Szlovák – lengyel kaland

Hát az úgy volt, hogy a reptéren megkaptam a kérdést, hogy ugye jövő hét után jössz Tátrába. Persze vágtam rá magabiztosan miközben belül ez a film ment: “úúú bazzeg tényleg, hogy elfeljetettem én ezt bakker”. Tehát gyorsan módosítottam: “vagyis persze, de nem egyből – majd szerán meló után, utánatok csűrök”.
Aztán szerdán feltöltöttem az autót a túlélő készlette: 4 sportszelet, hat üveg bomba, egy üveg lipton féle zöld tea … és napszálltával nekivágtam. Azzal a lendülettel be is szoptam a Szigetes dugót a rettentően okosan kiválasztott budai rakparton. De nincs nagy gáz, két stoppal ki is értem Stefanova városába ahol a többiek tanyáztak és rettentően szerettek, hogy majdnem éjfél volt mire betettem a lábam – vigyorogva mert ugye ha benned van egy üveg energia ital akkor te már nem vagy álmos.

Aztán másnap meg azután megmásztunk egy csomó hegyet – szégyen gyalázat nem tudom a neveket. Meg is lepődtem magamon, alapvetően már nem vagyok annyira aktív bringával (értsd semennyire – idén még nem kerültek be a kerekek a villába) és egyéb sportokkal is szolíd (squasholni nem voltam hónapok óta, heti egy kosár meg sokkal inkább sétálós mint futkosós) mégis jól bírtam a felfelét meg a lefelét. A térdem se sírt. A táj meg nagyon jól esett a hegy buzinak (én). Így esett, hogy idén nyáron is voltam 2000m fölött, ahol minden picit más nekem, mert szeretem.
Az eldőlt, hogy a kis canon fényképezőnek nincs jövője és szifonnal se lehet nagyokat aratni, kell(ene) venni egy rendes képkészítőt – kompaktot de olyat ami szép képeket csinál. (Meg mosógépet is kéne venni de az egy másik történet).

Aztán szombatra megszavazásra került egy Auschwitz megtekintés (én már láttam, és nem mondom, hogy “visszavágytam” de úgy gondoltam, van amit az ember nem árt ha nem csak egyszer lát és nem felejt egészen). Persze vagány voltam: induljunk az enyémmel, abban több a hely és akkor mindenki ihat aki akar. Barom te!
A kiállítás olyan amilyenre emlékeztem: szép de gyomorba markoló.
Ám de haza felé sikerült találkozni egy rettentő részeg emberrel, szóval volt fékcsikorgás, puffanás, légzsák felfújódás, kurvanyázás, helyszínelés meg szomorkodás. Így az autó most lengyelországban maradt :( A szokásos -már sajnos ismert- rutinkörök fognak következni:
- igaz, hogy részeg volt és az ő hibája (nem röhög tényleg jó fiú voltam) – de mivel annyira részeg volt ezért nem szabályt sértett, hanem bűncselekedett így semmilyen papír nem lesz belőle a rendőrségről amíg a bűnvádi le nem zajlik. Annak ellenére, hogy van egy helyszínelési jegyzőkönyvem – ami kimondja, hogy én az áldozat vagyok … bürokrácia ez van
- aztán lesz papír amivel futhatok egy kört a lengyel biztosítónál (ha akarok) vagy rábíszhatom a közismerten gyors ügymenettel működő MABISZ -ra aki kideríti az itthoni társszervet és annak útján rendezhetem a dolgot
- aztán kitalálhatom, hogy hol milyen alkatrészből és hogyan hozatom helyre ami nincs a helyén.

Fánki.

De még az is lehet (csak én tudom miért :P), hogy egyszer azt fogom mesélni az unokáimnak, hogy még így is bőven megérte … ;)

Siklózós

Egy hét Fedémes schoolban. Rettentő remek volt. Az ember azt hinné, hogy ha már kiugrált ilyen-olyan repülőgépekből akkor semmi újat nem lehet neki mutatni. Hát de.
Most az a fontos, hogy ne felejtsem el amit a fejembe szippantottam, hevederekről , fülekről miegymásról … de az A vizsga kisdombos része pipa. Ez is valami. Még kell egy magas dombos rész (illendő lenne hozzá saját cuccot szerezni állítólag de az most ki lesz maradva szerintem).

Tél záró

Idén a síelés ment gőzerővel. A térdek már rendben vannak,  viszont note to self még mindig tudatalatt védem a jobb térdemet, ezért (is) a tartásom nem az igazi és a súlypontom se helyes és főleg nem egyformák az ívek két irányba. A carvingolás meg még nem lett megtanulva. De a speed rekord meg lett döntve: 104.7 km/h … ezzel rendben is volnánk :D

Hannover vol3 – így esett

Először is szögezzük le, hogy a VW Turan nem 7 személyes autó. Annak árulják de nem az. Öt felnőttnek úgy volt kb ok, hogy a középső széket kiszedtük a hátsó padon meg valaki feküdt inkább mint ült. Az pedig egyáltalán nem mókás, ha a gyülekező helyre úgy érkezel, hogy fel van nyitva a motorháztető, a haverok bontják a műszerfalat és az első kérdés az, hogy van-e a motorhoz 20-as biztosítékom mert akkor hozzam nagyon gyorsan le.
De azért csak elindultunk, karton bomba megvolt, halom csipsz megvolt, mekiben még tettünk egy kanyart és Prága is pipa.

A kiállítás nekem tetszett. Sajnos már nem arról szól (tavaly se), hogy a nagy gyártók bemutatják az összes nagy fejlesztésüket és mindent meg lehet fogni, kipróbálni a helyszínen amit majd fél év múlva lehet a boltban kapni. Inkább szolídabban mutogatták a dolgokat. Software oldalon meg persze mindenki ezerrel tolja a felhőmegoldásokat, és monitoring rendszereket – ami jó, engem most pont érdekeltek, abban a pavilonban bőven elvoltam. Meg persze kint voltak a nagy szerverszoba megoldások, de ott már nem láttunk olyan dolgot amire azt mondod, “húúú mekkora ötlet” talán csak 2-3 esetben álltunk meg szájtátni meg közel menni, hogy basszus ezt nézzük csak meg jobban.
De a sárgák, hát azok odavertek. Tavaly még az egyik pavilon sarkában megvettek vagy 50 helyet és sok kis low-budget egyen pavilonban, egyen -kimondhatatlan nevű- felirattal mutogatták a dolgaikat amiről üvöltött, hogy másolat abból is a gagyi (és ha azt nézed, hogy mégiscsak CeBiten vagy, akkor gondold el milyen lehet az a cég ami ki se jött), idén meg: konkrétan volt egy ázsia-pavilon ahogy kell, kandelláberekkel, bambusz rudakkal, kifőzdével miegymással, ahol hatalmas logók hírdették, hogy meddig tart a China sektor és hol kezdődik a Singapoor sektor és azon belül az egyes cégek csilli-villi standjai. Jól láthatóan kiforrotak az olcsó cuccok, kialakult kinek jött be az élet, a tavalyiak közül ki maradt meg és ki kezdett el nagyban gondolkozni.
Láthatóan sokkal kevesebben voltak idén nézelődők mint korábban, de pár év múlva a CeBit megint nyüzsgő hely lesz, mert ezek az ázsiai cégek előbb utóbb elindítják a saját fejlesztéseiket és bőszen fogják mutogatni azokat …

Hazafelé meg, hát gyakorlatilag AB eljátszotta az Üvegtigrisből az “ez telefingotta a kocsit” jelenetet, de előtte még magába gyömöszölt egy halom büdös sajtot amitől én személy szerint lélegezni se igen tudtam két óráig. Aztán elkezdett fingani … szóval nem voltam jókedvű.

Hát ilyen volt … jövőre ugyanekkor ugyanitt :)

p.s.:
éjjel, tejködben (cirka 10m -es látótávólság pont az országúti kanyargós szakaszon) posztapokapliptikus túlélőfilmet nézni arról, hogy egy bunkerban rekedt brigád, hogyan őrül bele a bezártságba, és a sugárfertőzöttségtől való rettegésben és kezdik el egymást gyilkolni, kajáért, nőért, egy azaz egy darab közös használatú baltával …

nos ez ANNYIRA nem jó ötlet. Remember that!

Hannover vol3

The wolfpack is on the road again …

Rettentő kíváncsi vagyok idén lesz-e nagy áttörések bemutatása … remélem igen és lehet szájtátni.
Mindenesetre viszem a kertiszéket:

http://devopsreactions.tumblr.com/post/37253362235/when-someone-is-going-to-present-a-proprietary

Ha nem akkor meg majd importálunk megint halom Ambdudlert ‘szt kész :D

salute

writers of love, life, struggle, dreams
painters in broad strokes and sculptors of life
makers of music, but not just music … of life
actors on stage and film – pioneers
firestarters
those who died needlessly
lost cultures
spirits
will we ever say never again and mean it?
for all of those alive and imprisoned unjustly
ancestors, forbearers, both forgotten and remembered

… watch over us!


Ursula Rucker – Libations

Előkotortam egy 2007 es Yummie.hu mixtapet és ott találtam.
Múltbamerengős 2perc szünet amig Saimonsais nagypapa a régi szép időkön mereng ;)

London tour

Na mit találtam ma meg: az eredeti London tour (anno 2004) teljes naplóját gépelve, az akkori régi blog motor romjai között. Ez bizony már egy majd 10 éves történet egy majd 10 évvel ifjabb kalandor (that was me mate) tollából.

A két bohókás fiatal elindult, ketten összesen 200.000 HUF -al a zsebében (1 EUR akkor kerek 250 HUF volt, kint kicsit több 255-260 HUF). Hááát ma már azért nem ennyivel indulnék.

Szóval álljon itt mementóként amiről azt hittem már elveszett annó a sok blog költözés között. (a buta szöveg tördelésért előre is sorry, de nem tördeltem újra az egészet, meg persze a helyesírási és fogalmazási hibákért is).


Baljós kezdet



DAY 00 – 2004.07.11 – Vasárnap

Gyuri persze sehol se tart pakolással mikor én 20:00 körül becsöppenek hozzá. Veszett Auchan\Tesco járás következik több-kevesebb sikerrel.

Majd éjszakába nyúlóan pakolunk neki és a bicaját szervízeljük.

Fekvés: 2:00 kor. (ebből nem lesz 3:00 körüli kelés)


Két bátor fiatal nekivág: Kalandra Fel!



DAY 01 – 2004.07.12 – Hétfő

Kelés reggel 4:00 -kor. Állapot: “mint a mosott szar”.

Irány az 1\10 -es út, Tatabánya, Komárom, Győr.

A terv a Fertő tó elérése volt korábban, reggelre Mosonmagyaróvárra módosult. A “sok” alvásnak, az egész napi szembeszélnek meg a kis esőzéseknek köszönhetően most egy kempingben vagyunk Győrben.

Nap mókás eseménye:
mi út mellett bringákkal bíbelődünk valahol Komárom előtt. Egy robogós nő lassít majd egyből kérdez hibás angolsággal: “It’s OK?”.Egyezményes hüvelykujj-felfelé jellel válaszolunk, mire a spiné tovarobog. GYuri: “na ez se magyar”. Valóban, vajh hány magyar állt volna meg ha ott dekkolunk reggelig??? (tipp: egy se).

Ja és Gyuri persze megint út előtt ivott tejet, folyománya: teleszart egy erdőt. (tavaly is volt efféle baleset :) )

Időjárás: egész nap melegítőben voltunk, az idő kifejezetten hideg (meg szeles), hajnalban a sátorban belémfagyott a szar is.
Óra szerint 130-135km van mögöttünk. Állapothoz képest szép, a tervet messze alulmúlja.

DAY 02 – 2004.07.13 – Kedd

Győrben későn kelés, lazulás, lustaság, a szar idő végett (eső lába lóg, szél) kivárás.

Napi móka: kb 10:00 kor a kemping ajtaja előtt, elcsordogál a helyi yard verdája. Rádió bömböl. Zene: Mission Impossible filmzene. Ledoltem a padról a röhögéstől.

11:00 -kor start. Mosonmagyaróvárig iszonyat szembeszél. Sasszézó csiga sebességével se haladás van. 34km 2óra alatt és éppen beértem az eső elől Mosonmagyaróvárra.

Még 12km Hegyeshalom. A határ iszonyat szakadt. Az osztrák ZOLL-os kifejezetten tuskó. A szél egész nap kitartott, lejtőn felfelé váltottam csak fel, mert ott szélárnyék volt.

Amdorf: iszonyat zuhé, 10 percen múlt, hogy nem áztam szarrá, előtte Nickelsdorfban is dekkoltunk vagy 1 órát az eső miatt – persze végül nem esett.

Szél továbbra is gáz, Brück a.d. Leitha-tól Schwador: kín onnan Schwechat … már csak zombi vagyok, nem való nekem ez a tudományos táplálkozás, egészséges műzli, miegymás. Jófajta kóla kéne, Mars csokival. De nincs. Holnap visszaállok mert én azzal üzemelek. Schwechat előtt erdősávban vadkemping a nap fénypontja. A landoló gépeket (reptér egy köpésre) meg se hallva agyonütve alvás. Persze kaja semmi, mert németföldön a boltok szigorúan 18:00 -kor zárnak, konzevekkel mojolni meg nincs erőm.

Megtett km: kb. 110 km ami nagyon jó az 5-10 km-es szembeszélben viszont a tervtől nő a lemaradás.

DAY 03 – 2004.07.14 – Szerda

Schwechat egy köpés. Első boltba be – kaja.

Tovább tekerés:

“most már mindjárt itt van Bécs. Kijutunk Schwechat-ból és egyből az jön.”

“ennek a falunak sosincs vége”

“basszus ez a villamos vagy 20 megállós”

Megállunk tanakodni a fentieken, egy épület előtt melyen a felirat: Historische Museum der Wien – és akkor leesett, hogy ez a két város bizony összenőtt csak a térképen ez nem látszik :))

Körülnéztünk, nem tetszett. A város tiszta Budapest, néhol Kálvin tér, néhol Váci utca, volt egy híd kiköpött Árpád-híd. Én valami tenger nélküli Velencét vártam, helyette kaptam egy kicsi Budapestet, ótvar Donau-Canal-lal ami tiszta Amszterdam. Vannak kocogók meg bringások, szóval kicsit sportolnak, de a mi Duna-partunk sokkal szebb.

Bécsből kifelé nem az 1-esen St.Pölten felé keveredtünk, hanem a Dunaparton Klosterneuburg felé. (Ami jó mert batár nagy hegyeket úsztunk meg így.) Dunaparton Tulln-ba jutottunk, ahol a kempingben potom 8EUR\fő-ért szálltunk.

Reggel korán indulunk, azt mondja a recepciós, hogy jó idő lesz (ami nagyon ránkférne mert ma is csak délutánra lett szép idő).Holnap el kéne érni Linz-et.

Ausztria – a boltok, utcák, az egész környezet olyan furcsán steril, taszító az egész, igazából nem is tudom miért.

Megtett út: 70km szánalmas. Pláne, hogy javult az idő, bár reggel arra keltem, hogy a szél veri a fákat a sátorhoz. A város sok időt elvett (igazábol nem érte meg az időt). Most megnézem milyen a helyi klotyó meg zuhany aztán kaja, alvás, holnap korán kelés.

A zuhany alatt megtanultam mi a forró. 3 kabin van. 1 rossz, 1 mindig teltházas (nem véletlenül) 1 pedig jó de mindig üres. Persze, bementem. Kiderült a zuhany valóban jó csak nem ad hideg vizet csak meleget. Mindenesetre mókás fürdés volt, mikor kiléptem a zuhanyzóból indultam a sátorhoz akkor gőzölögtem és olyan piros voltam mintha rommá égtem volna. De tiszta voltam.

Gyuri aggódik egy nőn (szeret nem szeret helyzet – lassan az agyamra megy) SMS-brainstormingunk. Eredmény:

“Tullnban szeret a szívem.

Áll a sátor pihen az izom, egyre sűrűbben matyizom.”

A két hülye inkább aludtunk volna. Remélem nem küldi el neki :))


Nem lett jobb



DAY 04 – 2004.07.15 – Csütörtök

Tulln. Korán kelés. Zuhogó eső (az este kiteregetett cuccaink már nem nedvesek, csavarni lehet a vizet mindből.) BASSZA MEG!!! 12:00-ig sehova. Aztán irány Melk. Persze szembeszél, de a Dunaparton egész tűrhető volt. Mindenfelé bringás pihenők, Gasthof-ok,Campingek stb. Menet közben uzsonna egy nevesincs kicsi falu Billa-jában, én persze vettem okosan tejet a tuti meggylevesporomhoz … utánna drótszamárra vissza, mert a terv: Melk-et elérni, aztán csorogni míg kedv van, a délelőtti eső miatt Linz úgyis felejtős.

Bár a bringaút maradt a Dunaparton a táj változott. Már nem olyan kempingezős, a túlpart tele kastélyokkal meg templomokkal, persze mindegyik valami sziklaorom tetején. Időközben a tej megint (tavaly én is megszívtam ahogy Gy.) megtette a hatását. KÜLFÖLDÖN SOHA TÖBBET NEM ISZOM TEJET!!!! Nem részletezem, de lényeg, hogy Mautern és Melk között sehol se lehet egy jót kábelezni, mert ha lemegyek a vízpartra akkor vírít a fehér seggem a túlpartra vagy a bringaútról vigyorognak a képembe az 5-10 percenként 4-8 fős csoportokban arra karikázó vén csontok. Az autóút túloldalán meg ott a fűggőleges sziklafal. Melk viszont király hely, az apátság nagyon rendben van. Ybbs viszont már csak 25km este 20:00 van, “jó legyen” alapon nekivágunk.

Jött a jó csőstűl:

1. addigra a tej valahogy lenyugodott de most aztán táncba kezdett.

2. az eső kezdetben néha aztán egyre jobban szemerkélt, majd nem pöcsölt tovább hanem nekilátott zuhogni.

3. Gy. lassan rászokik az Algopirinre mert Bécs óta egyre jobban fáj egy foga (szerintem a szél meg a huzat lehet az oka).

21:30-ra kb. 3 km-re Ybbs-től már tudtuk: szopás van. A táj nem alkalmas vadkempingezésre, normál kemping sehol, eső szakad.

Ám legyen 30-35 EUR-ig még belefér egy Gasthaus. Elsőbe be is állítottunk. Hát nekik nincs szobájuk, de van egy haverja. Király: hívd fel. Kicseng. Semmi. Mobilt hív. Azt se veszi fel. Megint vonalason hív, végre felveszi, kiderül a tulaj már aludt. Szar ügy. Dumálnak: 20EUR\fő\éj és van reggeli. Alig 2 km innen. Na jó, bringára vissza, esőt leszarjuk, már úgyis mindegy.

Nagy nehezen idetaláltunk. Ma legalább ágyban alszunk, fürödtünk, ami vizes az nem ázik szarrá míg alszunk ha kiteregetjük és nem fagy be a seggünk a sátorban. Én nyelem a NOSPA-t, Gy. az Algopirint. Nem mondom, hogy a legjobb napunk volt. Alszunk, reggel meg lesz ami lesz.

Megtett út: 110 km. Nem lenne rossz nap, ha Passau-ban lennénk, vagy nem tudnánk, hogy bár mindenki az ellenkezőjét állítja holnap úgyis megint esni fog.

[Gy. már a kummantást tervezi vonaton, én nem akarok amig van EUR-m.]

DAY 05 – 2004.07.16 – Péntek

A jó szállás megtette a hatását, reggel is fürödtem – csak mert megtehettem. Hasam se fájt már. Kiadós reggeli, házigazdánk ígéri: most már jó idő lesz. És lett.

Első nap, hogy rövid nadrág és póló az öltözetem melegítők helyett. Sőt délutánra a “póló se” lett a viseletünk.

Gyuri foga egyre fáj, Ybbs-ben az összes fogorvos zárva, mert 12:00 után értünk oda és hát péntek van miket gondolunk meddig tart a munkaidő. Holnap ki se nyitnak. Linz a következő nagyváros. Addig a Duna-parti út gyönyörű szemben a hegyek ormain kastély kastélyt követ. Este 20:00-kor Linz. Turista info persze csukva van. Én barangolni akartam, folyománya megint sötétben kerestünk szállást. Gyuri ezen persze hisztizik (biztos a foga miatt ilyen nyugös). A kemping olcsó 5.50 EUR\fő\éj. De a fürdés 50 centessel üzemel. Tehát egy nap 6 EUR kereken :).

Holnap: fogorvos Gy.-nak. Bringaszervíz Gy.-nak. (kattog a váltója, nem jöttünk rá mi a gond). Aztán irány Passsau.

Megtett út: 110 km. Nem rossz, de a hátrányunk megint nőtt.


Fejünk felett összecsapnak a hullámok



DAY 06 – 2004.07.17 – Szombat

A terv végleg megborult. Gy. foga nagyon fájt, a napot fogorvossal töltöttük. Mivel szombat van innen oda küldözgettek. Végül az Allgemein Krankenhaus – Notfall osztályán kiköpték, hogy hol van a doki aki a fogambulanciát adja a hétvégén. Odaérve közlik: hát igen, igaz hogy EU tagok vagyunk, de fogalmuk sincs ez most hogy lesz a TB mit fizet mit nem. Mondjuk semmi gáz, van biztosítás. Na akkor már hajlandók hozzáfogni. Irány a röntgen. Kiderül, hogy Gy. foga bár gyökérkezelt, de hibásan, valami ideg azért bent maradt és a széltől\huzattól begyulladhatott. Most kifúrja, holnap betömi ideiglenesen aztán majd otthon megcsináltatja rendesen. Én meg fordítottam az egészet – ez is kaland. Remélem nem megy rá az összes pénzünk. A terv végülis felborult, Gy. alig él.

Vettünk vonatjegyet Frankfurt am Main-ig. 79EUR\fő + 12EUR\bicó az összesen 91EUR. (okosan éjszakai vonatra vettük a jegyet, így legalább egy éjjelre meg van oldva a szállás).

Linz egyébként nagyon jó hely, a kemping egy tó partján van, fürdés királyság. A város szép, jobb mint Bécs sokkal, bár akkor is kihal az egész 22:00 kor.

Azért szar, hogy megborult a terv, így jártunk.

DAY 07 – 2004.07.18 – Vasárnap

Utolsó nap Linz -ben. Rájöttünk, hogy ez a világ legsportosabb városa. A park ahol a kemping van folyamatosan él, sétálók, kocogók, bringások, távgyaloglók, rollerezők, görkorizók. Hétvégén pedig az egész tó környéke megtelik kerti-partyzókkal. Kihozzák a kis kerti grillt és ott kajál a család\barátok, nagy a hepalykodás, van aki éjjel is kint marad.

A tó egyébként 21-23 fokos, gondolom hideg a helyieknek ezért alig vannak fürdőzők, ettől még ott van mellette 5-8 vízimentő + egy mentőautó. Aki bemegy a vízbe az is a bent lévő stégekig tempózik (napozni úszik be), esetleg a kocogást egészíti ki. Azért ha úszik benne az ember akkor nem hideg és iszonyat tiszta a közepén is a szélén is (megálltam a kellős közepén, lenéztem és láttam a lábaimat mintha csak uszodában lennék – azért a Duna, vagy Tisza kicsit más :)) ).

14:00 fogorvosnál. Doki a szivünkre köti, hogy ez csak ideiglenes megoldás és miközben tömi a fogat csóválja a fejét: “Riziko, riziko.”

