Szlovák – lengyel kaland

Hát az úgy volt, hogy a reptéren megkaptam a kérdést, hogy ugye jövő hét után jössz Tátrába. Persze vágtam rá magabiztosan miközben belül ez a film ment: “úúú bazzeg tényleg, hogy elfeljetettem én ezt bakker”. Tehát gyorsan módosítottam: “vagyis persze, de nem egyből – majd szerán meló után, utánatok csűrök”.
Aztán szerdán feltöltöttem az autót a túlélő készlette: 4 sportszelet, hat üveg bomba, egy üveg lipton féle zöld tea … és napszálltával nekivágtam. Azzal a lendülettel be is szoptam a Szigetes dugót a rettentően okosan kiválasztott budai rakparton. De nincs nagy gáz, két stoppal ki is értem Stefanova városába ahol a többiek tanyáztak és rettentően szerettek, hogy majdnem éjfél volt mire betettem a lábam – vigyorogva mert ugye ha benned van egy üveg energia ital akkor te már nem vagy álmos.

Aztán másnap meg azután megmásztunk egy csomó hegyet – szégyen gyalázat nem tudom a neveket. Meg is lepődtem magamon, alapvetően már nem vagyok annyira aktív bringával (értsd semennyire – idén még nem kerültek be a kerekek a villába) és egyéb sportokkal is szolíd (squasholni nem voltam hónapok óta, heti egy kosár meg sokkal inkább sétálós mint futkosós) mégis jól bírtam a felfelét meg a lefelét. A térdem se sírt. A táj meg nagyon jól esett a hegy buzinak (én). Így esett, hogy idén nyáron is voltam 2000m fölött, ahol minden picit más nekem, mert szeretem.
Az eldőlt, hogy a kis canon fényképezőnek nincs jövője és szifonnal se lehet nagyokat aratni, kell(ene) venni egy rendes képkészítőt – kompaktot de olyat ami szép képeket csinál. (Meg mosógépet is kéne venni de az egy másik történet).

Aztán szombatra megszavazásra került egy Auschwitz megtekintés (én már láttam, és nem mondom, hogy “visszavágytam” de úgy gondoltam, van amit az ember nem árt ha nem csak egyszer lát és nem felejt egészen). Persze vagány voltam: induljunk az enyémmel, abban több a hely és akkor mindenki ihat aki akar. Barom te!
A kiállítás olyan amilyenre emlékeztem: szép de gyomorba markoló.
Ám de haza felé sikerült találkozni egy rettentő részeg emberrel, szóval volt fékcsikorgás, puffanás, légzsák felfújódás, kurvanyázás, helyszínelés meg szomorkodás. Így az autó most lengyelországban maradt :( A szokásos -már sajnos ismert- rutinkörök fognak következni:
– igaz, hogy részeg volt és az ő hibája (nem röhög tényleg jó fiú voltam) – de mivel annyira részeg volt ezért nem szabályt sértett, hanem bűncselekedett így semmilyen papír nem lesz belőle a rendőrségről amíg a bűnvádi le nem zajlik. Annak ellenére, hogy van egy helyszínelési jegyzőkönyvem – ami kimondja, hogy én az áldozat vagyok … bürokrácia ez van
– aztán lesz papír amivel futhatok egy kört a lengyel biztosítónál (ha akarok) vagy rábíszhatom a közismerten gyors ügymenettel működő MABISZ -ra aki kideríti az itthoni társszervet és annak útján rendezhetem a dolgot
– aztán kitalálhatom, hogy hol milyen alkatrészből és hogyan hozatom helyre ami nincs a helyén.

Fánki.

De még az is lehet (csak én tudom miért :P), hogy egyszer azt fogom mesélni az unokáimnak, hogy még így is bőven megérte … ;)

Siklózós

Egy hét Fedémes schoolban. Rettentő remek volt. Az ember azt hinné, hogy ha már kiugrált ilyen-olyan repülőgépekből akkor semmi újat nem lehet neki mutatni. Hát de.
Most az a fontos, hogy ne felejtsem el amit a fejembe szippantottam, hevederekről , fülekről miegymásról … de az A vizsga kisdombos része pipa. Ez is valami. Még kell egy magas dombos rész (illendő lenne hozzá saját cuccot szerezni állítólag de az most ki lesz maradva szerintem).

