"You just can't teach an old GOD new tricks"

note to self: amikor a sarki pálzában lévő népkonyha porcelán étkező szettjét csont nélkül beborítod a szomszédos McDonald’s “köszönjük” feliratú gyűjtő szemetesében és csak a csörömpölésre kapcsolsz, akkor azt vedd intő jelnek; már nem igazán kéne konzol elé ülnöd …

És most énekeljük együtt, a címben szereplő dalt:


Ufóknak és elektrodroidoknak, segítség zeneszöveg a post alján, a szám apropója meg nyilvánvaló szerintem :D YEAH

Szóval az úgy volt, hogy kb 4 tantermi és további 2-3 szabadtéri oktatással el lehet érni egy olyan szintre ahol – elméleti vizsgát követően rádadnak egy ejtőernyőt és azt mondják, “ugorjál hülyegyerke ha már ezt akartad”.

Az iskolában megtanulod, hogy miként mőködik egy mai ejtőernyő, hány és miféle fontos alkatrészből van illetve azok hogyan működnek és hogyan tudnak elromlani. Mi módon kell ugrani, esni és mi módon lehet megkülönböztetni és lehetőség szerint elkerülni, megoldani a baj különböző fajtáit (van belőle jó sok). A reptéren ezt meg is mutogatják neked, plusz az alap kiugrási mozdulatsort illetve vészhelyzeti eljárás mozdulatsort igyekeznek motorikussá tenni gyakoroltatással.

Ezután már tényleg csak az van, hogy felvedd azt a bazinagy zsepkendőt a hátadra, jól megrángasd a hevedereidet aztán felszálljatok és 1200 méteren rádnyissák a budiajtót :D

Ott meg aztán semmi dolgod nincs, csak csinálni amit begyakoroltál: kimászol szépen a semmibe (állsz egy ducnak nevezett trepnin ami a kerék fölé van aplikálva és kapaszkodsz a szárny egyik merevítőjébe) még egyszer utoljára összekacsintasz az oktatóddal aztán hátralépsz a semmibe …

Mókás de ahányan voltunk annyi féleképpen éltük meg, annyi különböző kisebb-nagyobb dolgot nem csináltunk jól és annyi különböző részlet maradt meg bennünk. Nyilván ezért a motorikussá tételre a kísérlet.
Szeritem kiugrani jó dolog, csak ugye még nincs elég időm esni, mire igazán jól befostam volna, hogy úristen zuhanok csak nincs valami gond, addigra már lógsz is az ernyődön. Nekem onnantól fogva nem volt egy fikarcnyi parám se, szépen ereszkedtem kb arrafelé amerre én akartam – ez már nem romlik el magától max én cseszhetem el – márpedig ahhoz egynél több dolgot kell elkuffantani, hogy nagy szívás legyen.
Szóval az ernyőzés része pont olyan volt amilyet vártam és az pedig jó volt. NAGYON jó ;)
A zuhanás része nem volt annyira félelmetes mint vártam, nem mondom, hogy nem volt izgalmas – mert nagyon is az volt, de ebben a kategóriában idén még mindig a “TibiBá’-t követni sötét éjjel, szemerkélő eseőben a vihar elől menekülve nyélgázon Salgótarjánból Bp -re” nevű kaland viszi a prímet – ami történetet nem részleteznék, mert nyomokban a nyugalom megzavarására alkalmas és/vagy szabálytalan közlekedésre utaló jeleneteket tartalmazhat ];D

Und jetzt: Music:

- Te miért van 2 csöcsöd a hátadon?
– F*sszal a pofámon inkább kussolnék!