Gy. persze szenved, ráadásul a számla 48 EUR.

A városban nem tudunk 3 percig úgy tekerni, hogy ne lyukadnánk ki valami ismerős helyen. Nincs mit tenni nem nagyváros, de imádom.

Vonat indul: 22:28.

A német\osztrák éjszakai vonat ÁSZ. Aludtunk (vagyis csak én mert Gy. csak fájdalomcsillapítókkal tud aludni, mindig fel-felriad, beszed egy újabbat).

Amikor felszálltunk listán kipipálták a nevünket, helyjegyünk volt, nem egymás mellé a kocsiban viszont kb. 20 ember ha lézengett. Kérdeztük nem lehetne, hogy egymás mellé üljünk. Mondják, persze lehet csak átírják akkor jegyeket meg a névsort mert különben akkor reggel nem tudnak felkelteni amikor le kell szállnunk. Bocs …

DAY 08 – 2004.07.19 – Hétfő

Vonatunk több mint 1 órát késik (azért itt se minden óramu), szóval 8:00 felé kitesszük a lábunkat FaM-ban. Gy. foga megint fáj, első dolgunk azt lerendezni. (Így utólag ez az egyetlen dolgunk). Elsőre jó helyre küld a turinformos spiné: az Egyetem Tanulókorházába. 11:00 és 16:00 között körbejártuk az összes fogászattal kapcsolatos osztályt, ez elsőre 74 EUR-ba aztán további 44 EUR-ba volt.

De a részletek így néztek ki:

először is, elküldenek a felvételre, beregisztrálnak, kifizettetik az 50 EUR-t mint kauciót aztán irány a fogászat, ahol már majdnem zár a délelőtti muszak, de azért még átküldenek valahova ahol megnéz egy kezdőorvos. Aki nem hajlandó kihúzni de elvisz egy igazi orvoshoz.

Gy. mondja: “húzzák ki!” (Gy kemény gyerek én nem mondtam volna ilyet, de lefordítottam) Persze a dojcsok precíz gyerekek. “Nem úgy van az, előbb a röntgen”. Ennek nyomán közlik amit tudunk, a fog gyökérkezelt de hibásan. 2-3 napi beavatkozás és kész is. De nekünk nincs annyi időnk, és különben is már vagy 5 napja fáj, húzzátok ki! Ó nem úgy van az, látjuk mi mit csináltak Linz-ben de majd mi most kiszarjuk a spanyolviaszt, ha nem jó akkor még mindig ki lehet húzni. Na a spanyolviasz volt 24 EUR, így jött ki az első kör 74 EUR-ra az 50 EUR-s kaucióval együtt (mert azt beszámították).

Persze Gy. nem lett jobban, a beígért 1 óra múlva (amikorra már kutya baja se kellett volna lennie) csillagokat látott. Hát mentünk vissza egyből, hogy akkor most már húzzák ki. Akkor átküldtek a foghúzás osztályra (nem röhög ilyen is van) ahol az orvos közli, hogy ez tök egészséges fog nem húzza ki. Győzködjük, hogy úton vagyunk, se pénzünk, se időnk, félmegoldások nem jók mert még vagy 2 hét mire otthon lennénk és nem azért indultunk, hogy fogorvostól fogorvosig rohangássszunk, vagy hogy Gy. gyógyszerektől kómásan kószálja be Európát. Doki mondja, akkor se ez olyan mintha egy egészséges kart kéne amputálnia. Na nagy nehezen rááll a dologra, morog de a “nincs már pénzünk” duma megtette a hatását (ami azért annyira nem volt duma … mert azért lassan de biztosan apadt a kassza, vonatjegy orvosi számlák ect). Szóval kihúzta. Újabb számla ezúttal az a bizonyos potom 44 EUR áll rajta.

Német szókincsem ez alatt a 3 nap alatt duplájára nőtt csak fogászati szakszavakkal, remélem sose lesz rá szükségem.

Egyébként FaM nem nagy hely. Nem is izgalmas. Itt nagy szokás a fiataloknak a parkokban bandázni. Látványosságot nem sokat találtunk.

Gy. a húzás után kb. 1 órát aludt a kórház előtt egy padon, aztán úgy 00:00-ig a városban mászkáltunk (egy parkban szerintem csont nélkül buzinak néztek, mert rajtunk kívül mindenki a csaját hozta ;) de valahogy ez együkünket se vert le), most megint alszik. (Pályaudvaron csövezünk, de nem gáz, itt szanaszerte üldögélnek a turista fiatalok különböző vonatokat várva, az összes cuccunkkal felérő értékű kamerákat csak úgy félredobálva).

Az már fix, hogy bringázás már nem lesz sok.

Eldöntöttük, most irány London amilyen gyorsan csak lehet. Számolgattuk, ha már utazunk lássunk minél többet de ha Párizs felé kerülünk az se fér már bele a büdzsébe. Így is kurva drága a vonat, csak a tengerig 100 EUR, erre jön a ki tudja mennyibe kerülő komp meg még az angol vonatozás. (ez mind nem lenne ekkora gáz, orvosi számlák nélkül. Gy. EUR-ja elég rendesen megfogyatkozott)

Holnap körbenézünk, hátha van itt valami fapados repülőiroda, ha nem akkor megnézzük a “last minute”-okat a reptéren hátha belenyúlunk a jóba.


Vonaton, hajón át Európán



DAY 09 – 2004.07.20 – Kedd

A csövezés türhető volt. 4:00-kor mindenkit odébbzavart a Deutsche Bahn, mert a pályaudvari boltok nyitni kezdtek, árut szállítottak, de ha nem voltunk útban nem bolygattak. Egy japán csoport tudhatott valamit, mert egyből távolabb táboroztak le ahol nem voltak útban, az olaszok meg a fűtött várót preferálták. Mi is oda vonultunk be.

Vicces: a rendőrök látták, hogy vagy 20-25 fiatal csövezik a helyszínen 4-8 fős bandákban de senkit se baszogattak, csak a “nem turistákat” (értsd: csöves egy darab se volt megtűrve).

Gy. reggelre se lett jobban, alig vonszolta magát, talán lázas is kicsit. De legalább a fájdalmai enyhültek. Vagy 5x körbejártuk FaM-t mire kiagyaltuk a legjobb meg legolcsóbb utat Londonba.

Sajna innen fapados nem nagyon, busz olcsó lenne nagyon de a bicót nem viszik el, a vasút nem viszi csomagként, a Posta meg nem igazán tudott mit kezdeni a “fel szeretnék adni két kerékpárt Londonba” szöveggel. (töketlenek)

Marad a vasút. Ha bemegy az ember a pályaudvaron akkor van személyzet aki kikalkulál neki egy csomó variációt az utazásra, ár szerint a legjobbat számolva ki.

Ami nekünk lett, az FaM-tól a kompig 145.10 EUR. A komp előre láthatólag 82 EUR (de lehet hogy olcsóbb, nagyon függ, hogy melyik komp csúcsidő vagy sem stb). A brit vonat árait nem tudják.

Persze nincsen nap gixer nélkül, 8 átszállással kb. 2 nap alatt jutunk el a tengerhez, ez főleg azért van, mert ugye az egyenes a legolcsóbb út viszont ahhoz sok átszállás kell, plusz Németországban kerékpárt CSAK megfelelő vagonokban lehet vinni, tehát egyből a közlekedő vonatok fele kiesett a kalkulációból.

17:08 kifutunk FaM-ból.

18:51 -re kellett volna, de kicsit korábban vagyunk Koblenz-ben.

19:18 kifutunk Kobelnzből.

20:53 helyett ismét korábban, 19:25-kor vagyunk Köln-ben. Az út eddig nagyon szép, a folyóparti szakaszok különösen. Szóval eddig mindig volt kb. 20 percünk két átszállás között és mindig korábban is érkeztünk.

21:06 kifutunk Köln-ből Aachen felé.

22:09 helyett 22:25-kor érünk Aachen-be, ami gáz mert 22:16-kor elment a csatlakozásunk. A helyi kaller jó arc, lebeszél arról hogy bringával érjük el a következő vonatunkat (mert a kövi pályaudvaron kellett volna ugyis éjszakáznunk), ami alig 100 km lenne mi meg ugye kb fittek vagyunk hisz sokat aludtunk és Gy is most éppen nincs nagyon szarul. Szóval azt mondja, hogy az út a hegyeken át vezet és iszonyat meredek plusz el is tévednénk. Egy nő meghallja, hogy bajban vagyunk felajánlja:

“kövessük az autóját, elvezet egy ifjusági szállásig”. Így lett. A szállás 21 EUR lenne (ezért Ausztriában fullos zuhanyzós TV-s szobát kaptunk saját zuhanyzóval) de mivel nem tudjuk milyen költségek vannak még előttünk inkább kihagyjuk.

Ismét pályaudvar. Ez egy kisváros, párperonos vacak kis pályaudvarral. Azért akad 1-2 rossz arc csöves erre, ezért úgy döntünk, hogy kint alszunk a peronoknál egy padon azt is felváltva.

Reggel 5:30-kor nyit a helyi pályaudvar utazási infos irodája (mint FaM-ban ez egy tök jó dolog Németországban mindenhol akad) addig “pihenünk”.

DAY 10 – 2004.07.21 – Szerda

Aachen már nem FaM. A padon alvás működött, de azért a helyi csövik\yardok lecsekkoltak maguknak, köröztek kicsit körülöttünk de nem abalygattak. 4:00-4:20 felé megélénkült a vonatforgalom és hideg is lett nagyon, felkeltünk lementünk a váróba. (ott nem akartunk aludni, mert a helyi semmittevők nagyon uralták a terepet ezért is voltunk éjjel az egyik távolabbi peronon).

Szóval valóban 5:30 kor nyitott az InfoZentral. Egyből nyomtatattak egy full menetrendet, vicces volt kicsit mert kevesebb átszállással hamarabb lennénk vele a kikötőben mint az eredetivel.

6:15-kor fel az első vonatra ami átvisz a belga határon, de csak az egyik első faluig. Liége-ben tettünk pár kört. Kicsit persze francia szagú az egész, reggel 7 kor konkrétan SENKI se volt az utcán. De ékszerdoboz a város. Nagyon aranyos – már amit láttunk belőle.

A peronon egy arc látta, hogy téblábolunk megkérdezte, hova megyünk én már rezzenéstelenül mondtam, hogy Londonba. Vártam a hatást, de semmi. Szeme nem rebbent (ezek nem tudják, hogy Anglia egy sziget odaát?). Ok akkor menjünk hátrább, mert az majd a következő vonat lesz, és annak is a vége lesz nekünk a jó. Ami jött az egy IC volt, el is bizonytalanodtunk, de a csóka szabály szerűen felrugdosott, hogy ne tartsuk már fel vonatot, és már mentünk is, vitt Brüsszelen keresztül tovább Oostende-be. Vagyis vitt volna, de a kaller Brüsszelbe leszállított mondván, hogy Oostende nekünk nem jó és különben sincs fizetve – a német precizitással gyártott menetrend külföldi része tehát megbízhatatlannak bizonyult, kicsit aggódtunk is, hogy akkor most a kifizetett jegy külföldi része vajon érvényes e egyáltalán. Sebaj azért az EU fővárosában is tettünk egy kört, bár így 9:00 felé még kicsit álmos volt. Értsd: üres.

Az InternationalInfo-ban közölte a faszi, hogy nem érdekli mi van az én menetrendemen (amit a németek nyomtattak a jegyemhez – szegény Hansiék ott Frankfurt-ban ha tudnák mit ér a gondosan tervezett útuk egyből a határ túloldalán …), szóval nem érdekli a menetrendem, inkább azt mondjam hova akarok menni. Londonba. Szeme nem rebbent – de már én se lepődtem meg. Akkor itt és itt erre és erre a vonatra kell szállni és tünjek már ne tartsam fel a sort. Szóval fel az Antwerpen\Amsterdam vonatra. OK. A vonaton (ez már igazán szakadt MÁV-szerű, kellően szakadt, bringásvagont hírből se ismerő dolog volt) a kallernő a német zónában mindig gondosan ellenőrzött jegytömbünkre csak egy pillantást vetett (bizonyára biztos volt benne, hogy a DB kiállította akkor az jó is) úgy kellett az orra alá tolni, hogy legalább azt súgja meg hol szálljunk le. Mire mondta, hogy ez a vonat végig jó nekünk. Kicsit pörgött az agyunk a térkép felett, aztán rájöttünk: ez a nő hülye. Megkérdeztem egy faszit mire ő feldobta: nekünk Rotterdam-ban kell kiszállni. Aztán megint elővettük a kallernőt és nem hagytuk élni míg ki nem köpte a tutit. Na szóval tényleg Rotterdam Central Station a frankó. Gy. kicsit sajnálta, hogy kimarad Amszterdam és persze a CoffeShop. Ez a város már nagyon is élt a germánokhoz képest. Meg be is jött, színes, zsibongó bár nem igazán kavalkád.

Kövi vonatunk, már csak olyan HÉV jellegu dolog, seperc alatt kivitt Holland Van Hafen-re. Ahol meg is vettük a kompjegyet: 38.50 EUR\fő.

Kb. egy óra alatt meg is jött a kompunk és kb. egy másik óra mire beszálltunk. Már a tököm kivolt (plusz a váróban az automata elnyelte 95 centünket és nem adott semmit).

A komp elsőre HŰHA, kis szundi és még mindig a vizen voltunk, aztán vagy 2x körbesétáltuk az egészet. Vettünk csokit. Még mindig csak a tenger. Az éttermek, Casino-k meg a mozi anyagi okok végett nem igazán jöttek szóba. 1-2 bolt is volt, az viszont bűn drága. (állítólag a Calais – Dover közötti francia kompok jobbak, mert tele van boltokkal mint egy bevásárlóközpont, bár az is megunható) ÚJabb döglés. Aztán ki az orrba és már látszik a kikötő. Nagy nehezen véget ért a 3 óra 30 perces út.

Vám szinte nincs is, pedig Gy. még Hollandiában kidobatott velem minden maradék konzervet mert állítólag tej és húsféle nem vihető be. Mondjuk a vámos néni amikor odaadtam a kártyás személyimet (mert már ezzel is lehet) akkor konkrétan visszakérdezett: ez mi? Hát kisszivem ez egy ájdí. Na jó megnézte a kompjuterben a minták között és tényleg, ilyen a magyar személyi. Át is intett minket, semmi más nem érdekelte. Irány a vonat: 21 GBP és már megyünk is London-Liverpool Station felé. Onnan még vagy 2 óra bolyongás a nagyvárosban, mikor már azt hittem Gy. végleg eltévedt -Londonban annyira nem volt nagy kedvem pályaudvaron aludni- egyszer csak itt voltunk Zolee-nál. (persze kicsit csodálkozott a srác mert hétfőre igértük magunkat, és ő nem is hitt abban, hogy eljutunk egyáltalán hozzá :)) )

Nah …

DAY 11 – 2004.07.22 – Csütörtök

Első nap Londonban.

Reggel végre megfürödtem, fogat mostam, jót szartam és asztalnál étkeztem. (komfortérzetem az egekbe szökött)

Kiderült, hogy Gy. nem tud korábban hazamenni, mert vagy 100 EUR lenne a repjegy átrakatása (ami alapvetően valami 20 EUR lenne csak még rájön egy csomó ilyen olyan járulékos költség amit elfelejtettek megemlíteni) szóval 100 EUR-ból itt is kihúzza velem 08.01. ig.

Ma bevásárlás volt, meg Gy. régi lakását derítettük fel Bow-ban, meg a TESCO-t Stratford-ban.

Hazafelé benéztünk egy kis piacra, ahol mindenfélét árultak mindenféle emberek, meg a Victora Parkot is meglestük, ja és egy kis csatornácskát amin kis hajók voltak amiben emberek laktak … mókás.

Sok alvás, pihenés, mosás. Minden ami regenerálás és emberivé válást jelent.

Az utazásnak vége. Remélhetőleg nincs több nagy kaland, London király hely, remélhetőleg vigyáz ránk …


Londoni lustálkodás



DAY 12 – 2004.07.23 – Péntek

A koránkelés Londonban se lett erősségünk, pedig itt 1 órával korábban van mindig. Kb. 15:00 felé keltünk útra, igaz iszonyat időt elpöcsöltünk valami kaja gyártásával aztán meg az odaégett cucc eltávolításával az edényekről (láttál már toast kenyeret kifolyni a toast készítőből? Nem a sajtot hanem a kenyeret. Hát nem bíztató látvány. De a kenyér olcsó. Nem hiszem, hogy egészséges de olcsó. Ne rázd a fejed! Olcsó!). Bringával indultunk a város felé (a balos közlekedés nem gáz gyalog sokkal bizonytalanabb voltam).

Temze, Tower Bridge, Tower (csalódás a Tower, egy kis egérlyuk, még kaszárnya se lehetne egy tisztességes várban). Tengerész emlékmű, rakpart, Coven Garden (ahol a My Fair Lady-t forgatták), Picadilly Circus (itt azért már van forgalom meg élet), Leicester Square, Oxford Circus, Hyde Park (a híres angol gyep állapota siralmas, biztos valami koncert lehetett itt korábban), Marble Arch, Speakers’ Corner, Hyde Park tava (mocskos), Oxford Street – aztán haza. Igazából ezeken csak átrohantunk, megnéztük amit lehetett, de a járdákon bringát tolni is gáz annyian vannak, szóval majd busszal visszajövünk most csak beleszagoltunk a városba.

DAY 13 – 2004.07.24 – Szombat

Én lusta állat gyakorlatilag átaludtam a napot. Délután benéztünk a városba, megnéztük, hogy is működik az híres EasyInternet. Sajna a képek hazaküldése kudarcba fulladt, mivel Win98 -ak nem ismerik fel a fényképzőt … Gy. elment régi haverokat felhajtani. (sok fotóval tért vissza)

DAY 14 – 2004.07.25 – Vasárnap

Megint aludtam. De kezdek telítődni energiával :)))

DAY 15 – 2004.07.26 – Hétfő

Első buszozás London városában. Nem sokra jutottunk, az Oxford Street-et oda vissza megjártuk az bizonyos, minden boltba benéztünk ahova akartunk, vásárolgattunk is pár ruhát (valahogy csak kinézzen az ember a városban) meg kinéztük hazaiaknak milyen gagyit lehetne vinni :). Lényeg: lábunk bokáig kopott de találtunk csomó olcsó boltot, meg még több drágát. Nekem a 35 GBP áron értékesített NYAKKENDŐ volt a favoritom (hogy ehhez mennyi volt az öltöny meg az ing azt inkább nem írom le).

Na nem ilyen nyakkendőt vettem magamnak.

Gy. beújított a korábban már említett asszonyának (akivel azóta is kitartóan nyaggat, lassan de biztosan az agyamra kúszik) egy a mellékelt képeken látható hivatalos Londony Teddy Maci -nak kikiáltott szörcsomót. Éjjel azzal aludt (féltékeny voltam).

DAY 16 – 2004.07.27 – Kedd

Döglődés. Terv szerint Luton-ba akartunk menni, megnézni a repteret meg felderíteni, hogy miként megye ez a bringa feladás de Gy. 12:00 felé kelt csak fel, és akkor is megint rosszullétre panaszkodott így nem mentünk semerre. Vagyis elmentünk az ASDA-ba bevásárolni de ezenkívül semmi.

Iszonyat gáz mennyi időt ellógunk semmitevéssel amikor itt a nagyváros, sok látnivalóval de valahogy jó ez itt dögleni és nézni a TV -t :))


Az ördög figyelmeztet: még figyel ránk!



DAY 17 – 2004.07.28 – Szerda

Ma megvalósítottuk a tegnapra tervezett Luton-ba bringázást. Vagyis nem valósítottuk meg egészen de, nekiveselkedtünk és ez a lényeg. 13:00 felé indulunk, Gy. mára is hozza a tutit, még a Golden Green-nél esik egy embereset. Ok igazolt volt a zakó, mert nem bírta levenni a szemét egy csókáról aki a következő módon festett: szivárvány minden színében pompázó klasszikus punk frizura (tudod kakastarély), hozzá bőrkabát fehér pólóval, alatta skót szoknya és bakancs. Ja és ő csöves volt, tehát odőr + reklámszatyor. Lényeg, Gy. lazán nekiment valmai objektumnak és taknyolt miközben a fejét forgatta a csávóra. Tehát ő visszafordul én egyedül megyek tovább. Ezzel csak az a gond, hogy én eddig le se szartam merre járunk a városban, mert Gy. mindig képben volt, így nem figyeltem semmire csak követtem, most aztán fogalmam sincs hogy hol vagyok. Azt gondoltam, hogy eléggé elkanyarodtunk NY-nak É helyett, de Gy. azt mondta, hogy ez így a jó. Meg, hogy követni kell a 240-es meg a 183-as buszt de inkább a 183-ast. Remek. Harrow aztán Pinner és a 183-asnak vége, London vége táblának meg még mindig nincs nyoma, Luton táblának meg aztán pláne. 17:00 felé kérdezek egy fazont “hé paraszt merre van itten Luton” “hát azt benézted barátom mert az innen még 3 óra bringával de autóútnem is megy oda csak autópálya, és különben is rossz irányba mész, mert nagyon eljöttél NY-nak, Luton É-abbra van Londontól “. VAZZEG. Mondjuk a fenti mondatot 3x mondattem el vele (láthatóan nem örült nekem) mert az akcentusa eléggé kemény volt a csókának). Na ezt elbasztuk, Luton úgyis zárva lesz (legalábbis az Információs biztosan) szóval irány vissza, de akkor már megnézem ezt a vidéket, szóval jó nagy kerülővel át a gazdag lordok és sir-ek hatalmas házai és birtokai között be a Camden Town-ba. (Ez egy iszonyat nagy szórakozónegyed hatalmas élet van itt, bár mondjuk fényképezni így egyedül meg éjjel nem igazán mertem :)) Aztán hazafele vettem az irányt.


A napi 100 km így is megvolt.


Azért majd’ mindent megnéztem



DAY 18 – 2004.07.29 – Csütörtök

Busz. Most már egyedül vettem az irányt a város belseje felé, Gy. látott már mindent amit én most megnézni vágytam.

Oxford Street – tömeg, iszonyat tömeg.

Hyde Park – már nem olyan dzsuvás, de azért az a híres angol gyep na az nincs sehol.

Buckhingam Palace – itt eldumálgattam egy ausztrállal aki azt hitte angol vagyok, mert szerinte jól beszélek angolul. Szerintem csak annyi az igazság, hogy engem megért, ahogy én is őt mert “tisztán” beszélünk míg azt ahogy a helyiek ugatják a nyelvet azt egyikünk se igazán csak nagy görcsöléssel :)). De azért jól esett. A Palace az tényleg szép.

Westminster Cathedral – szép szép de sokkal szebbet vártam. De egy jó kis templom az fix. Szép piros.

Westminster Abbey – na ez már tényleg szép, 7 GBP a beugró. Kihagytam még sok minden van előttem.

House of Parlament – igen a Big Ben. Micsoda biztonsági rendszerek. A torony emlékezetes az épület is látványos.

Aztán át a Temze felett és vissza északnak séta a parton.

London Eye – iszonyú tömeg, említették, hogy ezt nem szabad kihagyni én mégis kihagytam, optimista számítások szerint se hiszem hogy feljutottam volna karácsony előtt.

Shakespeare’s Globe Theater – nagy. fehér. Szép. Lefotóztam. Lapozzunk.

Tower Bridge – igen itt már jártam, de most rendesen megnéztem magamnak, meg le is fotóztam minden irányból.

