békében Drága Barátom …

3 nap a Bükkben (igaz történet)

Péntek:

Kényelmes ébredés, zsák jól megpakolás (utólag lemértem alig volt 11kg mégis a hegyen felfelé nagyon utáltam magam a sok gönc miatt). Népstadionba kivánszorgás, első buszra fel mi elvisz Gyöngyösre. M.A. jólismert túratárssal találkozás, annak ügyes-bajos dolgainak elrendezése fent nevezett városban majd négykerekűbe be és irány legközelebbi TESCO készletek feltöltése végett, aztán Eger majd még északabbra … Seholse közepén kis falu, annak is legszélén erdészház, mellette autó letámasztása zsákok felkapása hegynek nekivágás.

rövidesen veszett izzadás és vízhiány észlelése. Ez utóbbit rövidesen forrásból potoltuk majd az egyre ránkzuhanó köd-pára-tejfölben fel-csakfel-ésmégfeljebb …

darab Idő mútán elhagyjuk a kitaposott túristaösvényt is, majd a vadcsapásokat is … elkőkerülnek a lámpák, mert megjön a sötét is a köd legjobb barátja. Majd megleljük a helyet ahova indultunk, melyet én még 100m ről se igazán szúrtam volna ki olyan frankón el van ám dugva. Elröpült az a 2óra hegynek fel seperc alatt

Egyből gyors tábortűzrakás, a T. -ben vásárolt félkész csirke egészen készre sűtéséhez a szükséges előkészületek megtétele (hálistennek a ház előző lakói voltak olyan jók és hagytak hátra száraz fát, mert ami az erdőben van az mind csurom víz). Majd kis odaégetéssel tarkított húskészítés, táplálkozás, esti társalgás idővel elszenderedés …

Szombat:

Sosem voltam korán kelő, íg a 10:30 as kelés (sajna M.A. kollega megelőzött egy jó órával és a fennmaradó időt fagyűjtögetéssel töltötte, kicsit fúrta is az oldalam a lelkiismeret hogy segítenem kellett volna de aztán túltettem magam rajta), és 11:00 körüli indulás teljesen rendben van. Szédítő szerencsénk van, a nap hétágra süt, a tegnapi taknyos nyálkás időnek nyoma sincs. Kis lakunk környéke öröm a szemnek. Kinézzük a célirányt, cuccot hátrahagyva nekivágunk az erdőnek (célunk, hogy túrista utat sose érintsünk). Első hegycsúcs egy kis sziklamászással meghódítható, az így nyert táj a kis völgy ahol a kunyhó is lapul (persze nem látszik semmi a lakból) és a vizuális élmény ahogy a hegyek alig 800m es csúcsain átbukdácsoló felhők egyre csak próbálják hatalmukba keríteni a völgyet amit a napfény újra és újra megvéd.

Aztán leereszkedtünk a völgybe és elértünk egy kis barlangig amit nekem persze muszáj volt megnéznem tüzetesebben, de rendes ruha és kesztyűk és főleg kötél hiányában hamar feladtam – egyrészt mert így is tiszta agyagos dzsuva lettem másrészt mert a létra iszonyúan inogni kezdett és kötél nélkül rámtört a sikítófrász … (ez van) de oda, vissza kell menni tuti cuccosban mert nagyon király kis hely … (állítólag jobban ismert a kelleténél, sőt még aznap többen le is ereszekedtek … ami persze engem szégyenít meg csak … de hát megintcsak ez van én nem tudtam mit bír az a létra … )

Következő hegycsúcsok nagyjából egybemosódnak számomra az fix hogy még legalább 3at megmásztunk az egyiken jót aludtunk és kettőn csokit zabáltunk … és valahol útközben elvesztettük M.A. fejlámpáját …

az is fix, hogy az ősz legszebb színeivel ajándékozott meg bennünket és mint már említettem nagy szerencsénk volt, mert a legtöbb helyen ahol mi jártunk tiszta idő volt így messzire el is láttunk a csúcsokról, olykor még az abban a fura élményben is volt részünk, hogy a felhőréteg FÖLÉ érve, lenézve a környező völgyekben gomolygó felhőket láttunk csak
aztán hazafelé vettük az irányt … mire hazértünk én nagyjából meg is elégeltem a mászkálást.

Megint elő a félkész sűlt, tábortűz gyújás (ami külöünösöen jó kis tűzre sikeredett) sűltkészítés, kajálás, elpilledés, elalvás.

Vasárnap:

Nem aludtam olyan jól mint előző nap, de azért nem volt vészes sem, M.A. már korán kelt és visszament egy-két helyre ahol a lámpáját megtalálni remélte (persze sikertelenül) én úgy 10 felé megint talpon voltam, és nagy szerencsémre leellenőriztem a bakancsomat mielőtt beleléptem volna mert az éjjel egy házatlan csiga beköltözött … nem mondom hogy hang nélkül tűrtem …

épp mikor elkeztem volna fát gyűjteni, hogy a kis-ház készleteit feltöltsük befutott M.A. is kellően szomorú ábrázattal … megreggeliztünk, fát aprítottunk, aztán elhagytuk a helyet és a szokásos 2órás szintidő alatt elértük az autót …

Első megállónk Eger a PALACSINTA-VÁR nevű hely (amit nagyon ajánlok minden hasát szerető egyénnek – még M.A. tetszését is elnyerte a kaja) aztán a Shágvári fagyizó aztán Gyöngyös aztán Budapest

… hát így telt, jól telt igazán jól, főleg, hogy nem kellett hozzá messzi külföldre elmenni és mégis iszonyú jó volt, láttunk vadféléket is meg efféléket

Remélem 3. Túratárs nem szok olvas errefelé mert ő betegségre hivatkozva lemondta a túrát, és neki majd valami sokkal silányabb történetet kell elmondani, hogy ne facsarodjon kicsi szive túlságosan …