Ma a koraesti órkában teljesen szabályosan közlekedve haladtam a Németvölgyi úton, mikor is a mögöttem lévő batár méretű terepjáró irgalmatlan dudálásba kezd. Megfordulok; kerek szemekkel mutogat rám, vagyis a motor hátuljára. Nézek hátra, nézek a tükörbe, nézem a műszereket: lámpák égnek, oldalsztender nem maradt kint, zsebeimből nem lóg semmi, olajam \ benzinem \ akármim nem folyik, nincsen semmi fura zaj, ami arra utalna, hogy valami műszaki hibám lenne. Levonom a következtetést: biztos a járdán haverkodik valakivel. Fordulok vissza, megint dudál. Órohadj meg, neked is most kell bohóckodni, csak nem adja fel, szóval első utcába beforudlok félre állok – mellém áll. Már várom is, hogy valamiért bizony az én k>#&@ anyámat és a köcsög motorosok különbenis vagy valami egyéb nagyívű eszmefuttatást amit az ember -előítéleket pfujj- elvár egy embertől akinek akkora terepjárója van mint egy kisebb közért.
Hát nem.
- Helló, fúúú de szép motorod van, hány éves?
- He? – bután nézek, arcomra kiül, hogy: ezért állítottál meg, tééényleg?
- Hány éves a motor? – Kérdezi megint, de ott a szemében az a fajta, gyerekes lelkesedés, ami mindenkiben benne van -szerintem- aki valaha motorozott és megszerette azt. Lehet látni az emberen, hogy azért van autója, mert családja van -egyébként anya és a kölkök is a járműben vannak, de meglehetősen hidegen hagyja őket a beszélgetés tárgya, lennének már inkább otthon- de emberünknek minden motorra eszébe jut, hogy egyszer ő is motoros volt … szóval nem lehet utálni érte.
- 29 éves.
- Fúú az nagyon frankó, nekem volt egy Hondám egy #### sokáig, nagyon szerettem az is 30 éves volt. Minden frankó vele? Megy, nincs baja?
- Nincs baja, jól megy és szeretem is.
- Mennyiért vetted? Mennyit érnek az ilyen koru gépek mostanában?
- Ez úgy 350 -et.
- Én 400 ért adtam el a Hondámat, de nagyon sajnálom. Nem adod el?
- Nem köszi, megtartom.
- Nem hülyéskedek, komolyan kérdezem; nem adod el? (ennél a pontnál anya villámokat szóró szemit én észrevettem, de emberünk olyan lelkes volt, hogy semmit se látott csak Rozsdást – szerintem ha rábólintok, meg is vette volna helyben, még a taximat is kifizeti hazáig).
- Nem kösz haver, nem adom el semmi pénzért – megtartom.
- Hát jó, jó utat szevasz és bocs, hogy félreállítottalak, de nagyon szép ez a gép – úgy megtetszett.
- Semmi gond, helló.

Hát ilyen is van … most mit szóltok?! :)
Remélem haver a jövő szezonra beújítasz valami szépet és összevigyorgunk még valahol :D

Nem komázom az embert mert általában a nyilvánvalót mondja el és nem a kis trükköt amitől működik és/vagy a miérteket plusz nekem speciel nem is mindig úgy áll ‘lábra’ a dolog ahogy ő mondja de ez már az én személyes baromságom. Viszont ahogy másodszorra feláll ezen a videón az baró: ülésből lapra aztán hátsó láb mögötti deszkafelületen egy átfordulás -taknyolás nélkül!!- első élre. Meg kell tanulni:

Küldeném azoknak akik BrutálRoyál menüt rendelnek a mekiben kalóriabeviteli megfontolásokból LÁJTkólával és mindenkinek aki szereti :D

A kezdés szokásos volt: indulás napján vettem meg a zsákomat és dél körül tudtam meg, hogy 18:00 kor indul a busz és nem 21:00 kor – lö pöti kapkodás :)

2 x 20 óra buszozás – idén jobb volt mert nem álltunk meg minden bozótban, hanem haladtunk rendesen. Én ugye szerencsés vagyok mert ment az alvás (állítólag horkoltam is – de én ezt nem hiszem el) de azért van ahol picit mintha elültem volna magam :)

tavalyinál sokkal pöpecebb szállás – bár Combelouviére koránt sem világváros :2síbolt / kölcsönző, 1 bolt, 1 pék, 1 kocsma/pizzázó valamint 1 étterem / uszoda szolgál ki aszem 3 ‘hostelt’ és kész. Állítólag a sífalu (tehát ami fent van a felvonónál) be is zár március végén.

napi ~50km tiszta sízés – hát igen ezért mentünk: jó az amikor minimum 15-20perc egy teljes ereszkedés és nincs seholse tömeg – utána pont jól esik a felvonózás.

kiderítettem, hogy jelenlegi képességeimmel és deszkámmal 60km/h fölé nem bírok menni snowboarddal de ennek fele is bőven elég egy istenes eséshez ;)

3 keményebb zakó: egyet nem is tudom hogy csináltam (talán jégre mentem?) egyszercsak lekadt az első él és már bazdmegoltam is a levegőben – aztán platty … a vállam/nyakam amire estem még mindig érzékeny picit, az elég kemény volt. Kétszer pedig elrontott ugratás-próbálkozás után az tűnt a kivitelezhető megoldásnak ha gerinccel tompítom a becsapódást :) folyománya: darab idő múltán nehézlégzés, semmi vér! és a lelkesedés apadása

2csúcs: Col du Mottet egyik ága (2403) és a Le Chavel Noir legfelső pontja ahova még sílift visz (2305 elvileg). Előbbit többször is megtiszteltük mert az egész pályarendszer legrepesztősebb hosszú pályája jön le róla több mint 10km hosszan.

Egy kötés-szakadás. Amit én a kemény igénybevételnek és nem a rossz gyártási minőségnek tudok be :). De jövőre új deszka kell – akarom azt a APO rocker lapot akkor is ha jövőre a sílécek is elő fognak kerülni: ez már tuti …

… és nagyjából az is eldőlni látszik, hogy Rohi bácsival nyáron megint kell egy alpok vizitet tartani kétkeréken, mert a hegyek jó dolgok és a térdem is tűrhetően bírta az iramot. Csak az utolsó két napon kezdte feladni amit én elég pozitívnak tartok.