Tower – megint megnéztem, még mindig kicsi. Mondjuk lovardának belefér a Budai Várban.

A nap mérlege: vagy 100 fotó és 2 db bokáig kopott láb.

DAY 19 – 2004.07.30 – Péntek

A terv: British Museum és “igazi angol tea” vásárlása a Soho-ban egy bizonyos csúcsszuper boltban.

Indulás Busszal, iszonyat dugó az Oxford Street-en majd 2 óra volt és csak azért ilyen gyors mert a bankár negyedben leszálltam és gyalog mentem – úgy gyorsabb (tovább maradnék átszoknék a metróra, csak a BusPass 2.50 a TravelCard meg 4.50 naponta). Kis ténfergés, megvettem a szükséges mennyiségu szuvenírt, Marble Arch, Speakers’ Corner-nél várom Gy.-t aki másfelől jött. Ettem igazi angol HotDog-ot meg fagyit (5 GBP ez így). Irány a Soho. Keresztül kasul. Mindent megtaláltunk, csak azt az egy boltot nem.

De láttuk a Gay Hussar-t. Iszonyat mennyiségű kocsmát, lezbit, buzit meg ki tudja még milyen “nem kommersz” párosodási formát. Ilyen helyen persze hogy előbúvik az emberből a perverz filozófus:

elvitatkozgattunk azon, hogy ha van egy lány ikerpár akik egymásba szeretnek akkor ők:

1. leszbikusok-e (elvileg igen)

2. vérfertőzők-e (elvileg nem mert nem fertőzik meg, kölkük nem lehet)

3. abszolúte egoisták-e (tutira igen)

esetleg fentiek kombinációja.

British Museum holnap lesz.

DAY 20 – 2004.07.31 – Szombat

Ráérősen 12:00 felé csöppenek a British Museum-ba. Míg ideértem kétszer felforrt az agyvizem, eddigi ittlétünk legforróbb napján sikerült bebuszoznom a városba, mákom hogy hétvége volt, a forgalom kicsit enyhébb.

A múzeum nekem nagy csalódás volt, igazából rettentő mennyiségu információ van ott, az is igaz, hogy nagyon jól van az ebmerek elé rakva, szépen érthetően csomó minden leírva, nagyon profi a kiszolgálás, lehet kapni saját nyelveden beszélő masinát ami adott vitrinnél megmondja mit látsz ha nem tudsz angolul olvasni.

DE

nincs rendszer az egészben. Egymás után a különbőző termekben össze-vissza van minden. Egyik teremben görög-római dolgok (már ez is vicc, hogy két ekkora civilizációt egybe fognak) aztán utána amerikai indiánok, aztán japán kézmuvesség, majd egyiptomi múmiák … az egész közepén meg egy kis terem benne a 70-es 80-as évek kitűzőit mutogatják, szóval nagy a kavalkád. Amit viszont alig talál az ember, az a brit történelem, kis kelta cuccos akad az egyik sarokban de nem sokat találtam ezen kívül. Az igaz, hogy nem volt erőm bejárni az egészet, kb. 40%-át láttam, maximum a felét, de valószínutlennek tartom, hogy a fennmaradó rész megváltoztatná a véleményem.


Hazafelé



DAY 21 – 2004.08.01 – Vasárnap

Hajszál híján de gixer nélkül volt meg a nap.

Persze a hajnali 5-kor kelés nem tetszett igazán, a késve indulás se jött be. De hála Zolee-nak szépen kiértünk a reptérre. Iszonyat sor, persze, hogy a mi gépünkre várt mindenki. Eleinte 2, később 3, majd 4, végül 6 pultnál lehetett a két WizzAir-es gépre feljutni – ez még nem megy simán gyerekek. Sebaj.

Már otthon (értsd Zolee -nál) bajban voltunk a kilókkal, igy már a mérlegelés előtt Zolee megkapta ajándékba a sátrunkat (egész pontosan Gy. sátrát.) Nehogy már még azon is fennakadás legyen, elég lesz a bringákat letolni a szerencsétlen személyzet torkán.

Utólag kiderült, hiába volt a para, mert mivel a bringa batár nagy, a hozzá kötött málhazsákkal együtt külön lett feladva és nem is lett mérlegelve :) akármit áthozhattunk volna … (naná, hogy a sürített-levegős patronjaimat elkobozták – mondjuk számítottam rá – vagyis a 10 db-ból 1-et felvihettem. Tudni kell, hogy egy kerék felfújásához 2 db kell és ugye Gy. cangájával együtt volt 4 kerék amit otthon fel kéne fújni. De én előrelátó voltam, és már indulás előtt megrendeltem családtól az extra patronok kihozását a reptérre, egyrészt mert valóban számítottam rá, hogy elszedik a patronjaimat, másrészt meg arra is számítottam, hogy az út alatt párat elhasználunk.)

Persze mindenhol basztattak, hogy hát bringát nem így kell szállítani, hanem külön bringa dobozban meg csomagolva meg így meg úgy, sőt még extra díjat is ránk akartak verni, de mi makacsak voltunk mint őszvér és közöltük “márpedig mi úgy vettük a jegyet, hogy nekünk semmi ilyesmit nem mondtak pedig külön rákérdeztünk és aszonták, hogy semmi gond nem lesz szóval most ne tessék pattogni hanem tessék csókot lehelni a seggünkre és felengedni minket de iziben”. Végül még a személyzet nagy morcosan tudomásul vette, hogy nyakas magyarokkal van dolguk és az egyetlen dolog amit meg kellett tenni az a kerekek leeresztése, mást nem is kértek a végén (még a kormányok elfordítását se).

Na lényeg a lényeg, hogy a 7:55-kor induló gépre halál pontosan 7:56 kor szálltunk fel (miért pont most változzunk meg és érjünk oda akárhova kényelmesen). Így nem tudtuk meg, milyen dolog az becsekkolva ülni a kanapékon és várni, hogy végre bemászhassunk a gépünkre … helyette megtudtuk milyen az rohanni mint nyúl azon agyalva vajon kihúzott-e már a gépünk :)

Innentől pedig már az istenek tenyerén voltunk. Mivel a reggeli kimaradt, meg a vacsora se volt túl izmos hát bekaptunk 1-1 sajtos szendvicset a repülőn (potom 1000 HUF volt darabja).

Aztán már itthon is lettünk.

Bár leeresztettem, a hátsó kerekem valahogy mégis kidurrant a fuvar alatt, de ez volt az összes veszteséglista a napra. Meg pár karcolás a bicó fényezésén, de ezzel előre számoltam.

Itthon lenni fura dolog, hiányzik London, bár a zuhanyzást itthon nagyon élveztem (végre nem csurdogált a változó hőmérsékletű vizecske, hanem úgy dólt a víz a zuhanyból, hogy majd ledöntött a lábamról) meg persze a hazai kosztot.

Azért csak megszokom valahogy :)



24óra meg egy kicsi – 1600km 38 órán belül, avagy a bike maraton története

Tehát a múlt hétvégén volt egy bikemaraton, íme annak története:

Az úgy kezdődött ugye, hogy Rozsdás dokinál volt. Kiderült, hogy az én feltételezésemmel ellentétben az első fék adta fel. Állítólag koszos is volt a fékfolyadék -de nagyon- meg fel is vizesedett, ennek köszönhettem, hogy megállt hipp-hopp az út kellős közepén az első kerék és onnantól fogva már csak síkítani volt hajlandó. Vagyis behúzva maradt a fék -nem kicsit- és így csináltam egy kb 20 méteres fékcsíkot első gumival az első csatorna fedélig, ahol óvatosan az oldalára fektettem a motort finoman tompítva az erőhatásokat könyökkel és csípővel illetve a bukósisak oldalával, és onnan pedig egy mégegyszer akkora karcolást is raktam (graffiti) az aszfaltra bukókerettel. Hát mit mondja, hálistennek akkor történt amikor és nem 20-30perccel korábban az  autópályán vagy még azelőtt picivel a mátrai szerpentinen mert akkor most nem lenne ki írja ezeket a szórakoztató sorokat.

Lényeg a lényeg, gondos kezek (Tibi bá’nak big respect meg dánkesőn) helyrepofozták a járgányt így múst szombaton rajthoz állhattam.

 

A túra számokban:
szombat reggel 6kor csörögtt a vekker és vasárnap este úgy 9:30 felé értem haza, összesen 1600km nagyjából 37 óra a teljes idő otthonról indulástól haza érkezésig , ebből kb 28 óra a tiszta motorozás. Tisztességesnek mondanám.

 

A túra szavakban:
Szóval az úgy kezdődött, hogy a start Kőszegen volt, de nekem nem volt módomban lemenni péntek este (gálya), így szombat hajnalban 6kor megriadtam és 7:30kor nagy sikeresen el is indultam Kőszegre. kb 10:30 ra le is értem.
BP – Kőszeg – 240km. Össz. km: 240km / 3:00 Össz. idő: 3:00

Nevezés és ‘reggeli’ után pontban délben el is rajtolt a mezőny 10perces késésekkel miénk volt a 7es csapat (a 9ből) és a 8asok volt Tibi bá’ ék.

A verseny összekötő és speciál szakaszokból állt:
Az összekötő szakasz hosszát és a javasolt átlagsebességet is ismered és az itiner szöveges, tehát le van írva, hogy hol merre kell fordulni, mit kell csinálni. Az összekötő szakasz nem mért szaksz, csak szórakoztató módja a starhelyek közötti közlekedésnek.
A speciál szakasz hosssza és pontos célja ismeretlen. Van egy kötelezően tartandó átlagsebesség hozzá (amit az adott szakaszra jellemző az adott ország(ok)nak megfelelő Kresz beteratásával határoztak meg). Az itiner pedig csak a fordulópontokat adja meg (pl a következő körforgalomban a 2. kihajtó, vagy a következő lehetőségnél fordulj Oberwart felé jobbra, vagy a kereszteződésnél a temető felé fordulj). Mivel se a teljes szakasz hosszát nem ismered se a fordulópontok közötti távolságokat (lehet 10m vagy 20km is, sőt), ha valahol benézel egy jelzést (vagy nem veszel észre) akkor iszonyat módon el lehet tévedni. Onnantól fogva pedig borul az átlagsebességed, mert a versenybírók azt adott (előre ismeretlen) helyeken ellenőrizhetik, illetve a szakasz elején és végén felírják a start-érkezési idődet. Pont ezért ha el is kóricálsz és visszamész a saját GPS -ed átlagsebessége már nem lesz mérvadó mert az az általad megtett időt és a távolságot osztja viszont a versenybíró a pontos szakasz távolságát és idejét osztja.
A pontozás úgy ment, hogy a sepciál szakaszra büntető pontokat lehetett kapni, ha lassabb vagy az előírnál akkor km/h -nként 1-et, ha gyorsabb akkor 2 -őt, valamint volt még egy kvíz és egy start ügyességi teszt amire szintén büntető pontokat lehetett kapni, hibák esetén.
Nyilván a cél a minél kevesebb büntető pont volt.

A rajt ügyességi akcióval indult, 10m 1perc alatt lábletétel nélkül, itt Atti kolléga összeszedett egy lefulladásból indulást lábletétellel – tehát megvolt az első minuszpontunk.

Az első szakasz összekötő szakasz volt.
így megvártuk Tibiéket és együtt indultunk. Igyekeztük a csapatot összerázni és kipróbálni a technikát (rádiók a sisakokban, GPS -ek, itinerolvasás, kinek mi legyen a feladata), így tartottuk az előírt átlagsebességet.
Kőszeg- Marizell – 157km. Össz. km: 397km / 3:03 Össz. idő: 6:03

A második szakasz speciál szakasz volt, az előírt átlag 63 km/h.
Ezt az etapot nagyon jól sikerült hozni, gyakorlatilag eltévedés nélkül végigmentünk rajta,  két  1200 -as hegy volt benne és saját mérés szerint 63.9 -es átlagot csináltunk. Még a mekibe is volt időm bekapni egy hambit utána, regebéd gyanánt, bár már délután 4óra volt.
Illetve gonosz elégtétellel vettük tudomásul, hogy az egyik csapat bekavart Grazba ami egy plusz 40km -es kerülő volt nekik, reméltük így már utolsók nem leszünk. Később ha jól tudom ők sajnos fel is adták a versenyt.
Marizell – Fürstenfeld – 145km. Össz. km: 542km / 2:16 Össz. idő: 8:19

Összekötő szakasz jött.
Együtt vágtunk neki a másik csapattal ami nagyon hasznos volt, végülis együtt gurultunk haverokkal meg több szem többet lát. Közben ránk is esteledett, néha szemerkélt az eső is, így nagy erőkkel nekiláttunk öltözni és kicsit aggódtunk az éjszakai szakaszok miatt. Illetve mivel mi meglehetősen komótosan vettük az összekötő szakaszokat a mezőnytől alaposan lemaradva érkeztünk már meg Bad Vös -be, gyakorlatilag a mezőny mögött egy órával voltunk már most is. Ugye a startnál 10percenként indítottak minket, de a csapatban senki se volt az az aggódós fajta.
Fürstenfeld – Bad Vös – 128km. Össz. km: 670km / 2:16 Össz. idő: 10:35

Így már kicsit késve startoltuk el a harmadik szakszt (nyilván a szintidőnket ez nem befolyásolta csak leszakadtunk a csapattól) ami megint speciál szakasz volt. Az előírt szintidő 53km/h.
Az elején elején benéztünk egy elágazást (mert nem volt kirakva a megefelő helységnév tábla csak jól eldugva – sunyi kis trükk volt a rendezők részéről, dehát erről szól ez a verseny). Így iparkodnunk kellett, ment a rádióban a matek, hogy a saját átlagunkat mennyivel kell emelni, hogy a kötelező átlagot tudjuk hozni. Aztán a Fertő tó nyugati partján megint lyukra futottunk, de megtaláltuk a helyes utat – utólag kiderült, hibás volt az itiner. Ennek ellenére, néhol picit szabálytalanul közlekedve ]:) – néhány szerpentinen meg nagyon is betartva a megengedett maximumot. Sikerült visszatornásznunk az átlagog 53.3 -ra majd kicsit feljebb, hogy az elveszett időt ellensúlyozzuk. Sajnos ennek ellenére az itiner hiba miatt ezt a szakaszt később nem pontozták, pedig nagyon kíváncsi voltam, hogy mennyire hoztuk a helyes időt és mit csináltak a többiek, hiszen Tibiék is mesélték, hogy kis kavirnya után a helyes útra fordulva láttak másik csapatot nyélgázon az ellenkező irányba csavarni.
Elvile ezen az etapon volt egy menet közbeni bírói pont is amit az osztrák rend őrei éjfélkor felszámoltak így mi nem találkoztunk velük, de nem is számított, mivel a szakasz az itiner hiba miatt nem került bele a pontozásba.
Bad Vös – Kőszeg – 174km (nekünk ennyire jött ki). Össz. km: 844km / 3:16 Össz. idő: 13:51

Kőszegen éjféltől egy órás pihenő illette a befutókat, mi éjjel 1 után érkeztünk de jófej volt a konyha, nem ágáltak kaptunk forró levest és az egy órás szünetünket is megtarthattuk. Illetve itt volt az 5kérdésből álló teszt is, minden hibás válasz egy hibapont. Ha jól tudom elég satnyán két hibát vétettünk (Tibiék egyet)

Így éjjel 2kor mentünk tovább a következő összekötő szakaszra.
Ez már egy jóval viccesebb szakasz volt, alapvetően rövidnek ígérték (100km) ezért nem tankoltunk – minden start eddig benzinkúton volt, de a kőszegi kút már zárva volt és mi úgy gondoltuk, 100km még belefér mindenkinek így nem mentünk át Szombathelyre, hisz már így is szorított az idő. Hiba volt. Viszont mivel idő minuszban voltunk, megint összeálltunk a 8asokkal és nyomtuk neki tempósan, ami ugye nem jó a fogyasztásnak. A legkisebb tankos yamaha meg is adta magát egyszercsak. Előkerült a gumislag, került egy liter benzin műanyag flakonba, de sok idő elment vele. Aztán elfogyott a liter benzin és még mindig volt hátra kb 20km, ezért ketté szakadt a mezőny, egyikünk hátra maradt vontatni – vagyis inkább tolni (nagyon mókás ám rettentő szabálytalan és veszélyes utas lábtartónál lábbal taposva előre tolni egy másik motort miközben a megtolt jármű kormányosa nagy erőkkel igyekszik tartani az optimális távolságot ellenkormányzással és lögdösődéssel) a többiek meg mentek amíg van nafta. A célon lévő kút persze zárva volt mert jó osztrákok nem vacakolnak éjjel, zárnak minden kutat – útközben is, de találtunk egy automata kutat így én megúsztam, bár már takarékon voltam – kb 2literem maradt. Szóval elveszítettünk úgy még egy órát, és bazdmegoltunk egy kört szegény szervezőkkel, hogy nem normális, hogy egy versenyt túramotorokra terveznek, hisz nem minden motornak van akkora tankja mint egy autónak – sőt. Kész röhely, ha nem lennénk ekkora késésben akkor is sansztalan lenne a továbbindulásunk kut hiányában -merthát az személyes szerencse és nem szerverzői zsenialitás, hogy út közben volt egy darab automata kút. Nyilván erről az a két srác ott semmit se tehetett, de valakit muszáj volt lehurrogni, abban a koránt sem nyugodt és kipihent állapotunkban. Nem baj, mire a startra értünk már nyitott az osztrák kút is. Így már 2óra minuszunk volt a mezőnytől, de volt redbullom meg mindenki tudott tankolni aki akart, az is aki nem :)
Kőszeg – Fürstenfeld – 108km. Össz. km: 952km / 2:44 Össz. idő: 16:35

Ismét speciál szakasz jött, az volt az itiner, hogy 55km/h -t kell tartani.
Itt már azért jelentkeztek a fáradtság jelei mindenkin, ekkor hajnalodott és a hajnali pára se tett jót a közérzetnek – akárhogy öltözködtél nagyon hideg volt, az az igazi rohadt nedves hideg, egész éjjel nem fáztam de reggel igen, minden párás volt, párásodott a sisak, áthült a kesztyű tök mindegy felvettél-e bele bélést, nejlon kutas kesztűt, minden ami nem vízálló nyirkos tapintású volt, minden bajod volt. Áldottam az eszemet, hogy még reggel felvettem két zoknit arra egy nejlonszatyrot és arra egy harmadik szoknit – nem kis szaga volt a lábamnak hazaérve, de amíg az ember lába nem fázik addig nem fázik az ember se igazán. Illetve az új vízálló ruházat is jó szolgálatot  tett, bent tartotta a meleget a ruha alatt, alapvetően csak a kéz és a sisak résznél volt szar … értsd csak szar volt nem elcsigázott a helyzet – meg hát mégiscsak lassan 24órája fent voltunk.
A szakasz felénél találkoztunk pálya bírókkal akik kérdezték, hogy mennyi az átlagunk, mondtuk, hogy hát jelenleg pont 55.9 – mondták, hogy remek, mostantól a mi új kötelező átlagunk 49 legyen. Frankó. A szaksz végét be is hoztuk 48.7 -el eltévedés nélkül.
Egyébként ez volt a leghegyesebb szakasz, nagyon élvezetesen lehetett motorozni és kellett is mert nagyon dolgozunk az áltagra mivel az ellenőrző pont után erősen belassultunk az előírthoz képest meg, amíg nagyon mész addig dolgozik benned az adrenalin, tehát nem alszol el.
Fürstenfeld – Bromberg – 99km. Össz. km: 1051km / 2:02 Össz. idő: 18:37
Bromberg – Bad Vös – 75km. Össt. km: 1126km / 1:44 Össz. idő: 20:21

A következő összekötő szakaszra megmondom őszintén nem emlékszem.
Nem vártak meg mindket a 8asok mert mi még tetvészkedtünk a kúton, redbullt öntöttünk magunkba miegymás. Én már eléggé fáradt voltam és nagyon sok volt a hegy. Állandón kanyarogtunk és én már csak vártam a végét. De ezzel mindenki így volt már szerintem.  Mindenki túl akart már lenni rajta. Ez volt a holtpont szerintem mindannyiunknak. A fáradtság jelei is erősen mutatkoztak: volt egy hibás előzésem, mert én azt hittem az index nekem szól és mehetek, de kiderült, hogy csak kint maradt, de vissza tudtam bújni centiken múlott. Egyszer kétszer kaptam magam azon is, hogy hopp billen le a fejem, akkor nem volt mit tenni fel kellett nyitni a sisakot, hogy verjen fejbe az a rohadt nyirkos hideg. Meg egyszer volt egy nagy parajelenség is: egyszercsak azt éreztem, hogy minden frankón a helyén van (tehát a táj a motorok a forgalom minden éles és látszik) de az utat hopp megrántották és csak elmosódott csík lett belőle. Hát beszartam. De nem baj mert utána az adrenalin megint ébren tartott 20percig és azzal be is értünk a célba. Egyből vettem két bombát meg egyett az útra.
Bad Vös – Mariazell – 104km. Össz. km: 1155km / 1:46 Össz. idő: 22:07

Az utolsó szaksz szintén speciál szakasz volt 55 km/h -s átlaggal.
Az első fele a leghegyesebb rész az egész versenyen, három 1000m körüli csúcs is volt, és a felénél megint találkoztunk versenybírókkal. Sajnos nagyon rosszkor éppen eléggé lent volt a szintidőnk a hegyek miatt nehéz volt jól összejátszani. A lekérdezéskor 52.4 km/h – itt biztos, hogy veszítettünk pontot. A szakasz hátralévő részére 67 km/h -ban írták elő a szintidőnket, amit a végén egész jól sikerült teljesíteni, de ebből az etapból sincs meg már sok emlék, annyira emlékszem, hogy azokon az utakon már jártam és nem nagy, de nagyon meredek hegyek voltak, szegény Rozsdás sokszor kínlódott és egyest kellett csapni akkora hajtű kanyarba csavarodtunk felfelé. Ennek ellenére igyekeztünk nagy tempót menni, hogy ébren maradjunk – minden motoron lehetett látni, hogy már nem úgy megy a szekér, elszámolt kanyar ívek, béna előzések, elváltások sorozatban). Úgy terveztük, hogy a cél előtt majd gurulunk és hagyjuk elkopni az időt. A határon (pont a senki földjén a két határállomás között) meg is álltunk biológiai szünetet tartani (pisi-kaki-cigi), majd 68.4 es átlaggal indultunk tovább, hogy Kőszegre beérve pont 67 legyen az átlag. Csak azt nem vettük észre, hogy az itiner szerint pont a határ túloldalán lesz a szakasz vége nem az étteremben így újabb pontokat veszítettünk, de ez nekem már a “pont leszarom hol a vége” stádium volt. Begurultunk a célba (kb 3-3.5óra minusszal öcsém) aztán felkiáltottam magamban: kávét – kaját ide bázzeg vagy vér fog folyni!
Mariazell – Waldbach 96km Össz. Km: 1251km / 1:51 Össz. idő: 23:58
Waldbach – Kőszeg 69km Össz. Km: 1320m / 1:04 Össz. idő: 25:02

Fentiek tudatában, az eredményhírdetéshez úgy mentünk oda, hogy “na jó reméljük nem utolsók lettünk, mégse mi voltunk Grazba” (hehehe).
Aztán, ahogy sorolták a 9-8-7 -os helyezetteket megnyugodtunk, hogy a középmezőnybe vagyunk. Aztán amikor elsorolták a 6-5-4-3 dik helyezettet meg voltunk róla győződve, hogy valami miatt diszkvalifikáltak minket.
Aztán bemutatták az első helyezettet a 8as csapatot (Tibi bá’ big repsect, nagyont mentetek) ha jól emlékszem 15 vagy 16ponttal, én már indultam is vissza az étterembe a kajámért de gyorsan kihírdették a második helyezettet 17 hibaponttal – ami bizony mi lettünk. Ráadásul ugye tizenpár hibaponttal (az első helyezettől pár pontnyira – ugye az elején az Atti lábletétele meg a rosszabb kvíz nélkül még döntetlenre is lett volna esélyünk szerintem) úgy, hogy a harmadik helyhez már 31 hibapont is elég volt.