Tél záró

Idén a síelés ment gőzerővel. A térdek már rendben vannak,  viszont note to self még mindig tudatalatt védem a jobb térdemet, ezért (is) a tartásom nem az igazi és a súlypontom se helyes és főleg nem egyformák az ívek két irányba. A carvingolás meg még nem lett megtanulva. De a speed rekord meg lett döntve: 104.7 km/h … ezzel rendben is volnánk :D

Hannover vol3 – így esett

Először is szögezzük le, hogy a VW Turan nem 7 személyes autó. Annak árulják de nem az. Öt felnőttnek úgy volt kb ok, hogy a középső széket kiszedtük a hátsó padon meg valaki feküdt inkább mint ült. Az pedig egyáltalán nem mókás, ha a gyülekező helyre úgy érkezel, hogy fel van nyitva a motorháztető, a haverok bontják a műszerfalat és az első kérdés az, hogy van-e a motorhoz 20-as biztosítékom mert akkor hozzam nagyon gyorsan le.
De azért csak elindultunk, karton bomba megvolt, halom csipsz megvolt, mekiben még tettünk egy kanyart és Prága is pipa.

A kiállítás nekem tetszett. Sajnos már nem arról szól (tavaly se), hogy a nagy gyártók bemutatják az összes nagy fejlesztésüket és mindent meg lehet fogni, kipróbálni a helyszínen amit majd fél év múlva lehet a boltban kapni. Inkább szolídabban mutogatták a dolgokat. Software oldalon meg persze mindenki ezerrel tolja a felhőmegoldásokat, és monitoring rendszereket – ami jó, engem most pont érdekeltek, abban a pavilonban bőven elvoltam. Meg persze kint voltak a nagy szerverszoba megoldások, de ott már nem láttunk olyan dolgot amire azt mondod, “húúú mekkora ötlet” talán csak 2-3 esetben álltunk meg szájtátni meg közel menni, hogy basszus ezt nézzük csak meg jobban.
De a sárgák, hát azok odavertek. Tavaly még az egyik pavilon sarkában megvettek vagy 50 helyet és sok kis low-budget egyen pavilonban, egyen -kimondhatatlan nevű- felirattal mutogatták a dolgaikat amiről üvöltött, hogy másolat abból is a gagyi (és ha azt nézed, hogy mégiscsak CeBiten vagy, akkor gondold el milyen lehet az a cég ami ki se jött), idén meg: konkrétan volt egy ázsia-pavilon ahogy kell, kandelláberekkel, bambusz rudakkal, kifőzdével miegymással, ahol hatalmas logók hírdették, hogy meddig tart a China sektor és hol kezdődik a Singapoor sektor és azon belül az egyes cégek csilli-villi standjai. Jól láthatóan kiforrotak az olcsó cuccok, kialakult kinek jött be az élet, a tavalyiak közül ki maradt meg és ki kezdett el nagyban gondolkozni.
Láthatóan sokkal kevesebben voltak idén nézelődők mint korábban, de pár év múlva a CeBit megint nyüzsgő hely lesz, mert ezek az ázsiai cégek előbb utóbb elindítják a saját fejlesztéseiket és bőszen fogják mutogatni azokat …

Hazafelé meg, hát gyakorlatilag AB eljátszotta az Üvegtigrisből az “ez telefingotta a kocsit” jelenetet, de előtte még magába gyömöszölt egy halom büdös sajtot amitől én személy szerint lélegezni se igen tudtam két óráig. Aztán elkezdett fingani … szóval nem voltam jókedvű.

Hát ilyen volt … jövőre ugyanekkor ugyanitt :)

p.s.:
éjjel, tejködben (cirka 10m -es látótávólság pont az országúti kanyargós szakaszon) posztapokapliptikus túlélőfilmet nézni arról, hogy egy bunkerban rekedt brigád, hogyan őrül bele a bezártságba, és a sugárfertőzöttségtől való rettegésben és kezdik el egymást gyilkolni, kajáért, nőért, egy azaz egy darab közös használatú baltával …

nos ez ANNYIRA nem jó ötlet. Remember that!

Hannover vol3

The wolfpack is on the road again …

Rettentő kíváncsi vagyok idén lesz-e nagy áttörések bemutatása … remélem igen és lehet szájtátni.
Mindenesetre viszem a kertiszéket:

http://devopsreactions.tumblr.com/post/37253362235/when-someone-is-going-to-present-a-proprietary

Ha nem akkor meg majd importálunk megint halom Ambdudlert ‘szt kész :D

Nem kedvenc mondatok

Amit nem szeretek hallani:
“van egy kis gond: beázott a szerverszoba”

Amit nem szeretek mondani:
“holnap be kell jönnöd szerverszobát költöztetünk, ha minden jól megy két óra alatt végzünk, ha nem megy minden jól akkor bent alszunk”

De ennek is megvan a szépsége … valahol.