20 óra buszozás, 1-2 órára felkeltettük az éjjeliőrt is az irodában + Tacskó a többi szunya … Valmorel log később :)

Az elmúlt 10 napban 3 társasági eseménynek is otthont adott a kis lakásom, szóval olyasmiket tettem amiket általában negyedévente: rendszeres bevásárlás, takarítás, mosogatás ect.
De volt, hogy már magamon is röhögtem: amikor szerda reggel eljöttem otthonról tudtam, hogy hazafelé be kell támadnom a helyi ABC -t és lepusztítani a polcokat mert csütörtökön jön a fogadott-család. NADE! A korábbi bevásárlás egyszerű volt mivel a hűtő üres volt. Mert ugye a mottó: “we are bachelors babay”. Szóval az olvasztáson kívül nem sok történt azóta. Tehát üres frigót könnyű feltölteni. Nade félig lepusztítottat csak egyféleképpen lehet: my way.
Figyelj és tanulj: hajnalban kómás fejjel kinyitod a frigót és az okostelefonnal befotózol aztán csinálsz 1-2 kattintást a konyháról is. Elindulsz melóba, megiszod a 3bombát / nap és ebédszünetben a képek alapján összeállítod az ultimate shoppinglistet (papírra mert ugye a képernyőt nézed a telefonodon és ki akar kattintgatni?). A kész listát nyilván lefotózol mert a papírt úgyis elhagyod … este pedig bestartolsz a boltba és hiba nélkül vásárolsz …

Na mi a király: my way or the highway baby? :D :D :D

Apró műhelytitkok derülnek ki ám:

]:)

2 nap
28 munkaóra
5 szendvics meg egy kakaóscsiga (Eszti a király!)
…
Kellemes ünnepeket :) < br />

Vannak példaképek:


… és persze vannak egyéni eredmények:


ezt én termesztettem …

Nem is olyan régen külföldön jártam és arra kellett rájönnöm, hogy az emberek szeretnek sorban állni értelmetlenül.
Mármint van amikor tényleg kell, mert különben sose jutsz előbbre, de olyan jól rászoktunk, hogy már akkor is sorba állunk ha nem kell. Komolyan. Reptér: ülsz a terminálodnál, az ablak előtt látod a folyosót és, hogy a végén még nincs is repülő. Még van hátra bő 20perc a beszállás megkezdéséig, ami ugye általában fél órával van az indulás előtt. Mindneki nyugodt. Eltelik 15perc, hátra van még 5 és az emberek elkezdenek izegni mozogni, közben jött egy spiné előkészíti a terminálnál a jegybuzeráló gépet – látta minden startra kész, elment dolgára már a repülő is megérkezett a terminál kapujához. Látszatra minden kész – de nincs aki beszállítson, az emberek mégis elkezdenek sorba állni. Aztán persze ha 5percen belül nem történik semmi akkor dühöngeni. Nem értem: ott van a szemed előtt az üres Malév gép amivel haza fogsz menni (nyilván). Látod a folyosót amin be fogsz jutni a gépre. Ki van írva, hogy kapunyitás 5perc múlva, tudod hogy a folyosó ajtaját ki se nyitották. Egybéként még nincs is késés – de sorban állsz és zsörtölődsz. Aztán jön a hölgy és megkezdi a jegyek elvételét, kinyitja a folyosót – és az emberek felpattannak és beállnak a 10perces sor végére.
Ember! Helyjegyed van – senki se fog a frankó ablak mellé ülni amit lefoglaltál magadnak. A gép nem fog elindulni amíg mindenki be nem szállt. Összesen 4en maradtunk ülve egészen addig amíg már csak ketten voltak a sorban. Aztán odasétáltunk azzal a lendülettel becsekkoltunk végigsétáltunk a folyosón és mit találtunk. Egy zsibongó repülőt ahol már mindenki azt nézte, hogy mikor indulunk már (nem kellett ránk várni – egyszerűen csak folytak a felszállási előkészületek), és rettentően önelégülten ültek mert ők már megtalálták a helyüket. Ami a jegyére volt írva. … A gép időben felszállt – időben leszállt. Landolás után még meg se állt a gép de a nép 70% a felpattant, tülekedve cuccolt és kényelmetlenül egymást lökdösve állt sorba a folyosón, hogy mikor szállunk már ki, mikor szállunk már ki.
Bííííírkááááák!!

WP rss to Facebook – a standard notes már nem importál RSS -t mert töri azt. Meglátjuk az RSS Graffiti API megoldja-e … (ha ez átjut FB -ra akkor igen)