HOPPÁCSKA HOPIKA!

Odavertünk 7 túramotoros BMW -s csapatot a két “kis” 650 -es yamahánkkal amiből az egyikből még a benzin is kifogyott. Nem mondom, rendbe tette az önértékelésemet (bár mondják, azzal sosincs komoly gond)  :D Persze azt el kell ismerni, hogy a harmadik csapattag 1200 -es BMW -vel jött, szó se róla, biztos ő ment a legtöbbet erre-arra felderíteni, meg húzta a csapatot felfelé a szerpentineken – nézte a kanyarokat, hogy nekünk ne kelljen visszaváltani hanem lendületből lehessen mindenen átmenni különben még most is ott kolbászolnánk üvöltő kettesben. De akkor is nagy motorokat raktunk magunk mögé. Igaz Tibi bá’ ékat nem. Dehát őket nem is lehet, majd a sípályán ;)

Hát ilyen egy 24órás motor maraton. Egyszóval khúrvajó!

Ezt követően elfogyasztottuk délután 4kor a 12órás befutóra tervezett ebédünket és én még úgy gondoltam, hogy na akkor azzal a lendülettel haza is csűrök mielőtt teljesen bepunnyadok mert akkor aztán tuti nem ülök motorra.
Szóval felcsaptam magam Rozsdásra irány Győr aztán az autópálya. Odafelé lenyomtam egy lendületből az egész utat, visszafelé négyszer álltam meg pihenni meg energia italt inni. Rájöttem, hogy egy-egy redbull kerek 20percig tart magamnál utána vége van a hatásnak. Szóval figyelni kellett az időt.
Egyszer Szombathely után nem sokkal, akkor azt mondtam magamnak, kell  a tankolás és akkor lehet nyomni.
Másodszor Az autópálya felhajtó előtt 1km -el – na ott TÉNYLEG szarul voltam- leülltem egy buszmegállóban és néztem magam elé meg pihentem kicsit, megittam a tartalék italokat és tudtam, hogy ha nem érem el az autópályát rövidesen akkor nagy a baj, mert az országút nem tart már ébren a  tögymörgés a tömegben és nem mertem már virgonckodni mert tudtam, hogy nem ugyanazok az érzékszerveim mint egy nappal korábban).
Aztán jött a pálya, ki lehetett húzni csutkára, megnyitni a szellőzőket a ruhán, széles a sáv – beállni középre húzni neki és a huzat ébren tart ha meg nem akkor van hely sodródni. Az autópályán még kétszer azért megálltam a 20perces redbullozásra – de hazajöttem, igaz nem a legjobb szintidővel meg szerintem nem is akarnám azt a végét mégegszer az életben megcsinálni:
Kőszeg – Budapest 240km Össz. Km: 1560m / 3:30 Össz. idő: 28:32

Ha azt vesszük alapul, hogy szombaton reggel 6kor keltem és vasárnap este 20:30 kor értem haza, akkor az eltelt 37 és fél órából 28 és felet motoron töltöttem ez alatt megtettem majd 1600 km -t … szerintem ez így egészen rendben van.

Csináld utánam, de ne halj bele! :P

erről szól a Rock ‘n’ Roll

Az elmúlt két hétvége siklóernyőzéssel telt, szóval van már 10+ normális felszállásom és érkezésem meg jópár elcseszett startom. Bele tudok futni (ideális szélviszonyok között) és fel is tudom húzni a kupolát (ideális szélviszonyok között). Szépen magam fölött sárkányrepülőként nem tudom még rendesen táncoltatni. De annak is eljön az ideje. De a lényeg, hogy az ejtőernyő mellett a siklóernyő is tetszik jól.
Szerintem sokkal kezesebb egy tanuló siklóernyő mint egy tanuló ejtőernyő (nyilván másra való) – szóval leszállni vele lényegesen “egyszerűbb” viszont, hogy jól akarod csinálni (értsd nem egy tanuló dombon sétálgatni meg emelgetni) sokkal többet kell tudnod szelekről, felhőkről, termikekről miegymásról. Annak is eljön az ideje … de tetszik az tuti.

Na de hazafelé a városba megérkezve, az Alsóhegyi úton előadtam -vagyis Rozsdás adott elő- egy kardánberagadást, ami kb annyi, hogy 50 ről nullára állt a hátsó kerék pikk-pakk, nagy csikorgások meg csörömpölépsek közepette el is taknyoltam ahogy a nagy könyvben meg van írva. De nagy pirospont a környéken lakóknak, mert bár autó nem is lassított egy se, a zajra kijövő lakosság segített a motort levonszolni (mert a kerék nem forog) az útról, sőt az egyik úr még haza is fuvarozott – szóval big up mindenkinek aki a Gellért hegyen lakik! Van két zúzódás meg horzsolás (csípő és könyök), meg egy szakatt gatya és a motoros jókaómon is van egy extra szellőző nyílás (nem bág hanem fícsör), de saját lábom távoztam ám motor nélkül, és legalább nem döglöttem meg.

Hogy pontosan mi volt a gond, azt majd holnap napvilágnál kiderítjük, az tuti, hogy szépészeti problémák biztos vannak: törött indexek, lámpakonzol miegymás). De a Mátrából jöttem haza, szóval ha ezt a 3 -as úton adjuk elő, vagy mondjuk előtte a szerpentínen ahol amúgy is erősen morfondíroztam, hogy otthagyom a konvojt és az utasokkal vánszorgó sporttársnál és ütemesebben -de persze szabályosan!- döntögetem meg a kanyarokat, vagy mondjuk még utassal vagyok, akkor bizony több pityergés lett volna ;)

Hát ettől izgi egy hétvége igaz-e, nem a Dagályban dögléstől …

u.i.:
na látod Zsó’ ezért kell a hosszú ruházat motorra ;)
meg a bogarak miatt
meg leégés ellen …

Ilyen egy jó hétvége

Nem is egy, hanem két bekötött ugrás 1200 ról – ráadásul a hivatalos vélemény szerint jól lettek végrehajtva. Külön öröm, vagy pont ezért perfekt nyílásokat sikerült produkálni.
Nem mondom, hogy a másodiknál felfelé nem kapott el a “ajj te barom, mi a francot keresel egy repülőn amiből mindenki ki fog ugrani csak a pilóta nem – és ráadásul nincs nálam a botkormány” érzés, de ahogy kiléptem elmúlt és onnan már csak JIHÁÁÁ volt …
Jópofa dolog, hogy amíg ülsz és agyalsz addig jön a para, próbálod lefoglalni magad felszerelés ellenőrzéssel, nézed a tájat, hogy tudd hol vagytok/lesztek ugráskor, fejben játszod végig, hogy mit kell majd csinálni, de ez igazából csak pótcselekvés, igyekszel lefoglalni magad, de azért ott van hátul a kis ördög és veri a dobot. Amikor meg elkezded csinálni amit begyakoroltál, akkor lefoglalod magad és nincs időd agyalni, tehát nem is félsz. Legalábbis nekem így megy ez.
Persze kiugrás után rögtön van egy várakozós pillanat, amíg nem tudod mi lesz (persze reméled, de nem tudod) aztán megint történik valami (nyílik a kupola) és megint tudod, hogy mit kell csinálni, hogy kell reagálni. Így működik az emberi agy, köll neki a munka meg az adrenalin – muhahaha ]:)
De azt biztosan tudom, hogy zuhanni kurvajó dolog és ernyővel lavírozni még jobb …

1000+km két keréken. Megtudtam, hogy az elvárt 280-300km helyett bő 400km -t meg tudok tenni egy tank benzinnel és azt is, hogy kerek 30% ot csal a kilométerórám és így a kilométer számlálóm is …

Szeged alatt a szigetnél …

Ugrás nélküli, de tapasztalatokban bőven gazdag hétvége volt ez a mostani azt meg kell hagyni. Talán jobb is így, nem kell mindig mindennek megtörténnie …

Láttam viszonylag gyenge és változékony szélben fél-se fékkel ereszkedést és kisebb-nagyobb következményeit azt hiszem 3 ízben, tanulói vészleoldást helytelen főernyő-nyílás után és tovább tanulságos jelenségeket. Reméljük ha majd én kerülök ugyanezekbe a cipőkbe eszembe fog jutni a mit és a hogyan …
Mókás dolog, eleinte az van az emberben, hogy ugorjunk már ugorjunk már hisz én mindent megtanultam amit elmondtak, aztán rájön, hogy pont mint a vezetés egyszerűen az iskolapad kevés, nagyon is fontos, hogy láss valódi ugrásokat, nem baj, ha napokat töltesz azzzal, hogy ülsz az árnyékban és másokat nézel, mindenből tanulsz egy picit, ládot mint bír egy kupola, hogyan csinálják mások akkor is ha jól akkor is ha rosszul, akkor is ha úgy ahogy te tanultad és akkor is ha picit másként, akkor is ha minden ideális és akkor is ha gebasz van akár 1000m magasan, akár 10m magasan, mert a könyv csak a technikai hibákat írja le, az oktató meg csak a gyakori emberi hibákat mondja el -nyilván mert, ha mindent elmondana akkor 100évig beszélne. Te meg naná azt hiszed, hogy én azt úgyse cseszem el, és az velem nem fordulhat elő. Aztán amikor látod, hogy mással előfordul akkor rájössz, hogy dehogynem és remélhetőleg jól fogsz reagálni akkor amikor tényleg.

osztrák weekend

Szóval az alap terv úgy festett, hogy pénteken nekivágunk reggel délután már a szálláson vagyunk ejtőzünk, aztán bejárjuk amit be lehet és vasárnap haza, ha csúszás van akkor hétfőn.
Ebből az lett, hogy csütörtök este nem sikerült időben ágyba kerülni Mira baba születését megünneplendő tejfakasztó buli végett és nekem még be kell ugranom pénteken a gyárba, de 10kor utána eredek a csapatnak és Szombathely környékén be is fogom őket, de legkésőbb még az Alpok lábánál.
Hát nem úgy lett.

A 10 órás indulásból 11 lett, meg még némi technikai malőrök miatt 14:30 ra módosult. Úgy terveztem, hogy ha 15:00 előtt indulok akkor még nem megyek fel a pályákra be tudom járni a kis utakon ugyanazt a kört amit a többiek, csak sportosabb tempóban.
A teljes szakasz Brechtesgadenig cca 600km, a szállás kicsivel közelebb van, kb egy 100 -assal, de én a 600 at számoltam és a 6 órás menetidőtő amit a gugli mondott, hogy legyen miből csalni.
A magyar szakasz Győrig rút unalmas volt meg lassú az 1 es út rossz ötlet volt, kezdtem beálmosodni, gyors tankolás, bomba ivás, csoki evés (mert azt már tudjuk, hogy túrán csokit kell enni sokat és cukrosat inni, mert atttól van pillanatnyi erőnlét), majd Csorna felé irány Szombathely. Újabb tankolás és bomba, kezdek magamhoz térni, időben se állok szarul, megvan az első 200km és még nincs 18:00, de feszes lesz a vége, mert a hegyek még csak most jönnek. Kútról kifelé már nincs fordulatszámmérőm … dehát az sose volt tökéletes műszer, ellenőrzöm, hogy nem folyik a spirálnál el semmi aminek nem szabad, majd megnézzük holnap mi a bánata, nem is hiányzik.
Irány Oberwalt aztán Hartegerg, 300km este 19:00 tempó és az idő jó, ha tartom a ritmust este 22:00 re bérek. Viszont most jön az első gerinc, kis utakon meg kell találni, de szép lesz és még van nap van értelme letérni mert világos van. Hartberg, Brikfeld, Fischbach, Bruck an der Mur. Jó kis szerpentin megérte de sok időbe került, cca 400km de már 20:40 van, megy le a nap és nyugaton csúnya felhők vannak – én meg arra tartok. Jól jött, hogy a tervben csaltam, meg fel is használom az újradobhat kártyát, így tudom, hogy nincs 600 a vége az este 22:00 es beérés még tartható és nem túl késő. Inkább rápihenek, utolsó bomba, csoki, benzinkúton beszélgetés, nyújtózás.
21:00 felé indulok, de már veszek matrciát a pályára, most már nem bohóckodunk ebből a völgyből úgyse megyek már ki, látnivaló nincs annyi, meg fény se, hogy lássak, inkább az esti pihenés motivál.
Még a pálya előtt vacilálok, aztán megállok és csak felveszem a kabátba a bélést, behúzok minden szél és vízálló ablakot, mert itt hamar jön a hideg ha már nincs nap, aztán irány a pálya.
20km – Leoben elkezd csúnyán villámlani, 5perc múlva csöpög még 2 perc szakad. A szélső sávban a kamionok úgy hasítják a vizet mint a hajók, szó szerint V alakban tolják a vizet, a reflektor nem világít el az útig csak a cseppvihart látom magam előtt, sávot váltani annyira nincs kedvem inkább húzom most már mindegy, amíg egyenesen kell menni nincs gond, jobb is így a pályán. Nézzük a jó oldalát: lemossa a bogarakat a bukósisakról. 50km -en át ez volt, azért elég para – nem csinálnám mégegyszer, önszántamból pláne. Triebenig. Itt már kezdett tele lenni a hócipőm. Alig vártam az alagutakat, mert ott jó meleg volt a szmogtól. De az egyik túloldalán száraz út várt, felül nem fáztam, alul csurom víz de fűtött a blokk, tudtam ha megállok akkor vége a dalnak kihülök én is a motor is biztos beázik valahol, menni kell, meg különben is körbe mindenhol vihar volt semmit se nyerek. Lienzen lehajtó. 30km a szállás és még nincs 22:00 óra, nagyon jó vagyok.
Újabb égszakadás, de most már ki-ki hagy a motor, kezd csúnyán beázni, és nem húzom eléggé, hogy száradjon, meg nem is lehet mert minden osztrák jónak látja ködlámpával közlekedni vihar idején. Szóval gyökketővel az út szélén Irdningig, ahol is a tábla hírdeti, hogy Donnersbachwald 16km és tudni kell róla azt, hogy zsákfalu. Másfélsávos szerpentin visz oda fel. Lassítok, GPS -t buzerálok de már csak 2-3 hengerrel megyek tovább. Csúcssebesség 40km/h, közvilgáítás, forgalom nincs, eső ömlik, nem haladok kanyarokban 1 -es 2 -es nyélgáz és fullad a gép, de most már behozom a gárzsig, ha belegebedek is! Nem fűt a blokk, egy ideje már nem vigyorgok. Az utolsó 16km 1óra volt, persze túlmentem az erdőig (a faluból semmit se láttam, csak templomot meg a falu vége táblát akkora vihar volt és annyi a közvilágítás) meg vissza, erős kruvaanyázások közepette fulladtam le az udvaron.
Hálistennek a szállás jól fel volt szerelve, szauna, szolárium (pont leszartam de volt), csomó elektromos fűtő ketyere a síelőknek, szóval a ruhának van esélye száradni, nekem csak egy forró zuhany kell, a cuccom nem ázott be a zsák is bírta meg minden még plusz zsákozva volt okosan.
Hát ez volt az első nap – cca 510km, 8 és fél óra.

Másnap reggel kicsit 10 után ébredve, a csapat egyik fele nekivág Kuffsteinnek mi inkább tovább alszunk, motort buzerálunk, szárítunk hajszárítóval (mert még midnig csöpög). A diagnózis: a pipák még csak csak de az indítómotor valahol meggebedt néha beindít néha tolni kell. Nem baj, megy. Késői indulással, irány Berchtesgaden. Azért megvártuk az eső végét.
De ez már az Alpok és osztrákföld mélye, minden út széles, hibátlan, kellemesen kanyargós, az emberek jófejek. Ha olyanod van az élvezed amit látsz, ha olyanod van akkor meg azt, ahogy utazhatsz. Nagyon tuti. Kellően el is baszarintottuk az időt, 16:10 perckor érkeztünk Berchtesgadenbe, naná, hogy 16:00 kor megy az utolsó busz. Ok nem baj, fényképezés, nézelődés, pihenés, hűtőmágnes vásárlás – turistáskodás. Hazafelé, másik úton Hallstadt felé, még elhagyatottabb utakon (az is mind hibátlan) minden kanyar után egy tó, vagy kilátó-parkoló, minden második kanyar után egy még szebb tó vagy kilátó parkoló. Szájtátás ezerrel. Igyekeztünk minél kanyargósabb minél kisebb utakon hazakeveredni (sok helyen a völgyekben a GPS be is pánikolt, mert foggalma nem volt hol vagyunk) , így olyan 21:00 re értünk haza, persze az utolsó 2km -en most is volt egy zivatar, de meg is száradtunk mire beértünk.

Harmadnap hazafelé belőttük a 10:00 indulást amit sikerült is tartani (meglepő mert a négyfős brigádból ketten is voltunk akik preferálják a sokáig alvást). Ennek megfelelően a tervezett hazafelé menet, szintén kalandosra lett rajzolva, másik úton mentünk, igyekeztük megtalálni a legkisebb szekércsapásokat.

Persze vészkékezős, leizzadós, nagyot dudálós eset se történt velünk három napig csak amikor már hazaérkeztünk, – az a pápai paraszt tuti elvett 1 évet az életemből. Bármily gonosz dolog is, de remélem szembetalálkozik egy sajátjához rettentő módon hasonlító affinitással rendelkző méregzsák kombájnossal egyszer, és ott pusztul valahol egy útszéli árokban.

A kanyargásnak megfelelően a nagy Balaton-Budapest dugót is sikerült csúcsidőben este 18:00 felé megjátszani. De hálistennek Péter nem az a tötymörgős tipus, viszonylag kevés halálfélelemmel sikerült átszüremleni az autófolyamon.

A mérleg – bő 1500km, 3nap, egy iszonyú jó szállás és olcsó – amit síeléshez is erősen ajánlott megjegyezni, kellő mennyiségű adott pillanatban nem vicces, de idővel megszépülő kaland és jóval több adobb pillanatban is vicces és idővel mégszebbé váló kaland története.

Lucky me

Két nappal ezelőtt betörtek az egyik ügyfelünk irodájába (örzőtt park, riasztós épület), az IT szobában is jártak (értsd: berugták az ajtót), de ott hagyták az asztalon az ideiglenesen otthagyott szervert (nem az olcsóbbik fajta) meg a teljesen hibátlan laptopokat is.

Ma hazaérve arra lettem figyelmes, hogy helyszínelnek a bringatárolónkban. Már le is mondtam a versenybringámról …
De szerencsém volt, az enyémet ott hagyták. Helyette felkaptak 1-2 gyerekbringát, meg két sodronylakattal leláncolt montit (röhely én azért nem kötöttem ki mert nem volt hova), de az enyémet ami ki se volt kötve azt otthagyták, lehet azért mert le volt eresztve a kereke.

Lehet lottóznom kéne … ;)

Murau

Idén végre újra sílécet is csatolhattam, azért meglátszott a két év kihagyás kb szezon végére szedtem össze magam (nem szitál a térdem, nem izzik a combom, nem hadonászok a bottal -túl sokat), szóval pont jókor jött ez a négy nap Murau meg Péter bá’ okos tanácsai – ami valóban sokat segített, végre nem fér oda egy görögdinnye a térdeim közé, csak mondjuk egy kisebb sárga vagy egy nagyobb narancs. Alakulgat az egy lécen haladás (ha emelgetek akkor nem hátra felé billen a léc ami jó), amitől már csak egy paraszthajszál a külső íven kanyarodás és onnan egy pöccintés a stabil carvingolás … amit nem biztos, hogy meg fogok szeretni de megtanulni meg kellene mégiscsak, ha már ebbe az irányba tendál minden.
Szezonzárásra Murau ideális hely: +10-15 fok, de mindig van olyan oldala a hegynek ahol a pálya ami jó állapotban van, kivéve estére amikor már mindenki hazafelé evickél egy olyan buckásra és szanaszét koptatott feketén aminek én is szégyenkezve indulok neki, de aztán minden nap rájövök, hogy bőven nem én tartom fel a sort. Illetve van minden tudásnak megfelelő pályaszakasz, az evezős libalegelőtől, az ütemesen haladós piroson át, a csapatós siratófalig bezárólag.

Meglepő volt – nekem -, hogy 10 autóból 9 magyar rendszámos volt, amit szerintem a snowboard bajnoskág (big up Marcellnak és Beninek a junior érmekért) se inkdokol ilyen mértékben. Illetve a tény, hogy a környékbeli osztrákok nem hiszik, hogy magyarlanddal bármi baj lehetne, hisz a meg-megszoruló osztrákoktól sorban vásárolják fel magyar cégek a pálya és a hütték üzemeltetését, és valóban, minden hüttében van magyar ember (nem osztrák aki megtanulta, hanem echte magyar) de van ahol az egész kócerájban csak tanut németet hallani a személyzettől. Hálistennek csak a nyelvet vittük a virtust nem, így -még- mindenki kedves, segítőkész, jófej.

Szóval az egyenleg:
Kurvajóidő,
2 nap léc -topspeed 79.3 km/h
2 nap board – topspeed 66.1 km/h
(Tibi jövőre behozom azt az 5-6 km/h -t és odaverlek mind a két szeren de csúnyán!) ;)

p.s.: utána néztem, a topspeed deszkával még így is javulás tavalyhoz képest és akkor még nem is néztük, hogy ideális vax, élezés és hóviszonyok között – mi lenne :D :D :D

Szóval jövöre ugyanekkor, ugyanitt skacok! ];)

Hannover vol 2.

Egyszer régen már razziáztunk a kockaparadicsomban (cebit kiállítás Hannover) -crazy-weekend-was – és most AB kollégával meg újbeszállóként Atilllla úrral rászántuk magunkat újfent. Végülis jó régen indultunk már meg hárman csak úgy akármerre “ahogy régen” … szóval, amúgyis ideje volt.
Indulás stílusosan péntek délután, de most az osztrák+német autópályás unalom helyett a kalandosabb egyből északra fordulást választottuk Prága felé … tehát szlovák+cseh+német autópálya unalom – mindjárt más. Előre látóan egy tálca bomba, családi csomag pocket coffe, egy raklap csoki, egy bála chips, úgy 10 liter zöld tea és víz betárazva.
Délután háromkor indulás, első megálló a Meki az M1 -esen (mert azt már a Nyers is megénekelte, hogy méreg nélkül nem megy ;) ). Második megálló Prága – én valahol a szlovák országban elbóbiskoltam, megriadtam a határon aztán kb Prága előtt fél órával. Vacsora a Svejkben még úgyse voltunk. Nem rossz. Majd Fáradt tagok kilazítása, rövid séta a Károly hídon és környékén (Atti ott nullázta le -igaz nem tökéletes- tripodomat). Nagyon kemény, hogy még éjjel 11kor is tömeg van az utcákon, pedig még igazán nincs túrista szezon.
Aztán kocsiba be a másik kettő a fejére húzza a takarót, éjjel kettő felé az órára pillantok, azt mondja a kompjúter, hogy van még 100km -re elegendő benzin. Remek. A következő német tábla meg közli, hogy 87km -a következő tánkstelle. Az annyira már nem remek. Mindegy abszolváltuk a kutat és még volt több mint 20km megtételére elegendő benzin, ami éjjel háromkor totálisan megnyugtató.
Reggel 4körül a majdnem üres parkolóban nagyjából ugyabba a fasorba parkoltunk mint három éve, rutinosan elővarázsoltuk a takarókat, kispárnákat és be is fordultunk egy szundira.
Azért nagyon sokat számított, hogy idén bő három órával korábban indultunk, sokkal kevésbé voltam szétesve reggel.

