… Szóval megérkezvén Tatára becsattogok a klinikára, merthát én vagyok a vicces fiú, meg is kérdezem: helló, a táncórára jöttem, hol kell feliratkozni? Tréfarépa nem röhögsz majd … ]:)))
Szóval erről a helyről aztat kell tunni, hogy a műtét TB finanszírozott (egyből bentebb vagyok 2kilóval kb). De a többi nem. Az napi díjas. Viszont cserébe tényleg minden pöpec:
3x rendes kaját kapsz, nem szart, az ebédet választhatod is kettőből.
Ahányszor csöngetsz jön a nővér és nem vág pofákat, törődik veled, külön a lelkedre köti, hogy ez nem arról szól, hogy szenvedj ha fáj szólsz ad fájdalomcsillapítót amennyit csak kérek.
Minden szobában TV (be se kapcsoltam), rendes kényelmes ágyak (ok 3nap után utálod már de akkor is) elektromosan dönthető-állítható mindegyik, hűtő, olyan wc-tusoló ahol jól elvagy egy mankóval még tusolhatsz is (ha tudsz).
Szobatársam jófej fiatal focista, ő most van itt másodszor mert adminisztratív hiba miatt múlthéten is eljött, de ugye csak 5műtét van finanszírozva ő meg a hatodik volt .. no komment EÜ Magyarland 2010.
Kis adatfelvétel, nagy filctollas X a műtendő lábra aztán kapunk valami tablettát amitől én kb 10perc alatt el is alszom. Annyira, hogy nem vágom, mi módon kerültem az ágyba …
Innentől eléggé elmosódott a nap:
11 kor arra kelek, hogy betolják a srácot a szobába (tehát őt már megműtötték) és én feküdjek fel az ágyra – előtte pisiljek (ezt nem tudtam). Felvisznek a műtőbe, leborotválják a lábamat és bekötnek egy branült (? – így írják – az az izé amire utána az infúziót meg minden egyebet csatlakoztatnak) fel is jajdulok. Valamit megint kapok.
Arra riadok, hogy ültömbe rángatnak és már kapom is a gerincbe érzéstelenítőt alig fájt – a branül 10x szarabb volt. Az még megvan, hogy elém rakják a takaró keretét ami majd ki fogja takarni a szemem elől a műtétet – de utána megint semmi …
Felkelek lassan forog a fejem, műtenek. Előttem a kék rongy, semmit se látok – balra egy monitoron valami ami valószínűleg a kamera képe ami a lábamban van (merthogy ez ilyen laporatoszkópiás műtét (? lehet megint nem jól írtam vmit) – majd elmondom). Biztos beszélgetnek körülöttem de nekem furán csöndes minden … addig cihelődök amig valaki odahajol, hogy mit mondok. Pihegem, hogy én inkább aludnék – a műtős srác szól egy kéznek aki odalép a branülhöz benyom valamit és sötétség …
Valamennyi idő megint eltelik, én megint felkelek de már résen van a srác, csak ránézek a branülre és máris nyomják a cuccot.
16:30 körül kelek fel. Utólagosan úgy saccoltuk meg, hogy olyan 3-3.5 órát lehettem a műtőben. Semmit nem érzek – érted semmit! Az is csak homályosan van meg, hogy fel van polcolva a lábam. Cerka: nulla – egy darab hús. Lábam szintén. De pisilni már kéne azért.
Utólag rémlik, hogy ott volt az doki, elmondta, hogy a lábam alól a polcolást vegyék ki, meg hogyan kéne tartani a lábam.
Vacsora 18:00 kor – fejem nem emelhetem még fel, mert a gerincbeszuri utána még X óráig nem szabad – vagyis szabad de a migrént amit kaphatsz nem teszed zsebre.
Éjjel két fontos programom volt: fájdalomcsillapítót kértem, és próbáltam kacsába pisilni. Ez a másnap reggel érkező gyógytornászig 2x sikerült, de csak éppen a leginkább kikívánkozó részt sikerült kinyomni, nem az a megkönnyebbűlt zubogtatás volt az.
Reggel lett – doki 7kor vizitel, újrakötözi a lábam, és kirántja a leszívó csövet – ami akkor nem jó de utána konfortosabb a ‘mozgás’. 10kor jön a gyógytornász aki felkelt és megtanít járni mankóval – vagyis elmentem hugyozni. Zubogtattam öcsém de akkorát életem pisálása!! Meg rátesz egy mozgató gépre ami 35 fokig behajtja majd kinyújtja a lábamat 15percig – kibirható.
Innentől már tényleg semmi dolgunk nem volt, csak elleni: izzad a hátad, fáj a lábad, nem tudsz csak háton aludni de feszül a lábad … szóval nem 100as az élet de elvagy. Aztán másnap becuccolsz és hazamész.
Otthon jobb. Mégse vendég vagy … mégha igazán jó embereket is ismertem meg …
Most már tényleg csak egyfelé van: előre. Minden nap kicsit jobban nyújtani, kicsit többet tornászni és szépen lassan elkoptatni azt a 20db véralvadásgátló szurit amit a köldököm alatti bőrbe -jobbra vagy balra 2-2 ujjnyira!!! ;) – kell belőni minden nap. Az első legalább 10percig tartott és szó szerint leizzadtam. Itt látszik az emberség: tudom, hogy a kórház hálás ha előre kiváltod és elviszed a szurikat mert alapvetően nekik se áll hegyekben. Nekem nem írta fel a doki időben ezért nem volt. Hozza a nővér a második napon – mondom, hogy akkor ezt most én megtanulnám. Bénázok – tényleg minimum 10percig szaroztam, izzadok, beszúrom kirántom, megint beszúrom de ahogy elkezdem nyomni kijön … kicsi kifolyik. Én egyből – oops bocsi, mire nem lebasznak, hogy ez drága és tessék összekapni magam hanem: semmi baj, ezt meg kell tanulnod, ha elrontod akkor hozok másikat. Nyilván ez a normális, de ha tudod hogy nekik sincs sok, akkor azért mindjárt tiszteletet érzel … hogy azért mert nekik annyi van amennyi az nem a betegeken csapódik le. Maxi respect.
A második már csak 8 volt … kb. Szóval ez is megszokható. Megkérdeztük: létezik belőle tabletta: nem TB finanszírozott és 90.000 a kúra.
p.s.: nem tudom, hogy etársam édesanyja aki nővér már viszi is be kedden az önéletrajzát … elgondolkoztató, hogy a pénz nem jut el a dolgozókig, vagy pedig a ‘normális’ nővér kihaló állatfaj mint a ‘normális’ tanárember ?!? … és ne mondd, hogy Tata messze van, mert nekem van olyan ismerősöm, aki tatai és minden nap meg fel Budapestre dolgozni és vissza … szóval aki akar …