A kiállítás nem volt akkora jóság mint három éve. Nem mondom, hogy csalódtam de nem is estem hanyat egyszer se, nem láttunk semmit amire azt mondod, hogy na mostantól majd nézem a boltok polcait, hogy mikor jelenik már meg. Nem volt rossz persze – oké volt. Pont.
Persze az arra fogékonyak, szakajtó szám gyűjtöthették az ajándék tollat, postitet, gumicukrot éppen csak üveggolyót nem osztogattak.
Hazafelé már nem akkora vigyorral szál be az ember az autóba, tudván, hogy az ide 1000km vissza is 1000km lesz. Még dojcslandban betértünk egy supermarktba és kerítettünk szendvicsre valót (egyébként elképesztő, hogy a helyi közért saját márkás kajája mennyivel finomabb mint nálunk a helyi közértek saját márkái). Viszont nem álltunk meg Prágába, csak kétszer tankolni meg pössenteni és hipp-hopp éjjel kettőre itthon is voltunk.
Sokat segített a vasárnapi énem összekaparásában, hogy ezúttal nem sikerült utána csapnom egy síelést másnapra – dehát ne legyen telhetetlen az ember, Murauig úgyis már csak kettőt kell aludni … :D

Azért zsír volt: a három hülye kinomádkodta magát, sokat röhögtünk, szerintem pont mindegy volt merre indultunk – móka volt és kacagás …

Geronimo

Szóval úgy kezdődött …
… ,hogy felkorbácsolódott a lelkesedés: ugorjunk szabadon !
Kicsi nyomozás után rájöttem, hogy jó dolog az a tandemugrás csak relatív drága.
Egy ugrás 40e forint. Ha elmész egy ugróiskolába (nem olyanba ami a flaszterra van rajzolva hülyegyerek, hanem igazibda) akkor meg 60ért kapsz egy oktatást és két bekötött ugrást – ami azt jelenti, hogy ahogy kiugrasz kinyílik az ejtőernyőd mint a Band of Brothersben a híróknak. Ehhez ugye hozzájön, hogy akkor engednek a gépre ha elmész reporvoshoz – ami egy újabb 20e, meg fél nap.
Tehát a második ugrás még pont annyiba kerül mint ha elmentél volna kétszer tandemezni. Csak ugye ha már tandemeztél és rájössz, hogy ez mekkora királyság akkor mehetsz az iskolába és a tandemezésre ‘kidobott’ pénz az ördögé – nem fogadják el iskola ugrásnak.
Ha meg iskolára költötted, akkor onnantól fogva az egy ugrásra jutó költségek az oktatás ideje alatt (azt hiszem 20 ugrás összesen – ha tartod az ütemtervet – ami ugye tisztán rajtad múlik, ami jelent szorgalmat és adottságokat is) erősen csökkennek, azt követően pedig gyakorlatilag egy elviselhető hobbi szintre redukálódnak ha nem veszel magadnak semmi sajátot.
Kb ugyanott vagy mintha bármilyen hobbit választottál volna, amihez felszerelés kell – bringázás, síelés, túrázás. Mire megveszed a sporteszközt, ruházatot, táborozási cuccokat, kiegészítőket miegymást elköltesz egy halom pénzt, viszont onnantól fogva eléggé karcsú büdzséből lehet nyomatni. Amíg rá nem jössz, hogy az első cuccaid mitől szarok, akkor aztán megint másfélszer annyiért veszel újabb profibb cuccokat, a régieket meg eladod jó esetben. Annyi a különbség, hogy itt az első nagy költés nem felszerelésre megy hanem iskolára mert utána a cuccot megéri bérelni – hacsak nem leszek elvakult mániákus, de azt kétlem, a jelenlegi tervek szerint megállni szándékozom. (Senki nem röhög, és nem pedzegeti a köbcenti növelés témát!!!)

Szóval előjegyzésem lett reporvoshoz, ami önmagában se hátrány, mert kapsz egy nem SZTK finanszírozott teljes egészségügyi szűrést (különböző szakorvosok vizsgálnak körbe és ha viszel is leletet azt csak irányadónak veszik, ők azt nézik amit maguk mérnek meg rajtad), olyan orvostól aki direktben felelősségben van tartva, ha valamit kihagy – tehát nem fos favágók a futószalag mellől nézik meg, hogy minden pöpec-e belül. Mindentől függetlenül kíváncsi voltam az eredményre. Mondjuk volt egy-két sejtésem mivel kaszálhatnak el, reméltem, hogy nem lesz benne a pakliban.

Bár utólag számos rémtörténetet hallottam a szőrszálhasogató reporvosokról, nekem nincs rossz tapasztalatom, jól megnézték ami gyanús volt, de nem kaszáltak el.
Tehát beiratkoztam az iskolába, onnantól pedig már történelem ….

Szabadon!

És most énekeljük együtt, a címben szereplő dalt:

Ufóknak és elektrodroidoknak, segítség zeneszöveg a post alján, a szám apropója meg nyilvánvaló szerintem :D YEAH

Szóval az úgy volt, hogy kb 4 tantermi és további 2-3 szabadtéri oktatással el lehet érni egy olyan szintre ahol – elméleti vizsgát követően rádadnak egy ejtőernyőt és azt mondják, “ugorjál hülyegyerke ha már ezt akartad”.

Az iskolában megtanulod, hogy miként mőködik egy mai ejtőernyő, hány és miféle fontos alkatrészből van illetve azok hogyan működnek és hogyan tudnak elromlani. Mi módon kell ugrani, esni és mi módon lehet megkülönböztetni és lehetőség szerint elkerülni, megoldani a baj különböző fajtáit (van belőle jó sok). A reptéren ezt meg is mutogatják neked, plusz az alap kiugrási mozdulatsort illetve vészhelyzeti eljárás mozdulatsort igyekeznek motorikussá tenni gyakoroltatással.

Ezután már tényleg csak az van, hogy felvedd azt a bazinagy zsepkendőt a hátadra, jól megrángasd a hevedereidet aztán felszálljatok és 1200 méteren rádnyissák a budiajtót :D

Ott meg aztán semmi dolgod nincs, csak csinálni amit begyakoroltál: kimászol szépen a semmibe (állsz egy ducnak nevezett trepnin ami a kerék fölé van aplikálva és kapaszkodsz a szárny egyik merevítőjébe) még egyszer utoljára összekacsintasz az oktatóddal aztán hátralépsz a semmibe …

Mókás de ahányan voltunk annyi féleképpen éltük meg, annyi különböző kisebb-nagyobb dolgot nem csináltunk jól és annyi különböző részlet maradt meg bennünk. Nyilván ezért a motorikussá tételre a kísérlet.
Szeritem kiugrani jó dolog, csak ugye még nincs elég időm esni, mire igazán jól befostam volna, hogy úristen zuhanok csak nincs valami gond, addigra már lógsz is az ernyődön. Nekem onnantól fogva nem volt egy fikarcnyi parám se, szépen ereszkedtem kb arrafelé amerre én akartam – ez már nem romlik el magától max én cseszhetem el – márpedig ahhoz egynél több dolgot kell elkuffantani, hogy nagy szívás legyen.
Szóval az ernyőzés része pont olyan volt amilyet vártam és az pedig jó volt. NAGYON jó ;)
A zuhanás része nem volt annyira félelmetes mint vártam, nem mondom, hogy nem volt izgalmas – mert nagyon is az volt, de ebben a kategóriában idén még mindig a “TibiBá’-t követni sötét éjjel, szemerkélő eseőben a vihar elől menekülve nyélgázon Salgótarjánból Bp -re” nevű kaland viszi a prímet – ami történetet nem részleteznék, mert nyomokban a nyugalom megzavarására alkalmas és/vagy szabálytalan közlekedésre utaló jeleneteket tartalmazhat ];D

Und jetzt: Music:

 
Tudom a dugattyúk dalát
A légcsavar szelét
A benzin illatát
Az ember életét
Ahol a tomboló erő
A hangtalan zene
Csontokat törő
Kábítószere 

Ott én zuhanok
Szabadon zuhanok
Szabadon zuhanok
Szabadon…

Tudom a minden óhaját
A változó szelét
A szárnyalás dalát
A lét leheletét
Ahol az Isten integet
Na ott az én hazám
Lakatlan sziget
Égi óceán

Zuhanok
Szabadon zuhanok
Szabadon zuhanok
Szabadon…

Alattam egy másik
Világból több van
Unalmasan ásít
Próbáld meg jobban
Csinálni a dolgot
Ameddig hagylak
A végén vissza
Majd úgyis a földnek adlak

Hallom a minden óhaját
Figyelem a változó szelét
Fújom a szárnyalás dalát
Érzem a lét leheletét
Tudom a dugattyúk dalát
A forgó légcsavar szelét
Szívom a benzin illatát
Élem az ember életét

Szabadon
(zuhanok)
Szabadon

 

the last touchdown

Hopp egy két hónapja beragadt poszt amit semmiképpen se szabad elfeledni hagyni:

Az Atlantis visszatértével befejeződött az USA 30 éves Space Shuttle programja. Nyilván számos újításon mentek keresztül azok a gépek 30 év alatt, de azért mégiscsak ugyanaz az 5 gép tette meg azt a 135 utat Föld és Ég között összesen több mint 1300 napot töltve az űrben, minden alkalommal több tonnányi felszerelést juttatva a világűrbe.

Figyelemre méltó, hogy 30 év alatt csak két katasztrófát tudtak felmutatni -a C betűsöket- a Challenger és a Columbia baleseteit, előző alig 3 évet szolgált igaz ez alatt is 10 küldetésben vett részt, viszont utóbbi igazi veterán volt, az első nem teszt célra készült modell volt és 1981 óta szolgált 2003 -ig.

Az Enterprise ami csak tesztelési célokra épült, a Discovery és az Endevaour már visszavonult, az Atlantis pedig most hajtotta végre utolsó küldetését.

Welcome home guys … és akkor most hogyan tovább?

Egy kis retrófeeling …

effective

Ez a szombat is 500+ km -el telt, gyakorlatilag a Mátrát ha jól számolom 3x szeltük át különböző irányokban, de most nem csak mókás volt hanem kifejezetten hasznos is mivel csak ketten voltunk. Ami azért jó, mert ha egyedül vagyok akkor lusta vagyok hajtani, ha meg többen vagyunk akkor megyünk valahova (a)céllal …
/szar szóvicc volt, üthettek …/
Lényeg a lényeg, TibiBá’ Rozsdás nagy testvérén ült ami ~300ccm -t jelent, meg van X+ év előnye rutinban, szóval nagyon kellett küzdeni, hogy ne maradjak le de általában sikerült – ezért egyébként este a tükör előtt megveregettem a saját vállamat, merthát mégse csak Lali meg Sanyi a király …:D.
Szünetekben ment a fejben dugás, hogy mikor érdemes már elváltani, hogyan jobb kanyarba bedőlni / fékezni, ki hol csúszott meg. Sok minden van még amit nem is tudok és még több (hehe) amit tudok, de nem -mindig- jól csinálom. Még.

A nap végére azért azon kaptam magam, hogy basszuskulcs kezd a 600ccm kevés lenni. Persze Rozsdástól nem szabadulok meg egykönnyen, mert szentimentális vagyok – de azért, amikor tudod, hogy te keményen küzdesz a váltóval, hogy tartsd a fordulatszámot és így a tempót míg előtted meg laza négyesben dölöngélnek és ‘csak’ 300cc a különbség azért az csak birizgálja az ember csőrét. Meg persze az is, hogy eddig hamarabb fogyott el a mersz belőlem mint a sebesség alólam, tegnap ez többször megfordult és azon kellett kapnom magam, hogy húzom én de csak vánszorog az a sebességmérő nem pedig szökken felfelé a számokon.
Viszont a napi használatra meg nincs szükség többre. Meg kb egyéb alkalmakkor se, csak ha az ember kifejezetten ‘küzdeni’ megy a hegyekbe vagy messzire utazik, felpakolva. Évi 3-4 alkalom. Ahhoz meg határozottan drága mulatság második motort fentartani.
Hát nem ez lesz a központi problémám őszre … de azért feljegyzem magamnak; ha rámszakad a lottó ötös akkor második motorra is kéne költeni ;)

Ilyen is van

Ma a koraesti órkában teljesen szabályosan közlekedve haladtam a Németvölgyi úton, mikor is a mögöttem lévő batár méretű terepjáró irgalmatlan dudálásba kezd. Megfordulok; kerek szemekkel mutogat rám, vagyis a motor hátuljára. Nézek hátra, nézek a tükörbe, nézem a műszereket: lámpák égnek, oldalsztender nem maradt kint, zsebeimből nem lóg semmi, olajam \ benzinem \ akármim nem folyik, nincsen semmi fura zaj, ami arra utalna, hogy valami műszaki hibám lenne. Levonom a következtetést: biztos a járdán haverkodik valakivel. Fordulok vissza, megint dudál. Órohadj meg, neked is most kell bohóckodni, csak nem adja fel, szóval első utcába beforudlok félre állok – mellém áll. Már várom is, hogy valamiért bizony az én k>#&@ anyámat és a köcsög motorosok különbenis vagy valami egyéb nagyívű eszmefuttatást amit az ember -előítéleket pfujj- elvár egy embertől akinek akkora terepjárója van mint egy kisebb közért.
Hát nem.
- Helló, fúúú de szép motorod van, hány éves?
- He? – bután nézek, arcomra kiül, hogy: ezért állítottál meg, tééényleg?
- Hány éves a motor? – Kérdezi megint, de ott a szemében az a fajta, gyerekes lelkesedés, ami mindenkiben benne van -szerintem- aki valaha motorozott és megszerette azt. Lehet látni az emberen, hogy azért van autója, mert családja van -egyébként anya és a kölkök is a járműben vannak, de meglehetősen hidegen hagyja őket a beszélgetés tárgya, lennének már inkább otthon- de emberünknek minden motorra eszébe jut, hogy egyszer ő is motoros volt … szóval nem lehet utálni érte.
- 29 éves.
- Fúú az nagyon frankó, nekem volt egy Hondám egy #### sokáig, nagyon szerettem az is 30 éves volt. Minden frankó vele? Megy, nincs baja?
- Nincs baja, jól megy és szeretem is.
- Mennyiért vetted? Mennyit érnek az ilyen koru gépek mostanában?
- Ez úgy 350 -et.
- Én 400 ért adtam el a Hondámat, de nagyon sajnálom. Nem adod el?
- Nem köszi, megtartom.
- Nem hülyéskedek, komolyan kérdezem; nem adod el? (ennél a pontnál anya villámokat szóró szemit én észrevettem, de emberünk olyan lelkes volt, hogy semmit se látott csak Rozsdást – szerintem ha rábólintok, meg is vette volna helyben, még a taximat is kifizeti hazáig).
- Nem kösz haver, nem adom el semmi pénzért – megtartom.
- Hát jó, jó utat szevasz és bocs, hogy félreállítottalak, de nagyon szép ez a gép – úgy megtetszett.
- Semmi gond, helló.

Hát ilyen is van … most mit szóltok?! :)
Remélem haver a jövő szezonra beújítasz valami szépet és összevigyorgunk még valahol :D

wrooomm

Rozsdás ha nem is pöcc-röff de kis imádkozást követően -pont ahogy a dalban mondják; szivatóval- felkelt téli álmából … jövőhéten megy rendes éves gyógykezelésre, ráncfelvarrásra, hogy idén is nagykanállal falhassa a kilométereket :)
Addigis is az emlegetett dal (egyetlen sora nem igaz rám; a forgalmi nem járt le … még :D ):

deszkára állni

Nem komázom az embert mert általában a nyilvánvalót mondja el és nem a kis trükköt amitől működik és/vagy a miérteket plusz nekem speciel nem is mindig úgy áll ‘lábra’ a dolog ahogy ő mondja de ez már az én személyes baromságom. Viszont ahogy másodszorra feláll ezen a videón az baró: ülésből lapra aztán hátsó láb mögötti deszkafelületen egy átfordulás -taknyolás nélkül!!- első élre. Meg kell tanulni:

BarkácsTV

Hát ezen beszarsz:
Discovery -> Motorváros c. csoda … építenek egy öko-motort, mert hát ők Detroitban is a legtökösebb tuning istenek. Gondolnád ezek nem tákolnak … nem a lófa*!$!
Szóval: szereznek egy brutál méretű felnit meg egy majdnem akkora abroncsot. De nem stimmel. Semmi gond, kettévágják a felnit tengelyre merőlegesen, kivágják a felesleget középről, majd újra összevarrják. Hát jó – bár én erősen aggódnék egy ilyen felnitől is már … mert nyuszi vagyok.
De sajnos még így is lötyög a gumi. No problem a SZAKEMBER előáll a mentő ötlettel: lángvágóval felmelegítjük a felnit (ott ahol van; a tengelyen, rajta a gumival) az majd beletágul a gumiba. Ööööö – hát ha a szakember mondja …
Valami hiba csúszott a rendszerbe mert az abroncs kirobban a peremnél (minő meglepetés). No problem a SZAKEMBER előáll a mentő ötletet mentő ötlettel: belefújunk egy flakon gumijavítót az majd kitölti. Azt tudni kell, hogy ezekene a flakonokon rá van írva, hogy ideiglenes megoldás és csak X sebességig lehet használni. Mondjuk a szervízből nem ilyen járgányt várok kigördülni …
Másnapra kiderült, hogy hiba van a rendszerben. No problem a SZAKEMBER előáll a mentő ötletet nem megmenteni tudó mentő ötletet megmentő ötlettel:
… most figyelj – Dobszó – harsonák – várakozó áhitatos csend …
kifúrjuk a felnit a belső falán és telenyomjuk púrhabbal. ÉRTED? Púrhabbal!!!

… és én még azt hittem, hogy Rozsdás újraélesztésénél tákoltunk … hát nem, a fasorban se vagyunk.

A csávó a végén még a zárszóban hozzátette: “és megmutattuk amerikának mit tud a csapatunk” … aha öreg, meg

Valmorel resort – egyenleg :)

A kezdés szokásos volt: indulás napján vettem meg a zsákomat és dél körül tudtam meg, hogy 18:00 kor indul a busz és nem 21:00 kor – lö pöti kapkodás :)

2 x 20 óra buszozás – idén jobb volt mert nem álltunk meg minden bozótban, hanem haladtunk rendesen. Én ugye szerencsés vagyok mert ment az alvás (állítólag horkoltam is – de én ezt nem hiszem el) de azért van ahol picit mintha elültem volna magam :)

tavalyinál sokkal pöpecebb szállás – bár Combelouviére koránt sem világváros :2síbolt / kölcsönző, 1 bolt, 1 pék, 1 kocsma/pizzázó valamint 1 étterem / uszoda szolgál ki aszem 3 ‘hostelt’ és kész. Állítólag a sífalu (tehát ami fent van a felvonónál) be is zár március végén.

napi ~50km tiszta sízés – hát igen ezért mentünk: jó az amikor minimum 15-20perc egy teljes ereszkedés és nincs seholse tömeg – utána pont jól esik a felvonózás.

kiderítettem, hogy jelenlegi képességeimmel és deszkámmal 60km/h fölé nem bírok menni snowboarddal de ennek fele is bőven elég egy istenes eséshez ;)

3 keményebb zakó: egyet nem is tudom hogy csináltam (talán jégre mentem?) egyszercsak lekadt az első él és már bazdmegoltam is a levegőben – aztán platty … a vállam/nyakam amire estem még mindig érzékeny picit, az elég kemény volt. Kétszer pedig elrontott ugratás-próbálkozás után az tűnt a kivitelezhető megoldásnak ha gerinccel tompítom a becsapódást :) folyománya: darab idő múltán nehézlégzés, semmi vér! és a lelkesedés apadása

2csúcs: Col du Mottet egyik ága (2403) és a Le Chavel Noir legfelső pontja ahova még sílift visz (2305 elvileg). Előbbit többször is megtiszteltük mert az egész pályarendszer legrepesztősebb hosszú pályája jön le róla több mint 10km hosszan.

Egy kötés-szakadás. Amit én a kemény igénybevételnek és nem a rossz gyártási minőségnek tudok be :). De jövőre új deszka kell – akarom azt a APO rocker lapot akkor is ha jövőre a sílécek is elő fognak kerülni: ez már tuti …

… és nagyjából az is eldőlni látszik, hogy Rohi bácsival nyáron megint kell egy alpok vizitet tartani kétkeréken, mert a hegyek jó dolgok és a térdem is tűrhetően bírta az iramot. Csak az utolsó két napon kezdte feladni amit én elég pozitívnak tartok.

flickr sync

Nem is tudom akarom-e én a flickr accomat sokáig fentartani, eddig se volt túl aktív – de ami ott van azt nem szeretném nyom nélkül felszámolni …
A kérdés tehát adott: van módja annak, hogy a flickr képeit az ember áftomatice beszinkronizálja (rosszabb esetben átrakja) a fácsebúkba?
Nem elméleti megoldás érdekel (mert app annyi van mint a szemét – csak fele nem is létezik már, másik fele meg létezik csak nem csinál semmit), hanem gyakorlatban is működő megoldás … ::)

… basszuszkulcs mennyi időm volt régen kattintgatni; mindig nálam volt a kamera a hátizsákban … :|

a kocka boltba megy

Az elmúlt 10 napban 3 társasági eseménynek is otthont adott a kis lakásom, szóval olyasmiket tettem amiket általában negyedévente: rendszeres bevásárlás, takarítás, mosogatás ect.
De volt, hogy már magamon is röhögtem: amikor szerda reggel eljöttem otthonról tudtam, hogy hazafelé be kell támadnom a helyi ABC -t és lepusztítani a polcokat mert csütörtökön jön a fogadott-család. NADE! A korábbi bevásárlás egyszerű volt mivel a hűtő üres volt. Mert ugye a mottó: “we are bachelors babay”. Szóval az olvasztáson kívül nem sok történt azóta. Tehát üres frigót könnyű feltölteni. Nade félig lepusztítottat csak egyféleképpen lehet: my way.
Figyelj és tanulj: hajnalban kómás fejjel kinyitod a frigót és az okostelefonnal befotózol aztán csinálsz 1-2 kattintást a konyháról is. Elindulsz melóba, megiszod a 3bombát / nap és ebédszünetben a képek alapján összeállítod az ultimate shoppinglistet (papírra mert ugye a képernyőt nézed a telefonodon és ki akar kattintgatni?). A kész listát nyilván lefotózol mert a papírt úgyis elhagyod … este pedig bestartolsz a boltba és hiba nélkül vásárolsz …

Na mi a király: my way or the highway baby? :D :D :D

Szezonnyitó – Annaberg

Nna -orvosi engedéllyel- az idei síszezont Geryvel megnyitottuk. Sajna csak egynapos esemény keretében Annabergen idén is deszkán (viszont egyre jobban hiányzik a sí – szerintem jövőre megint visszaveszem azt is repertoárba).

Címszavakban a lényeg:

- alapvető erőnléti hiányosságok mutatkoznak: 700km autózás oda-vissza + 7óra csúszás már nem megy kacagva, nyilván nem a kor az oka hanem az ünnepek alatt ránkszakadt meló következtében általános kifáradás.

- a lábam gyenge (Edina most üthetsz) ez egyértelmű, de bírja. Estére sem fájt, nem melegedett, nem kell jegelni és marékszám szedni a fájdalomcsillapítót. Ez pozitív! (Edina most vigyoroghatsz – ezt te csináltad)

A fémpántos térdrőgzítőt egy percig se bántam … nem volt útban viszont megnyugtató volt, hogy van

- a majd egy év henyélésnek is megvannak a nyomai – vissza kell állni a heti többszöri testmozgásra és a naponta 3x étkezésre mert ez így nem fog menni hosszútávon – a közismerten hatékony (kétkedő sicc!) kóla+snickers kombó se helyettesít mindent

- Valmoralig kb 1hónap van összekapni magam … szóval elő kell kotorni az uszodabérletet meg a squashütőt is …

- A kötésemet idén nagyobb szögre állítottam (F20 R16 azt hiszem) – eleinte kicsit zavart de egyértelműen gyorsabb lettem … viszont kb itt a vége – talán még vissza is fogok belőle venni- mert hátsó lábbal előre már kényelmetlen.

Sor fétis

Nem is olyan régen külföldön jártam és arra kellett rájönnöm, hogy az emberek szeretnek sorban állni értelmetlenül.
Mármint van amikor tényleg kell, mert különben sose jutsz előbbre, de olyan jól rászoktunk, hogy már akkor is sorba állunk ha nem kell. Komolyan. Reptér: ülsz a terminálodnál, az ablak előtt látod a folyosót és, hogy a végén még nincs is repülő. Még van hátra bő 20perc a beszállás megkezdéséig, ami ugye általában fél órával van az indulás előtt. Mindneki nyugodt. Eltelik 15perc, hátra van még 5 és az emberek elkezdenek izegni mozogni, közben jött egy spiné előkészíti a terminálnál a jegybuzeráló gépet – látta minden startra kész, elment dolgára már a repülő is megérkezett a terminál kapujához. Látszatra minden kész – de nincs aki beszállítson, az emberek mégis elkezdenek sorba állni. Aztán persze ha 5percen belül nem történik semmi akkor dühöngeni. Nem értem: ott van a szemed előtt az üres Malév gép amivel haza fogsz menni (nyilván). Látod a folyosót amin be fogsz jutni a gépre. Ki van írva, hogy kapunyitás 5perc múlva, tudod hogy a folyosó ajtaját ki se nyitották. Egybéként még nincs is késés – de sorban állsz és zsörtölődsz. Aztán jön a hölgy és megkezdi a jegyek elvételét, kinyitja a folyosót – és az emberek felpattannak és beállnak a 10perces sor végére.
Ember! Helyjegyed van – senki se fog a frankó ablak mellé ülni amit lefoglaltál magadnak. A gép nem fog elindulni amíg mindenki be nem szállt. Összesen 4en maradtunk ülve egészen addig amíg már csak ketten voltak a sorban. Aztán odasétáltunk azzal a lendülettel becsekkoltunk végigsétáltunk a folyosón és mit találtunk. Egy zsibongó repülőt ahol már mindenki azt nézte, hogy mikor indulunk már (nem kellett ránk várni – egyszerűen csak folytak a felszállási előkészületek), és rettentően önelégülten ültek mert ők már megtalálták a helyüket. Ami a jegyére volt írva. … A gép időben felszállt – időben leszállt. Landolás után még meg se állt a gép de a nép 70% a felpattant, tülekedve cuccolt és kényelmetlenül egymást lökdösve állt sorba a folyosón, hogy mikor szállunk már ki, mikor szállunk már ki.
Bííííírkááááák!!

Bucket list + 1

no comment ok?

httpv://www.youtube.com/watch?v=MJB5T_a13CI

todo: tavasszal el kell menni ernyőzni (Edina néni cserbe ne hagyj! ;) )

p.s.: nézegettem már párszor ezt a videót, de még mindig kérdéses, hogy mivel veszi fel, az én oregon scientices 2éves actioncamem ilye minőséget közel sem tud (igaz amikor azt vettem az is még “az mi” kategóriás volt itthon) egyrészt se képminőségbenben se pedig színekben. Pedig nem lehet böszme gép, ha felfér a sílécre és a sisakon se látszik nagy árnyék amikor a fején van …

A hétvége vége

… nem vasárnap éjfélkor van, vagy amikor lefekszel … :(.
Akkor lőttek neki (úgy délután 6felé – aminek most értem a végére, vagyis most kényszerítem magam, hogy abbahagyjam), amikor először gondolod végig komolyan, hogy hétfőn mit kell megcsinálni, esetleg be is sandítasz a céges mailboxba és ‘átfutod’, netán feljegyzéseket írsz enmagadnak másnapra, megválaszolod a megválaszolhatókat, megcsinálod amihez nyugalom kell, hogy végig tudd gondolni … nnna akkor reszeltek az egésznek …
szánalmas …
Pedig délelőtt még önfeledten motoroztam is egy nem kicsit … :(

Egyszercsak ott van

Hajkurászol valamit, kéne venni de elvárásaid vannak és hol nem olyan van, hol nincs a méretedben ….
Aztán egyik nap azért mész a hosszabbik úton mert arra váltott előbb zöldre a lámpa és volt üresebb a sáv, odakeveredsz a bolt környékére és ha már ott vagy bemész … és ottvan. Pont olyan, pont jó és nem is kell válogatni mert ami ki van rakva az a méreted. Felveszed. Jó. Ára. Rendben van. Megvetted.
Vannak ám ilyenek …

Ja kosárcipőről van szó, mert bár most éppen meg vagyok fázva és még legalább egy hónapig nem is mehetek ugrálós helyre – viszont gyógytornához már kellhet … éshát most már kosarazni is van miben (majd ha megint) meg squasholni is mert sikerült fehér talpút venni.
Há öröm – bódottá’ ;)

220 felett …

Nyilván megkésett a vicc és már nem is aktuális de én már napok óta mosolygok rajta mert nekem csak most jutott el. Szóval az megvan, hogy:
Szeretném kérni a Neoton Familiától a „220 felett” című számot. Küldeném a svájci frank hiteleseknek, és mindenkinek, aki szereti.

Két kommentár röviden:
#1 – a szám kúrvajó 20év távlatából is
#2 – amikor hitelt vettél fel, mondták hogy van benen rizikó (ha nem akkor tessék perelni a bankot) – amíg jól ment a hiteled addig kellett volna megtakarítani és/vagy nem úgy felvenni azt a hitelt, hogy ha rosszabbra fordul akkor ne tudd fedezni – miért csak arra figyeltél oda, hogy “olcsóbb” és a mondatot nem hallgattad meg a “de” után … thats capitalism mate.

nagykorú-e vagy

Nem is tudom milyen film kapcsán ugrott be, hogy utána járjak a filmekből ‘közismert’ ténynek: az álmok földjön Omerikában 21év a nagykorúsági limit. Hát lófaszt :) lássuk csak a számokat:
Nagykorúvá válás (vállalhatsz gyereket, önrendelkezhetsz, aszem minden esetben a szavazati joggal is párosul – de ennek nem néztem utána, meg a jogsival való összefüggést se néztem stb):
Magyarland (18) / USA (14-18-19-21 állama válogatja)

Vád alá helyezhetőségi limit (tehát a kor ami felett -egy bár kiskorú egyén- a törvény előtt vonható felelősségre a tetteiért):
Magyarland (14) / USA (6-12 államtól függő, a szövetségi limit: 10)

Legálisan ihatsz alkoholt:
Magyarland (18) / USA (21)
Vicces, hogy nálunk csak a vásárlás van tiltva, kint néhol a fogyasztás is: tehát itthon egy részeg 16éves nem bűn, ha már benne van a pia nincs mit csinálni, kint meg felelősségre vonható – kérdés mennyire veszik szigorúan. Plusz azért az a 21 se 21 mert van ahol a fogyasztás, vagy a családi környezetben történő ivás, vagy gyengébb alkoholok fogyasztása engedett – tehát ha 18 évesen apu ad egy üveg sört az ok.

De azért szerintem ebben mi megfontoltabbak vagyunk, szerintem ha a büntetés limit nagyon alacsony de a tiltási limit nagyon magas és erős akkor az több feszültséggel jár … pláne, ha azt vesszük alapul, hogy bármelyik csöves vesz neked egy rekesz sört ha kap belőle 2üveggel. (ez kint se lehet másként) Meg mondjuk ha már illegálban szerzed akkor valószínűleg egy spanglit kb ugyananny energia beszerezni mint egy üveg vodkát …

Forrás:
http://en.wikipedia.org/wiki/Age_of_criminal_responsibility
http://en.wikipedia.org/wiki/Legal_drinking_age
http://en.wikipedia.org/wiki/Age_of_majority

Rozsdás back in town

Mint tudjuk Rozsdás rosszul volt. Volt biztosítózás, fizettek valamennyit – májusra vázzeg, egész télen az eljárásra vártunk. De május elején volt kárszakértés nem sokkal később kis alku után fizetés is. Végülis elégedett voltam. Májusban még ahentes-üzemlátogatás előtt jól szétszedtük. AB -val. Mebizonyosodtunk, hogy a váznak kutya baja, hát akkor nekimentünk kazánlakkal, hogy majd milyen faján lefújjuk azt. (note to self: a kazánlakk nem vázfény hülyegyerek!)
Szóval került egy fényező srác aki ráment szinterrel meg rendes festékkel a vázra.
Aztán amíg én fetrengtem ő összerakta (respect).
Időközben ugye beszereztünk olyan alkatrészeket amik tönkrementek, vagy cserére érettek amúgy is. Első villa, villatartó, műszerek, kormány-konzolok stb. Sok kis szar apróság de ugye utána menni, megvenni, rájönni, hogy fél centivel odébb van az akármilyen lyuk, vagy mégse kell, vagy várod a szállítást mert pl. villahídat csak dojcslándból sikerült szerezni eBay -on.

Atán amikor már vonszoltam magamat és a gép már elég jól festett – akkor látni véltük, hogy mégiscsak ferde az a váz (Atilllla ‘ázzeg). Tehát szétszedtük. és jött az okosítás:
mert ugye ungaréze az nem úgy van ám, hogy te csak úgy vázat cserélsz a motorodban … mert annak a váznak igazoltnak kell lennie értsd: márkakereskedő adta el neked számlával. (30éves motorhoz ez minden sarkon van ám). Bontott váz nem pálya, vagy iszonyat macerás. Mivel ugye a vásárláskor az eredetvizsga alkalmával készült fénykép a vázszámról annak nem megléte esetén (ha eszembe jutna venni egy másik vázat és jól kiflexelni a számát) irgum-burgum lehetséges. Létezik még ugye az a teljesen illegális módszer, hogy az ember fogja a régi vázát, kivágja belőle a vázszámot flexel szerez egy másik vázat ami tuti abból is kivágja a számot és bevarratja egy ügyes kezü CO -meseterrel a jó számot, aztán lakkoz rajta egyet. Ez kb észrevehetetlen megoldás amíg ki nem veszed az első villát az én esetemben mert nekem a stucninál van … viszont ez illegális tehát természetesen elvetettük ]:)
Szóval elkerült a váz egy lakatos gyerekhez, hogy öregem, mondj már valamit mit lehet csinálni. Ő mért, osztott szorzott és közölte, hogy semmit se kell csinálni ez a váz perfekt, a szemünk csal illetve a váz természetesen asszimetrikus, a rajta lógó 30éves alkatrészek meg tovább torzítják a képet. Gyász – elment ezzel másfél hónap minimum.
Mindegy.
Gép összerak. Nem indul, vagyis indul, de csak 3 hengerrel. “neba … deba” tényleg nem indul, pedig első összerakásnál röffent. Egy hét fosolás a gyujtás – benzinellátás – levegőellátás triumvirátusban míg röffen a gép ahogy kell.
Még pöti szívás volt még apróságokkal – úgymint, hátsó tengely szorulása, fékfolyadéktartály csavar nem lazulása stb …
De a LÉNYEG: kb 3hete lábon van a gépsárkány!
El kell még vinni, majd okos emberhez, hogy a gyújtás meg az adagolás rendesen be legyen állítva, meg még van pár móka de a lényeg, hogy megyen a gép ….

Kb ennyi – azóta már van benne kb 300km és szaporodik :)))

hosszúgatyában didergő …

az elmúlt kb 8-9 hétben (lehet a hőség miatt bár nem biztos) szépen fokozatosan átálltam a korai kelésre értsd: 4-5 legkésőbb f6. Ami már önmagában se ok – de egy centivel se feküdtem később le a szokásosnál értsd: éjfél előtt sose.
Ehhez hozzájön, hogy aki csak ismer azzal veregeti a vállamat, hogy mennyivel kipihentebbnek látszom újabban. Ok talán 2x megesett, hogy valahol eldőltem és bírtam 18-20órát aludni egyben de az max 2x törpént.
Mivel a hőségben én aztán enni nem tudok az tuti, így a napi 2-3 táplálkozást leesett 1-2 re.
Szóval, hogy mitől élek még azt nem tudom, de a szokás ugye szokás marad … így most, hogy jött az eső (amit én annyira nem vártam mert mindettől függetlenül én komázom a nyarat meg a velejáró hőséget) rutinból felkeltem amikor még sötét volt és vissza se tudtam aludni pedig azt hittem “na majd most alszom”; tehát hosszúgatyában lébecolok már közel 5órája ébren …
Így belegondolva lehet arról van szó egészen egyszerűen, hogy kiesett a sport (lassan jön vissza erről majd még írunk) ugye kb tavaly október óta de május óta teljesen és így kevesebb energiára van szükségem … kb augusztus végén újra teligázzal lehet majd bringázni, kiváncsi vagyok mit fog ez jelenteni kaja-pihenés vonalon …

foci vb

Én tényleg nem értem azokat az embereket akik egyébként pont leszarják a focit (mint én – üssetek) sőt kifejezetten utálják, ha mondjuk a család feje lepunnyad a tévé elé bundesligát nézni, de VB idején kiválasztanak egy országot és szurkolnak neki. Miért csak fociba? Miért nem az eurovisos dalfesztiválon vagy valami? …
Na mindegy

A sorozatbuzi eszköze

http://showrss.karmorra.info/.

Regisztrálsz.
Kikattintgatod a kedvenc sorozataidat.
Kapol egy RSS / iCAL feedet (sejted-e már, hogy saimon bácsi miért vigyorog). Amit aztán oda fűzöl ahova akarsz.
Én például -nyilván- az egyre központibb szerephez jutó szifon calendar -ba.
Mert tök véletlenül tudtam meg, hogy az Entourage és az IT Crowd is elkezdődött tőlünk nyugatabbra – de a Californication a Dexter még várat magára. Én meg ugye lusta vagyok minden nap nyomozni … aztán még a végén elfelejtem, vagy lemaradok … így nem fogok :))))
Extra fícsör, hogy ha RSS ként használnám akkor kapnék az adott epizódhoz .torrent linket is …

szifon day N+n ver 4.0

Up to date lettem én. Hanyat valóban nem vagyok esve de végülis csácsi. Az egynél több Exchange fiók kezelni tudása jó dolog de engem most pont nem érint (Flexet aszem igen).
Az e-mailek ‘conversation’ -be rendezése jó dolog – én már régen használom a pc -s mailböngészőmön, de amíg az ilyen rendezés csak az inboxban él az outboxban nem addig eléggé félárbócos.
Folderek jók, de a kb 15db lonely planet könyvemen túl sehol se azért használtam mert ‘úúh na végre’ hanem mert van, na jó … a 7 slideomból lett 5, na bumm.
Multitask nincs – parasztvakítás, csak emlékszik a teló, hogy hol hagytad a programot. Ami jó – meg nem. A levelező eddig is emlékezett (tehát a fícsör létezett – csak nem volt public), másnál meg annyira nem hiányzott – sőt. Néha meglassul a teló, olyankor kirugdosom a cuccokat az emlékező listából és akkor csá. Ha ki-be kapcsolható lenne, hogy mire emlékszik és mire nem akkor tetszetős lenne … így 50-50 néha zavaró.
Talán mintha picit többször fagyna, bugzana a telefon mint korábban, mert azért a havi 1 restartot igényelte korábban is … most mondjuk 3hetente kell neki. Még nem lettem tőle nagyon ideges sose.
Ja igen – nekem fel se tűnt, de a képeket már GPS tag alapján ráteszi a guglimaps -ra. Húha. Ez is hidden fícsör, mert a régi képeket is ráteszi, tehát GPS taggelés eddig is csinált, csak nem volt ott a gomb, hogy mutasd meg a térképen ‘ázzeg. Most ott van …

Ennyi – ezért pénzt nem adtam volna, de ha már van használom ….

Azért a 4.0 issue -n jót kacagok … hogy ugye, állítólag ha így vagy úgy fogod akkor árnyékolod a saját kezeddel … mondjuk úgyis ronda az új design szerintem ]:D

szifon – pre 4.0

Eljött a 4.0 ideje. Még nem tettem fel de már hallottam fícsörlistát és nem voltam tőle hanyatesve.
Így 4 és fél hónap használat után azt kell mondjam még mindíg kedvelem, persze az eleinte nagy örömködés, hogy hány szoftver létezik rá már nem annyira heves, nem nézem meg naponta az AppStore -t csak hetente. Nagyjából megvan a túlélő programcsomag, amiket megtartottam és nap-heti-havi rendszerességgel használom mert beváltak business-work oder fun-adventure vonalon.
Én még picit ódzkodok az upgrade -től mert az igért fícsörök engem annyira nem vonzanak viszont tartok, ha nem is attól, hogy beborul az egész telefon, de hogy lassabb lesz, sutább lesz, vagy valami ami eddig ment és szerettem el fogtűnni. De azért bele fogok vágni, csak még nem tudom mikor :)

szerva itt

Összefúj a szél valakivel a buszmegállóban, liftben, egymás mellé kerültök a boltban a várakozók között. Beszélgetni kell, de nincs miről, nem vagytok jóban, nem ismeritek egymást túl jól, éppen csak nincs kedvetek csacsogni, egyikőtöknek éppen 1000 gondja van … akkor jön a kínos hallgatás. Liftben bután egymásra vigyorogtok mert nincs hova máshova nézni, minden más helyen élénken nézelődtök, még a klotyópapír vonalkódját is végigolvassátok, jó lassan, vagy elkezdtek telefont babrálni (iPhone előny – fontoskodó fejjel is lehet sodokuzni és közben úgy jár az ujjad mintha 100 e-mailt írtál volna meg!!!).
Vagy úgy gondoljátok legjobb védekezés a támadás, ha a másik kérdez akkor vagy nem tudtok frappánsat válaszolni, vagy hülyeséget fogtok. Vagy csak nem akarsz lenni az aki gondolkozik azon, hogy “na miről beszélgessek most vele”, vagy egyszerűen az egyikőtöket nagyon zavarja a csend és közléskényszere van, de nincs mit mondania.
Tehát megpróbálja szervából eldönteni a meccset és ászt adni; így kérdez aljasul:
- Mizu?
Laza, könnyed, közvetlen és barátságos kérdés – megússza az egészet és még gondolkoznia se kell …
Gyilkos mi? Végülis tök jófej, beszélgetni akar, csak nincs mit mondania … agyaljon a másik, hogy beszélgethessen, vagy úgy fog elbúcsúzni mint egy hülye aki még egy ilyen laza kérdésre se tudott mit mondani, csak annyit, hogy “ááá semmi” -ami gyakorlatilag olyan visszaadása az ásznak, mintha felpörgetnéd a labdát a pálya közepére, és persze jön is egyből a lecsapás: “az nem sok (tökfej)”.
Persze minden ászt vissza lehet adni, de azért ezen a mizun mindig mosolygok, ha megkapom és gyilkos mosollya adom (vissza) :D

to be or not to be a limp

Alig több mint egy hete, hogy két mankóval betévedtem egy bankba és meglepett, hogy középkorú ember ugrik fel és adja át a helyet. Kicsit olyan volt, mint mikor elöszőr lebácsizzák az embert. De nyilván teljesen korrekt az eljárás és be kell vallanom hálás is voltam, hogy nem kellett akár csak öt percet is ácsorognom hanem ülhettem ami picit jobb volt.
Azóta már csak egy mankóm van sőt azzal már BKV -re is merek szálni és rá kellett jönnöm, hogy az első benyomás délibáb volt ám csupán. Emberek csont nélkül végignézik ahogy felkecmeregsz a villamosra aztán olvassák tovább a magazinjukat, vagy előtted felszállnak -miután a megállóban volt alkalmuk jól megnézni, hogy sántikálva érkezem- majd csörtetnek is a szabad helyre, ha pedig utitársammal hangosan kitárgyalni kezdem az efféle parasztokat még az ablakhoz is nyomja az orrát mintha semmit se hallana …
Magyarland – Európa de messze van még a bekötőúttól …

Opera update

Mindenhol ugyanazt a portalbe Opera -t használom ezért (is) alapvetően lusta vagyok upgradelni. Végüli az vitt rá, hogy a Netvibes valami furcsa oknál fogva egyre lassabban muzsikált a régi 9.26 oson. Hát felkerült a 10.50 es.
WOW
Ilyenkor jön az, hogy nnna ezért szeretjük az Operát, számomra megint beigazoldóik a hangosztatott elmélet (amit persze semmilyen FF vagy IE fan nem hajlandó elismerni), hogy az Opera kitalálja a nagy okos fícsöröket, a FF ellopja ami beválik és eladja mint sajátot a népnek mert nekik az ott úúúúúj, az IE meg úgy szar ahogy van :)
Nem sorolom – próbáld ki ha érdekel mert jóság!

és lőn iCAL szerver

Jópár hónapja elsírtam, hogy kéne valami naptár megoldás. Aszem AndrewBoy ajánlására kezdtem piszkálni a DaviCal -t. Most, hogy meglehetősen ráértem, meg a végén Atti is besegített amikor én már megőszülni kezdtem, sikerült felrimánkodni egy CentOS -ra. Van vele copkodás azt kell mondjam, de ha már fent van akkor egészen pofás.
Igazából amit akarsz megkapod:
1) Van egy webes admin felületed ahol
1.1) létre tudsz hozni usereket, akiknek lehetnek naptáraik számolatlanul
1.2) az egyes userek egymás naptáraihoz tudsz különböző szintű jogosultságokat osztogatni
1.3) létre tudsz hozni csoportokat, amiknek nem lehetnek naptárai viszont lehetnek tagjai különböző userek illetve más csoportok, különböző jogosultsági szintekkel
1.4) létre tudsz, hozni külön naptárakat (nyilván azért, hogy ahhoz több user -t vagy csoportot) rendelhess hozzá.
1.5) fontos tudni, hogy az admin felületen nem látszanak a naptárak tartalmai – nyilván a rendszergazda látja a tutit az adatbázisban – de a webes GUI -ban gyárilag nincs benne semmi “megnézőke”. Tehát naptárakat NEM tudsz buzerálni a gyári csomaggal – van valami web GUI hozzá de még nem jutottam a kipróbálásig – mivel szerintem az egész pont arról szól, hogy gyors pörgő eszközökkel megússzam a lassú szarakodást, hogy egy webes klienssel molyolok.

2) minden naptárnak van egy szabványos .ical kimenete ami önmagában már faja is mert, ugye ical -t kezel minden magára valamit is adó e-mail kliens amibe van naptár funkció, telefon (szifon is) miegymás. Ugye ical kimenetből akár többet is befűzhetsz 1-1 naptárba amiből aztán úgy jelenítesz meg tartalmakat ahogy neked tetszik.

A telepítés mint jeleztem pöti cucli ha eléggé figyelsz, ha benézel egy két kanyart mint jómagam akkor viszont; nos mondjuk úgy, hogy akár bűnyállal is … az örömgyökeret.

Szóval CentOS -ra szépen felmegy jms1.net tutorial alapján (kell neki PostgreSQL, meg pár perl cucc, illetve AWL). Fontos odafigyelni, hogy minden ami ott fel van sorolva HIBAÜZENET NÉLKÜL másszon fel. Ha nem megy egyből akkor célszerű az Apache errorlogot illetve sasolni és adott esetben beállítani a postgreSQL -t hogy mindent logoljon mert ezek ki fogják dobni a hibát aminek én alászaladtam: egy perl script hiánya miatt az adatbázis létrejött ugyan de nem lettek a jogok rendesen delegálva rajta illetve ha kézzel utánaállítottam akkor is csak félig ment a rohadék. Tehát ha valami gebasz van akkor van WIKI ahol jó esetben a kereső kidobja a megoldást, még jobb esetben már a davical telepítő adja a linket, hogy hol a megoldás. Az én esetemben ennyi hiányzott:
yum install -y perl-YAML perl-DBD-Pg
meg egy alap adatbázis újragenerálás
Utólag már 2perc – rájönni több nap nyílván. Meg nyilván a repo listám is hiányos volt, azt is bővítgetni kellett – de most már pöpec minden.

Egyébként a cucc tud sok okosat, Active Directory -val kommunikál meg pacsit ad … érdemes átlapozni a manuált – (akár install előtt is és akkor nem jársz úgy mint én ;D ).

jó példával előre

Nemegyszer hallottam a panaszt, milyen szörnyűek a fatolvajok: kivágják a fákat, gyümölcsösöket derékmagasságban aztán otthagyják az egészet mint eb a sza(ha)rát. Nyilván csomó pénz a rönköket kiásni egy erdőt, gyümölcsöst újratelepíteni. De a nem tolvajok se különbek: elvonult a nagy vihar hetek óta, a kicsavart fákat az első adandó napon kivágták, feldarabolták elszállították, a rönkök azóta is szanaszét vannak félig kifordulva a földből.
Azt értem, hogy a rááldozott munka – gazdasági nyereség arányban egy farönk kiásása miért nem éri meg egy fatolvajnak, illetve, hogy miért csak a könnyen értékesíthető faanyagot viszik el hamariban … nade akik a közterületeinket rendezik azok miért is nem végeznek teljes munkát hamár egyszer úgyis felvonultak emberrel, gépekkel, teherautókkal egyszer?

műhelytitkok

Hétfőn megvolt az első kontroll illetve varratszedés meg némi véres-szmötyi leszívás egy bazi tűvel (ez utóbbi nem volt egy örömmenet).

Gyorsan faggatóztam is kicsit, hogy egészen pontosan mi is történt az én lábamban; így utólag már érdekel.
Tehát a teljesség igénye nélkül és a hozzánemértésből fakadó hibázás jogát fentartva, úgy vélem a következő történt kb:
nekem a térdem alatt két vágás-szerűség és két lyuk van összevarva, illetve a térdem felett a belső oldalon 4-5 kisebb lyuk is van.
A dolog kb úgy nézett ki, hogy első körben (a már alvó Saimonsais) lábát térd környékén jól felfújták egy speckó folyadékkal ami steril is meg így több hely van a bőr alatt vigéckedni. Gondolom ez olyan zselésebb állagú dolog ami nem spriccelve folyik ki az első kis résen, csak úgy csordogál.
Aztán benyúltak két olyan lapora laporatoskópos izével az egyik ugye a kamera a másik a markológép. Felgrasszáltak vele a combom hátulján -amennyire értettem a térd fölött egy olyan 10centivel kb- és kivágtak egy izomrostot amit amúgy se használ a modern ember már nagyon illetve más izmok át tudják venni a szerepét. Egyébként megkérdeztem, ilyen szalagpótlásra alkalmas izom több helyen is van a lábon – tehát nekem is van még 2-3 dobásom amit nem dobnék meg inkább ha nem muszáj. Szóval ezt a rostot onnan leügyeskedték majd valószínűleg kivették preparációs célra, ami azt jelenti, hogy a rostból egy nagy Y alakú cuccot formáznak, mind a 3végpontra erősítenek egy kis karmos fémpöcköt.
Ezután / közben jön a fúrós brigád és fúr az alsó lábszárcsontom felső végébe egy a combcsontom alsó végébe két lyukat amikenk a csontok találkozásánál a végpontja valahol egészen közel van a már használhatatlan hátsó keresztszalag tapadási pontjához a másik vége meg valahol ferdén ahova sikerül :)
Ha kész a lyuk és a preparáció, akkor jön a móka: először az izom darabot úgy befűzik a két csont közé – ehhez kellenek azok a lyukak amik a combon belső oldalán vannak a térd környékén, ott jöttek ki ugyanis az áthúzó madzagok. Ezután az Y felső két szárát bedugták a felső két lyukba a combcsontomon keresztül és áthúzták a szalagot, majd a lyuk túloldalán azt a fém bizgentyűt elfordították (mivel asszimetrikus) így már nem tud visszacsúszni / esni a lyukon. Majd az alsó szárát az Y nak átfűzték a lábszárcsontomban lévő lyukon és végül pozicionálták (gondolom feszesség, beállítása után) egy csavarral.
Elvileg a lyukak nem csontosodnak vissza, hanem olyan kötőszövet fogja benőni mint amilyen például a koponyavarratokat is tartja. (ugye tudjuk, hogy a koponya nem egy nagy golyó, hanem több csontból áll ami kötőszövettel van összeforrasztva). Ez a kötőszövet fogja szépen lassan átvenni a terhelést a fémektől de ez egy lassú folyamat, ha akarnám se vennék ki a fémdarabkákat két éven belül. Utána is csak akkor fogják, ha én külön kérem ezt a műtétet. (Ha nem fáj, hogy ott vannak akkor nem fogom). Ezután szépen visszavarrták a bört, egy kis lyukat hagyva csak amin egy csövön keresztül másnap reggelig lecsordogált minden betöltött folyadék illetve vér ami még nem folyt ki addig.
Hogy miért nem lehet egyből ráterhelni a lábra az nyilvánvaló (szerintem); ha a kötőszövet már körbefonta és “benőtte” az újonan odakerült rostokat akkor már az egy biztos kötés, most még ugye csak annyi van, hogy a rostokat az a “varrás” tartja csak amivel a fém kapcsocskákhoz vannak rögzítve.
Nekem személy szerint a legnagyobb parám ugye, hogy valami rossz mozdulattal ha elszakítottam azt a gyenge kis kötést akkor toszhatom mehetek vissza a vágóhídra – reméljük nem volt ilyen.
Egyébként ezen a héten még tilos ráállni, jövőhéttől lassan újra terhelhető – tehát a műtétet követő 21dik napon dobhatom el a mankót …
Jelenleg így “állunk”

minta nyúl … 2

… Szóval megérkezvén Tatára becsattogok a klinikára, merthát én vagyok a vicces fiú, meg is kérdezem: helló, a táncórára jöttem, hol kell feliratkozni? Tréfarépa nem röhögsz majd … ]:)))
Szóval erről a helyről aztat kell tunni, hogy a műtét TB finanszírozott (egyből bentebb vagyok 2kilóval kb). De a többi nem. Az napi díjas. Viszont cserébe tényleg minden pöpec:
3x rendes kaját kapsz, nem szart, az ebédet választhatod is kettőből.
Ahányszor csöngetsz jön a nővér és nem vág pofákat, törődik veled, külön a lelkedre köti, hogy ez nem arról szól, hogy szenvedj ha fáj szólsz ad fájdalomcsillapítót amennyit csak kérek.
Minden szobában TV (be se kapcsoltam), rendes kényelmes ágyak (ok 3nap után utálod már de akkor is) elektromosan dönthető-állítható mindegyik, hűtő, olyan wc-tusoló ahol jól elvagy egy mankóval még tusolhatsz is (ha tudsz).
Szobatársam jófej fiatal focista, ő most van itt másodszor mert adminisztratív hiba miatt múlthéten is eljött, de ugye csak 5műtét van finanszírozva ő meg a hatodik volt .. no komment EÜ Magyarland 2010.
Kis adatfelvétel, nagy filctollas X a műtendő lábra aztán kapunk valami tablettát amitől én kb 10perc alatt el is alszom. Annyira, hogy nem vágom, mi módon kerültem az ágyba …
Innentől eléggé elmosódott a nap:
11 kor arra kelek, hogy betolják a srácot a szobába (tehát őt már megműtötték) és én feküdjek fel az ágyra – előtte pisiljek (ezt nem tudtam). Felvisznek a műtőbe, leborotválják a lábamat és bekötnek egy branült (? – így írják – az az izé amire utána az infúziót meg minden egyebet csatlakoztatnak) fel is jajdulok. Valamit megint kapok.
Arra riadok, hogy ültömbe rángatnak és már kapom is a gerincbe érzéstelenítőt alig fájt – a branül 10x szarabb volt. Az még megvan, hogy elém rakják a takaró keretét ami majd ki fogja takarni a szemem elől a műtétet – de utána megint semmi …
Felkelek lassan forog a fejem, műtenek. Előttem a kék rongy, semmit se látok – balra egy monitoron valami ami valószínűleg a kamera képe ami a lábamban van (merthogy ez ilyen laporatoszkópiás műtét (? lehet megint nem jól írtam vmit) – majd elmondom). Biztos beszélgetnek körülöttem de nekem furán csöndes minden … addig cihelődök amig valaki odahajol, hogy mit mondok. Pihegem, hogy én inkább aludnék – a műtős srác szól egy kéznek aki odalép a branülhöz benyom valamit és sötétség …
Valamennyi idő megint eltelik, én megint felkelek de már résen van a srác, csak ránézek a branülre és máris nyomják a cuccot.
16:30 körül kelek fel. Utólagosan úgy saccoltuk meg, hogy olyan 3-3.5 órát lehettem a műtőben. Semmit nem érzek – érted semmit! Az is csak homályosan van meg, hogy fel van polcolva a lábam. Cerka: nulla – egy darab hús. Lábam szintén. De pisilni már kéne azért.
Utólag rémlik, hogy ott volt az doki, elmondta, hogy a lábam alól a polcolást vegyék ki, meg hogyan kéne tartani a lábam.
Vacsora 18:00 kor – fejem nem emelhetem még fel, mert a gerincbeszuri utána még X óráig nem szabad – vagyis szabad de a migrént amit kaphatsz nem teszed zsebre.
Éjjel két fontos programom volt: fájdalomcsillapítót kértem, és próbáltam kacsába pisilni. Ez a másnap reggel érkező gyógytornászig 2x sikerült, de csak éppen a leginkább kikívánkozó részt sikerült kinyomni, nem az a megkönnyebbűlt zubogtatás volt az.
Reggel lett – doki 7kor vizitel, újrakötözi a lábam, és kirántja a leszívó csövet – ami akkor nem jó de utána konfortosabb a ‘mozgás’. 10kor jön a gyógytornász aki felkelt és megtanít járni mankóval – vagyis elmentem hugyozni. Zubogtattam öcsém de akkorát életem pisálása!! Meg rátesz egy mozgató gépre ami 35 fokig behajtja majd kinyújtja a lábamat 15percig – kibirható.
Innentől már tényleg semmi dolgunk nem volt, csak elleni: izzad a hátad, fáj a lábad, nem tudsz csak háton aludni de feszül a lábad … szóval nem 100as az élet de elvagy. Aztán másnap becuccolsz és hazamész.
Otthon jobb. Mégse vendég vagy … mégha igazán jó embereket is ismertem meg …
Most már tényleg csak egyfelé van: előre. Minden nap kicsit jobban nyújtani, kicsit többet tornászni és szépen lassan elkoptatni azt a 20db véralvadásgátló szurit amit a köldököm alatti bőrbe -jobbra vagy balra 2-2 ujjnyira!!! ;) – kell belőni minden nap. Az első legalább 10percig tartott és szó szerint leizzadtam. Itt látszik az emberség: tudom, hogy a kórház hálás ha előre kiváltod és elviszed a szurikat mert alapvetően nekik se áll hegyekben. Nekem nem írta fel a doki időben ezért nem volt. Hozza a nővér a második napon – mondom, hogy akkor ezt most én megtanulnám. Bénázok – tényleg minimum 10percig szaroztam, izzadok, beszúrom kirántom, megint beszúrom de ahogy elkezdem nyomni kijön … kicsi kifolyik. Én egyből – oops bocsi, mire nem lebasznak, hogy ez drága és tessék összekapni magam hanem: semmi baj, ezt meg kell tanulnod, ha elrontod akkor hozok másikat. Nyilván ez a normális, de ha tudod hogy nekik sincs sok, akkor azért mindjárt tiszteletet érzel … hogy azért mert nekik annyi van amennyi az nem a betegeken csapódik le. Maxi respect.

A második már csak 8 volt … kb. Szóval ez is megszokható. Megkérdeztük: létezik belőle tabletta: nem TB finanszírozott és 90.000 a kúra.



p.s.: nem tudom, hogy etársam édesanyja aki nővér már viszi is be kedden az önéletrajzát … elgondolkoztató, hogy a pénz nem jut el a dolgozókig, vagy pedig a ‘normális’ nővér kihaló állatfaj mint a ‘normális’ tanárember ?!? … és ne mondd, hogy Tata messze van, mert nekem van olyan ismerősöm, aki tatai és minden nap meg fel Budapestre dolgozni és vissza … szóval aki akar …

minta nyúl …

(kötekvőknek: a cím szóvicc)

Ez mosz hosszú lesz, vedd elő a kedvenc kakódat a kedven kroászonoddal ;)
Szóval mint tudjuk (ugye?) még októberben összelúzerkedtem egy balesetet. Nekem volt elsőbbségem de ez nyilván senkit se érdekel :) Btw a motor szépen épül vissza eredetinél is fajább formájába, de erről majd egy másik posztban.
Szóval volt egy zakóm. Nem volt utána igazi a térdem; nem kosaraztam gyakorlatilag azóta semmit, és végülis a téli snowboardozás egyértelművé tette, hogy ez nem maradhat így tovább.
Először is elmentem egy gyógytornászhoz, aki egyébként hatalmas arc – valószínűleg jövőre vele fogom kipróbálni az ejtőernyőzést … bár ez jelenleg elég hülyén hangzik tőlem.
Szóval gyógytornászom: Edina azt találta mondani, hogy hát igen ez azért nem egészen pöpec – fáradjak el egy orvoshoz, ajánlott is egyett (ez egy ilyen maffia – jól dolgoznak és -egymás- ajánlás útján terjednek, én is rettentő elégedett vagyok ezért is linkelek ész nélkül). Szóval felvettem a kapcsolatot Erdélyi doktorral.
Aki rendel a fenti linken lévő magánrendelésen is meg valahol máshol is ahol azt a TB finanszírozza. Én vagány voltam, elmentem a magánrendelésre mert közel van és mert hamarabb jutottam be. A doktor kis rángatás meg hümmögés után közölte, hogy ez hátsó keresztszalag de azért egy röntgen nem ártana -amit helyben el is végzett- meg egy MRI -amit nem-. Majd kiállította a számlát :)
Ezután kis telefonommal felhívtam a Kavics utcai MRI -t – ahol nagyon érdekes dolgot kellett megtanulnom:
a TB egy ismeretlen logika szerint naponta csak X db vizsgálatot engedélyez -vagyis finanszíroz- függetlenül a vizsgálat okától. Tehát ha példának okáért Saimonsais csak úgy odatelefonál, hogy akkor nekem kéne mert az orvos felírta, akkor azt a választ kapom, hogy hát persze van is időpont: június közepére (márciusban). Megfogalmazódik az emberben a költői kérdés: “he?”
Aztán felteszi a másodikat ami eszébe jut és utólag joly-jokernek bizonyul: “és ha önfinanszíroznám?” … ja akkor lehet jönni jövő kedden. Vázzeg akkor fh@szért fizetek TB -t? Mind1. Lényeg, hogy szegény EÜ alkalmazott nem tehet arról, hogy egy fhos rendszerben dolgozik. MRI kész, számla kiállítva. Eredménnyel vissza, diagnózis változatlan műtéti előjegyzésben megállapodunk. Számla kiállítva :)
Kell hozzá még pár bagatell dolog, úgymint: vér-vizelet labor, EKG, friss tüdőszűrős papíros aztán irány Tata
Na megyek gyomron szúrom magam …

FYI

Csak, hogy tudd elhagytam a FaceBook accountom jelszavát és a visszaállító kütyü nem hajlandó visszaállítósdizni, tehát ezek a bejegyzések itten amiket olvasol ezek a blogból vannak direktbe átszippantva aftomatice :)
Flex – azzal a linkkel még mindig sáros vagy ;)

iCAL server

Standalone megoldást keresek arra, hogy SAJÁT szerveren iCAL szolgáltatást tudjak futtatni magamnak. Nem nem akarom használni a googleCalendart aminek van iCAL feedje én a sajátomat akarom futtatni saját szerveren és nem akarok ezért feltenni egy egész CMS -t valamint az OWA se teccik, mert az is macera. Csak külön pár iCAL “feedet” akarok naptárral, esetleg reminderrel és/vagy todolist -el.

Let’s storm the brains mates! :)

Isten lassú szar malmai

Nnna megtört a jég. Megérkezett a végzés a héten;
az ember aki legázolt TAVALY október 3dikán ugye mint megtudtam fellebezett az ügy előadója (ha jól emlékszem) által rá kirótt 75.000 kökemény magyar forintos bírság és a 4hónapnyi jogsi bevonás ellen és a bírák nyilván meg is hatódtak az érvei súlyától, hiszen a büntetést mindössze 25.000 kökemény magyar forintos büntire modosították és pont. Ennyi. Merthogy -most figyelj- a balesetet figyelmetlenségből okozta (emlékezzünk: főutvonalon közlekedőnek nem adott elsőbbséget) és nem szándékosan ezért nem valószínűsíthető, hogy a jövőben is veszélyezteti a forgalom szereplőit – tehát a jogsi elvétel nem indokolt. A pénzt meg nyilván kisírta, hogy neki mennyi terhe van az élettől …

A kapzsi kisördög persze felteszi a krédést a jobb válamon ülve, hogy annak a bírságnak miért is nem az én zsebem a végállomása? Mondjuk fájdalomdíj gyanánt – mert ugye a rendőr, az orvos, a bíró mind-mind dolgozott miatta, nade ők a mi adónkból élnek, tehát ez a pénz akkor most extra jövedelme az államnak. Az állam azon keres, hogy engem elgázolnak? Hogy is van ez?

Persze megindult a biztosítóval is a szeánsz – kíváncsi vagyok mekkora bukóval fogom zárni a történetet, de valamiért erősen gyanítom, hogy az a 25k se hozna ki nullára még anyagilag sem, nemhogy mondjuk fájdalomdíjjal kompenzálva – ahogy azt tőlünk nyugatabbra szokják űzni.

Az űberparaszt

Ugye van a standard spam: bejön kattints ide ha nagy dudákat akarsz es kesz. Aztan van a trükkös aki – angolul, mostában mar oroszul is- kamu válaszokat ír, hogy azt hidd igazi ‘rajongód’ van, mint, pl.: “cool blog, helped me a lot” vagy ilyesmi. Nader az überparaszt spam fogja magát és egy már meglévő -tehát ami már átjutott a mindenfele szűrőn és emberi ellenőrzésen- kommentet részben vagy egészben beidéz mint sajátot: nyelvi korlátok letudva, a gép valószínűleg be fogja engedni és az ember is mert tudat alatt még emlékszik, hogy egy haverja pont ezt írta 2 hónapja. De aztán észbekaptam …

Risoul

Már két hete is, hogy hazaértünk a szezon nagy eseményéről (részemről).
Tehát Risoul (FR) pipa

Címszavakban:
- 18óra buszút (vissza csak 16).
- 6teljes nap a pályán (ebből 2nap irdatlan hóesés miatt csak korlátozott nap) – de belefér
- két frissen startolt vidám nebuló, aki asziszi már tud is deszkázni
- én a magam részéről a helyzethez képest egész jól fejlődtem (saját válam megveregetve) már elégedett vagyok a sebességemmel – de az ugrásaim még szánalmas próbálkozások … jövőre arra kell nyitni!!!
- Pic de Chaberieres – 2746M – odafagytunk de felmentünk
- 180km sípálya (90% bejárva)
- ránézésre kb mégegyszer annyi szűzhó (azt is megkóstolgattuk ]:) )
- összességébe annyi hó amennyit még életemben nem láttam

esti jégzselé a térdre – priceless … minden másra ott a MasterCard :)

Szifon day n

Most már elmúlt az az idő, hogy a testhezállóságáról áradozzak, mert olyan jó amilyen és kész …
Most az jön, hogy milyen programok maradtak meg a telón. Persze ha programokról beszélek akkor nem hosszas internetet történő kutakodás nyomán valahogy letöltött warezról van szó, amit aztán órákon át hekkelni kellett míg rágyógyítottam a telefonra aztán vagy fagy vagy nem fagy és senki se érti, hogy a szomszéd srácnak miért nem megy amikor nekem megy … ó nem. AppStore program a telefonon, kategóriákra vagy keresőszóra keresés után install gomb megnyomása, letölt (ha túl nagy akkor szól, hogy ezt nem javasolja 3G -n keresztül tölteni menjek oda ahol van WiFi) és megy. Mindig megy! Eddig kipróbáltam vagy 100progit és egyetlen egy ami csak egyszer működött és azóta nem megy rendesen. Szóval elég jó az arány.

Tehát ami felkerült a telefonra és meg is maradt rajta:

- HUF vs. minden más deviza árfolyam figyelő ami igaz, hogy MNB -s árfolyamot néz de az irányokat jól mutatja. Sajna a benne lévő Stock nem komázza a devizát általában, pláne nem a HUF ellenében lévő párokat.

- GoodReader nevü kütyü ami kb mindent olvas, és ha be van kapcsolva akkor kis webszervert futtat a telefonon tehát IP címen tudok fileokat fel- és letölteni.

- moziműsor figyelő – kifejezetten madzsare, mindig up to date, köpi a mozikat, premiereket, vetítési időpontokat szerintem a port.hu valamilyen feedjét eszi.

- TV műsor figyelő – egy tökös TV újság. Nem még nincs TV -m de ha lesz ez marad. Szól ha kezdődik a bejelölt film, vagy sorozat, miegymás

- SleepCyle – ez jópofa: éjjel töltés közben az ágyadra teszed és a teló gyroszkópja figyeli az ágy mozgását a teló ebből kiszaszerolja, hogy az alvási ciklusod melyik fázisában vagy és a beállított időpontohoz képest ennek megfelelően kelt fel finoman. Egy hete eddig bevált.

- iDict – kb minden a mindenbe szótár. Egy az egyben használja a google szótárat szerintem. Nekem az alap orosz kérdéseimet bőven lefedi.

- GPS Box egy GPS progi egy ideig versengett a GPS motionX -el de aztán ez utóbbi nyert. De még néha azért ránézek, hogy mittud.



- Flight – bárhonnan-bárhova-bármikor dobja a repülőjáratokat, hozzá a menetrendet, késik/időben van, stb.

- DB Navigator – a Deutsche Bahn féle adatbázist használva, teljes Európa vonatmenetrendet tud. Plusz útvonalat kalkulál. Én egyébként is ezt szoktam használni a magyar helyett mert kezesebb, szóval fröcsi na.

- Snow Report – Világ hójelentés sípályákról – hóvastagsággal (mennyi esett az elmúlt időben) webcam képpel, stb.

- Snow Report North Face – ugyanat mint az előző csak ez North Face (és ez az ami még mindig nem működik)

- Speedometer – remélem nem eszik annyit mint a navigációs programok, ez csak a sebesség jellegű adatokat közli veled egy adott session alatt.

- Flashlight – be lehet állítani hogy a képernyő milyen színnel (RGB skálával) világítson, több profilt tud. Nekem k. hasznos mert én a telefonommal járok be a hálóba miután kikapcsoltam mindent a lakásban mert a villanykapcsolók nem mindig esnek útba.

- WordPress – elvileg ide tudok majd vele blogolni, azért hagytam utoljára mert ezt még nem próbáltam ki eléggé. Így lehet, hogy meg fog bukni.

Fentiek mind mindg ingyenes programok, némelyike szolidan reklámoz de elviselhető mértékben és ettől a szolgáltatás még korlátlanul működik. Alábbiakért pénzt adtam:

- ToodleDoo – az ami a neve. Nekem nincs webes accountom hozzá és nem is szándékozok gyártani egyet, de a telón így is tökéletesen mappákba rendezetten, adott esetben figyelmeztetővel ellátva tagelve, csillagozva, priorizálva, határidő szerint rendezve gyűjti a feladataimat – én mondom meg, hogy melyekeről figyelmeztessen és mikor. Ilyet nem találtam ingyeneseben ami pont olyan lenne amilyet én akartam, szóval kifizettem érte azt a 2.5 EUR -t

- GPS MotionX – nem egy geochaching cucc de majdnem. Haszánja a googlemaps -et és van saját térképe is az erdőkről is. Pl a pilist egész jól ismeri, erdei utakat nem de erdészeti műutakat igen. Magasságvonalakkal stb. Plusz le lehet vele előre tölteni egy kijelölt terület térképét megadott részletességgel amit külön el lehet vele mentetni ilyenkor nyilván nem tart fel online kapcsolatot ha meg akarod tudni hol vagy. Trackel – amihez képeket lehet fotózni, a tracket szépen át lehet menteni Google Maps -ba. Köpi az átlagsebességet, csúcssebességet, pillanatnyi sebességet, megtett utat – kb mindent ami csak kellhet. Egyetlen baj, hogy az akksi nem bírja túl sokáig. Kb 2óra alatt megevett 50% -ot amin valószínűleg a BT és egyebek kikapcsolásával se igen tudnék sokat javítani. Szintén 2.5 EUR

Nyilván fenti szolgáltatások jelentős részét ki lehet bogarászni a netről böngészővel is, de nem olyan gyorsan és kényelmesen ekkora kijelzőre konvertálva. A navigácós meg utazós programok meg olyanok, hogy kb évente max egyszer van rá szükséged de akkor viszont embert ölnél, hogy tudajd hol a repülőd / vonatod szóval jó az ha van – elfér. Szóval baba na.

Ja és persze a játékok:
Ezek nyilván pörögnek, most 12van fent ebből 6 valóban kedvencem lett, van amőba, egy területfoglalós amit annakidején általánosban kockás papíron játszottam, egy bombázós repülőgépes (iBombe), egy autó-parkoló menedzser (ValetHero) amit nagyon nagyon imádok, rubik kockás, Call of Duty (a zombis pálya tökéletesen rajta van), snowboardos, bázisugrós, műrepülős, kb mindenféle. Ezek nyilván folyamatosan pörögnek és váltják egymást, ha már a végére értem, bár az igazi kedvenceket megéri megtartani, mert folyamatosan jönnek az újabb pályák update keretében.

Ja igen mert az AppStore folyamatosan figyeli, melyik letöltött programodhoz jött update és ha jön akkor szól, ha szól akkor egy kattintással töltheted is.

Szifon – day 3

Kezdek tényleg megbarátkozni a kütyüvel … tényleg. Megtanultam, hogy billentyűt úgy zárok le, hogy megnyomom a ki-be kapcsoló gombot és hívást is úgy némítok (rezgetést is kikapcsol) majd utasítok el, hogy 1x majd utána még 1x megnyomom a ki-be kapcsoló gombot. Bigup Flexnek az észosztásért.
Valamiért a BT headsetemet nem komázza nagyon, ha összepárosítom reggel akkor legalább 1x elveszítni naponta de van, hogy 2x is. Szakadozik, néha jön a zene BT -on de a telefon a saját hangszóróját használja … szóval ott még áttörésre várok. Illetve majd a GPS -t össze akarom vetni egy másik szifonéval, mert nem vagyok meggyőződve arról, hogy ez rendeltetésszerűen jól megyen.
De az egy kütyün pikk-pakk kézben van a telefon-sms-email -méghozzá odasimulós minőségi módon van kézben rendes angol QWERTY billentyűzettel ami akár ékezeteket is tud- dolog az igazán tetszik. (az egy IMAP mailbox – több alias kérdést még nem oldottam meg de nem is kerestem rá igazán a választ). Kézreáll mint egy kontroller, felszálsz a buszra lehuppansz valhova, 3-4 megálló alatt megválaszolsz 4-5 Emailt, vagy csak elkezded ha ötleted van és később befejezed.
A legnagyobbat most bizonyított a snowboarkötés felkutatás projekt kapcsán. (egyébként még nem van meg a végső elhatározás): sielok.hu -n van gugli-térkép a budapesti boltokról. Weben megnyit, nagyképernyőn megtalál – kitalája merre menjen egy levegővel végigjárok 3-4 boltot. Úgy, hogy ha a másodiknál agyalok hogy Szondi utca 78 vagy 87 akkor csak vissza a térképre, kattint a nyilacskán és már köpi is … perfect.

a bolt

Hofi mondta régen:
Régen ki volt írva az üzletre, hogy ‘Schwartz’ és bent volt a hús.
Ma ki van írva, hogy ‘Hús’ és bent van a Schwartz bácsi.

Jó az, ha nem márkák hanem boltok vannak, mind picit vagy közepes, egyedi és igen, van abban valami, hogy az ember rendszeresen végigjárta – mert csak végigjárta – a megfelelő boltokat a városban, de legalább a két körúton, ha valmait keresett és utána ha megtalálta a megfelelő boltot akkor utána oda járt egy jó ideig. Mert az volt A JÓ bolt. Lehet ki ezt szerette, ki azt, de mindenkinek megvolt a boltja adott témakörben, amit még szívesen ajánlott is. Ha másért nem mert az eladók az adott cikk szakavatott ismerői. Ma ilyen már nemigen van, nyílik egy bolt 3hónap múlva fodrász van a helyén 2év múlva hentes. Nem ver gyökeret semmilyen jó üzlet, talán csak pár étterem, de üzlet nem.
Pár hónapja oroszról hazafelé a Deákon pont nem volt villamos, gondoltam átsétálok az Astoriára és ha villamos jön előbb akkor arra, ha busz akkor arra szálok előbb. Menet közben a régi Broadway és a Pizza Hut között lévő Alexandra könyvesboltról meglepve vettem észre, hogy nyitva van még 21:00 ig. Hoppácska, ez olyan dolog amiért az én könyvesboltom lehetne, mert a többi nincs nyitva. Másnak ez nem nagy szó mert úgyis odaér időben vagy elmegy hétvégén, de nekem fekszik az éjszakai elérhetőség ők ebben különböznek.
Ma különösen jól jött volna egy ‘én boltom’ snowboard kötések kapcsán. Végigjártam 6-7 boltot ebből összesen 1 olyan volt ahol volt ember aki értett hozzá és többet tudott mondani mint ami a dolog dobozán rajta van ráadásul még raktárkészlet is volt ilyen-olyan meg amolyanból is. Ott meg -nyilván nem véletlenül- meglehetősen komoly forgalom volt, tehát megint info hiányban szenvedek de legalább már picit tudom mit akarok.

board kötést milyet

Sikerült lenullázni a régi racsnis kötést a deszkámon – nemigen javítható és nem is igen akarnám a szart halmozni. Inkább egy újabban gondolkozom. A step-in nem vonz nem vagyok meggyőzhető hogy az jó dolog. Nem is akarok feltétlenül bakancsot is venni – pláne nem idén. Tehát marad a régi racsnis fajta kötés (amit azért macerásnak tartok) és elszármazottjai (tudom hogy az “teljesen máááás” de nem fogadom el): a flow, a APO és amivel most találkoztam az SP meg a ki tudja még mi.
Kis felderítést végeztem és erre jutottam, amivel nem vagyok beljebb a választás terén:
A Flow ugye (főleg az újabbak) – a két pánt racsnis és valami módon össze van fűzve, a hátlap lehajtható és egy bajonettes-fémhuzalos megoldással van ellátva. Tehát a pántokat egyszer beállítod (max néha állítgatsz nap közben ha kilazul, vagy éppen szorííccsa) és utána csak a hátlapot le-fel hatjva tudsz bele lépni. Felmerül, hogy ha a két pánt össze van kötve, és rá van feszítve a cipődre nincs-e mindig benne egy kis feszültség amitől valahol nem fog valahol meg túlságosan … vagy éppen pont ezért tuszkolni kell belépésnél? Hát ez szerintem mindenkinek a maga kínja.
Az APO az kb flow csak nincs összekötve a két pánt – van aki a lentit egészen előre hajtva hordja a cipő orrára, van olyan is ahol a lenti pánt már így is van kialakítva. Nekem, hogy nincs öszekötve a két pánt szimpatikusabb mert ugye nincs a fent leírt feszültség kéréds, viszont felmerül, hogy ha belelépek akkor nem rugom-e odébb az alsó pántot ami aztán nem a megfelelő helyre feszül tehát megint babrálni kell vele csatoláskor. Nincs olyan, hogy belépek és husssssss
Az SP meg szerintem APO volt (az eladó nem volt feltétlenül a helyzet magaslatán) annyi a különbség, hogy a pántok nem voltak racsinsak, hanem a lenti az konkrétan csavaros, a fenti az állítható de macerásan … és egy bajonettel lazítható és visszakeményíthető kilépés idejére … ami nekem nem tetszett mert nekem napközben többször kell utánállítani a kötésemen … így szoktam meg.
Ja és persze van a Dechatlonban az a bajonettes-kampos-racsnis megoldás amiben én nem hiszek … mert szerintem nem lesz elég stabil és könnyen ki lehet oldani menet közben ha beleakad valami mélyhóba az ember lába vagy ágakba vagy akármibe …

Szóval arra hajlok, hogy nekem valami APO szerű kéne, tehát két racsnis különálló pánt, majd én beálltgatom ahogy én szeretem, normális pánt nem orrpánt, hátul meg huzalos-bajonettes hátlap belépéshez DE olyan aminek a dőlésszöge állítható.
Az egészet hozzuk ki mondjuk 30k forintból és legyen kompatibilis a jelenlegi cipőmmel ami egy régi fajta kicsi orrú (nem olyna bumszli mint az új bakancsok) Flow baki, de legyen kompatibilis az új cipőmmel is amit majd jövőre veszek tervek szerint.

Ja és nem bánnám ha magasító nélkül elférni a lapomon mert azt meg tökre szeretem és nem akarom cserélni akkor se ha már az se mai gyerek.

“dream a little dream … “

Szifon – day 2

Nem fogod elhinni: a szifontól tényleg 25 centis lesz a cerka … ja 5 centi simán leesik, szóval csak akkor szerezz egyet ha van mit beáldozni :P

Szóval akkor nézzük a kontrákat meg a prokat egy olyan embertől akinek minden új amin alma-logo van:
+ reggel szépen felkeltett és kitartóan csörgött is amíg fel nem keltem
- csengőhangot tudsz bele gyömöszölni, de sms és ébresztő hangot nem (ez nekem egyébként fáj tényleg)
+ iszonyúan kézreáll benne minden … tényleg, nem kell gondolkozni, hogy “hol lehet az, hogy … ” ott van és jól, plusz át is rendezheted az egész menüt szóval azután meg pláne …
- kivéve ami nem áll kézre – mert nincs ott. Hát az nem is igen lesz. Van rá 50% -od, hogy megtalálod Store -ban és annak is van 50% hogy free lesz de ha nem akkor “IJ kártya”. Pl – tényleg, pikk-pakk rácuppan bármilyen mailcímedre és haszálja, Exchange, OWA, IMAP, POP3 … csont nélkül szépen … nade ha én egy IMAP ra forwardolom minden mailomat ahol gyűlik és utána onnan küldök minden mailt (ottani SENT mappába kerül be) de mindig a megfelelő alias -al … hát akkor baszhatom, alternatív mailkliens ami ezt tudja … nem leltem (még)
+/- a MAC világ sajátot használ mindenből: nem mp3, nem avi, nem-nem-nem. Az mp3 -at már elviseli, nem konvertálja csengőhanggá de lejácca, exif -et olvass. Viszont csengeni akkor fog ha picit pöcsölsz az iTunesal és akkor is csak úgy ha levágod az első 30-40mp -et. AVI -t nem játszik csak saját videó formátumot ami egy 11mb os AVI ból csinált 24 -et. (tehát dupláz) Ez utóbbihoz kell is letölteni egy külső konvertáló progit.
+ Szidták a kameráját – nekem semmi bajom vele, ha kattintgatni akarsz vegyél fotomasinát amin van OPTIKA. Ha fényképezni akarsz akkor meg vegyél FÉNYKÉPEZŐGÉPET.
+ GYORS! mint a villám bazzeg – de tényleg. Nem gyorsabb, hanem GYORS és sose vársz rá. (pont) Szemrebbenés nélkül fordítja a képet ha van rá support, pörögnek a dolgok a kezed alatt …
- nekem már most hiányzik a multitask – olyan hülye helyzetekben mint pl ha keresek egy plugint, megtalálom ott a linkje, rákattintok … keresés bezár, safari megnyit, safari becsuk, Store -ba vissza – ami azért nem pont ott van ahol hagytam … zavaró picit de megszokható pláne, ha azt mondod: ez a gyorsaság ára
+ apró fícsörök is szépítik a napod ám: SMS -eket chat be rendezi kis szövegbuborékokba – cuki és hasznos is, a naptár ikonja mindig az aznapi napot/dátumot jelzi ki nem csak egy ikon, mindenféle varázsolás, állítgatás nélkül megtalálja a 3G -t, WiFi -t listáz, MMS -t fogad – nem kell ügyfélszolgálatot faggatni, googlit bújni. Viszont ‘lock the key’ gombot még nem találtam meg …
+ conatctlistában mindig minden pont ott van ahol keresed, nem kell feleslegesen ‘kattingtatni’ ha hívni akarsz hívod, ha SMS -t akarsz írod, ha mailozni akarsz mailozod … pikk-pakk … sallangnélkül
+ KÉPERNŐ hát ez nem táccs-screen. Multitouch rules önmagában is de ez akkor is megborzongatóan fasza érzés: kattint érzed hogy mit csinálsz mert reagál egyből és olyan tempóval ahogy te mozgatod a dolgaidat SOSE laggol, görget, megfog, nagyít, kicsinyít, elsöpör … a térképen jön ki a legjobban. Ká jó! Jó néha nyúlsz mellé ha szöveget írsz (igaz Szancsi?) de ez állítólag el fog múlni

+ Tárhely. Nem 16Gb -ra bővíthető még Xdb ezresért. Nem: benne van mind a 16Gb. Igaz, hogy tovább se bővíthető (aszem) – de basszus az mp3 lejáccóm 8Gb és ritkán kellett rajta takarítanom … szóval hely az van. (na persze ha vidókat rakok rá akkor nem lenne elég – de úgyis lusta leszek konvertálni … szóval nincs para)
- iStore acc – ha magyar vagy nem enged bizonyos dolgokat letölteni akkor se ha az free pl IMDB plugin. Most megnéze, hogy ez megkerülhető-e egy credit kárty anélküli US account és egy credit kártyás magyar acc (ha vásárolni szeretnék) kombinált használatával … kiderül … de akkor is basszus: 2010 -> COSMOPOLITANIZMUST már a világnak!

+/- nem kicsi – ellenben nagy. nyilván kisebb kijelző meg nem állna kézre, és akkor meg az lenne a bajom de akkor se pici. Ez van – BT headset, meg övtáska. Remélem, nem verem oda semmihez mint a fényképezőmet … viszont járulékos költség, hogy bár a karácsonyt kibírtam és megálltam, hogy ne vegyek karórát, ez most megint terítékre kerül ebben a formában, mert tömött villamoson esélytelen kivadászni megnézni mennyi az idő és visszacsempészni … :)

eddig 50-50 részemről – amiben jó abban tényleg jó, de van ami meg hiányzik az ‘ultimate phone’ jelzőhöz egy lapáttal

Szóval ennyit az alapokról. Aszem amit a cucc magától tud, azt kb megrágtam, most megnézzük mit lehet rátenni extrába, hátha lesz ez még fatraktor :)

szifon – day 1

Hát igen. A chinaphone meghalt. Nem, egyáltalán nem a felhasznált alkatrészek hibája, hanem a Saimoné. Konkrétan kiesett a zsebemből pont a sarkára és a tochscreen nem táccsolt többet. Taccs :( Pedig megszerettem a kis vacakot – pont arra volt jó amire csinálták, voltak hibái, de vagy megszoktam, vagy rájöttem az elkerülőútra …
De körbe kellett sasolnom megint, mert alig 2hónap alatt megint ott voltam ahol a part szakad: és meg is láttam, az új magenta csomagot, ikonnak hívják, viszonylag szolid áron ad 10óra dumálást meg 4giga netezést. Faja. No meg adnak hozzá egy szifont ami pont semmibe se kerül, mert annyi pontom van úgyis mint a szemét.
Meginogtam, morfondíroztam. Flex persze nyomta a folyamatos akna-marketinget, hogy neki volt HTC és utálta mint a fost, de mióta iPhone -ja van azóta a fű is zöldebb, az asszony is nagyobb mellű és a gyerek is halkabban kiabál … sőt már az asszonynak is az van éshát, hogy az milyen csúcsszuper és marhajó, mert ez aztán tényleg plug-n-play bedug és megy, nem kérdez vissza, nem pofázik, megy.
Kételkedtem de rászántam magamat. Bementem a boltba, tényleg csak úgy hozzámvágtok egy ilyen -egyébként- drága kütyüt semmi pénzért? Igen de most csak fehér van gyere vissza 2 hét múlva.
Visszamentem … megvettem.
Hááááát …. (folyt. köv -hehehehe-)

újra dübörög a banda

Vasárnap megint kisandítottunk Mönichkirchenre. Most már hogy tudtuk hova megyünk hiba nélkül odataláltunk, bár pont Atilllla kapta elő a térképet egy pillanatban mert nem bízott a Saimoni sípályára-visszatalálási ösztönben. A balga!
Atis is megkóstolta a deszkázást – de ő kifejezetten magától akart rájönni a dolgok mikéntjére, szóval hamar -2-f3 felé- magára lehetett hagyni így bejártam a pályát. Hááát nem voltam hanyatesve, a hegytetőn persze szépen sütött a nap és így messzire lehetett látni, de pont egy nap alatt meg lehet unni az egészet és szerintem nincs igazán élvezetes lejtő sem, mert vagy túl lankás vagy elég meredek de rövid és mind a két helyen ‘tömeg’ van … egynek jó volt. Bemelgítésként a nagy turnéra. Mert február végén – ha nem esküdnek össze az elemek akkor kikandikálunk Risoul havas csúcsaira és kb egy hét alatt bejárjuk azt a mindegy 180km pályát amit oda igérnek a prospektusok … Banzáááááááj ;)

kései szezonnyitó

Megvolt az idei szezonnyitó Mönichkirchen lankáin (kicsit keskeny de tökéletes tanulópálya – hosszú és lankás, de a felső részén van pár igazán kedvező pálya ahol azért oda lehet tenni magad – szóval ajánlott hely) … idén én szerintem snowboardozni fogok csak, egyrészt mert remélem ez csak kevésbé gyilkolja a térdeimet hiszen mindig oszlik a terhelés másrészt mert csak és kész …
Persze Atilllla és a GPS okozott odafelé pár nyugtalan pillanatot (visszafelé meg volt egy bankkártyás incidens, de lehet az még megoldódik magától). Kicsit ködös volt az idő, de oktatásra kiváló – és én azzal töltöttem ezt a napot főleg; ami nekem is jót tett, mert visszarázódni pont jó egy könnyed nap, plusz így legalább nem volt módom szétgyötörni a térdemet ami egyértelműen nem 100% még, erős buckákon kemény fájdalommal jelzi is ezt. De persze Királylány kiváló diák volt (tényleg) 11 után állt először deszkára és délután 2 fél 3 felé már az élváltogatással kacérkodott – nem eredménytelenül.
Mindent egybevetve, faja volt … kell(ene) menni jövő hétvégén is.

és megint bizonyít

Miranda IM zötyög-zakatol de azért mindig leteszi az asztalra amit akarok. Az otthoni IM kliens. Ugye egy kézből vagyok online általa ICQ és MSN -ben ami nem nagy ügy utóbbi időben kénytelen voltam az elveimet sutba dobva felvenni a Skype -ot is (bár ugye ez csak egy tuneling API a rejtett valódi Skype -hoz de sebaj az írott szó átjön rajta) és most már Facebook -ot is supportál szépen.
Meg egyéb pluginok nyomán megmondja, hogy Hány fok van és mekkora szél fúj az általam beállított X városban … a többi fícsőrt kinyirtam belőle vagy bele se tettem de jó tudni, hogyha akarnám teletehetném mert annyi az addon hozzá mint a szemét – POP3 kliens, IRC protocol, RSS reader, stb stb stb :)
Két nagy bugja van számomra:

MSN voice-chatre nem alkalmas és ugye a Skype zártsága miatt Skype voice-chatre sem
Bár portable WIN -re de nincs linux -os verziója, csak Win Emulátor alól lehet kergetni …

ennyi … egyébként hibátlan

a kétkerék eszenciája


PUSH PULL from Landis Fields on Vimeo.


Alleycaten volt kint a videó de betettem inkább direktben.
Annyira benne van ebben a videóban egy bringázós nap, vagy egy verseny eszenciája – még a “nem bírom meg kell állni” is megvan – perfect!
Laza zene, ráhangolódás, karikázás, gondolatok. Aztán egyre inkább a teljesítmény lesz a lényeg, nagyot ugrani, bemelgedni, felkészülni, felvenni a ritmust, kiürülni, elhalkul a világ, meghallod a saját ritmusod a saját zenédet, beszűkíted a világodat és nagyon nagyon meghajtod, taposod aztán amikor eléred a csúcsot utána megint kinyílik az ajtó, bejön rajta világ, megnyugszol de még hagyod hogy tovább vigyen a lendület, lelassulsz megállsz és tudod: jó volt.
Megnéztem vagy 20x …

Pöttyös óriás túrórudi annak aki megmondja, mi szól alatta! (bár általában ezek a zenék az ominózus videó nélkül nem vernek úgy oda … de hátha)

"You just can't teach an old GOD new tricks"