Ilyen is van
Ma a koraesti órkában teljesen szabályosan közlekedve haladtam a Németvölgyi úton, mikor is a mögöttem lévő batár méretű terepjáró irgalmatlan dudálásba kezd. Megfordulok; kerek szemekkel mutogat rám, vagyis a motor hátuljára. Nézek hátra, nézek a tükörbe, nézem a műszereket: lámpák égnek, oldalsztender nem maradt kint, zsebeimből nem lóg semmi, olajam \ benzinem \ akármim nem folyik, nincsen semmi fura zaj, ami arra utalna, hogy valami műszaki hibám lenne. Levonom a következtetést: biztos a járdán haverkodik valakivel. Fordulok vissza, megint dudál. Órohadj meg, neked is most kell bohóckodni, csak nem adja fel, szóval első utcába beforudlok félre állok – mellém áll. Már várom is, hogy valamiért bizony az én k>#&@ anyámat és a köcsög motorosok különbenis vagy valami egyéb nagyívű eszmefuttatást amit az ember -előítéleket pfujj- elvár egy embertől akinek akkora terepjárója van mint egy kisebb közért.
Hát nem.
- Helló, fúúú de szép motorod van, hány éves?
- He? – bután nézek, arcomra kiül, hogy: ezért állítottál meg, tééényleg?
- Hány éves a motor? – Kérdezi megint, de ott a szemében az a fajta, gyerekes lelkesedés, ami mindenkiben benne van -szerintem- aki valaha motorozott és megszerette azt. Lehet látni az emberen, hogy azért van autója, mert családja van -egyébként anya és a kölkök is a járműben vannak, de meglehetősen hidegen hagyja őket a beszélgetés tárgya, lennének már inkább otthon- de emberünknek minden motorra eszébe jut, hogy egyszer ő is motoros volt … szóval nem lehet utálni érte.
- 29 éves.
- Fúú az nagyon frankó, nekem volt egy Hondám egy #### sokáig, nagyon szerettem az is 30 éves volt. Minden frankó vele? Megy, nincs baja?
- Nincs baja, jól megy és szeretem is.
- Mennyiért vetted? Mennyit érnek az ilyen koru gépek mostanában?
- Ez úgy 350 -et.
- Én 400 ért adtam el a Hondámat, de nagyon sajnálom. Nem adod el?
- Nem köszi, megtartom.
- Nem hülyéskedek, komolyan kérdezem; nem adod el? (ennél a pontnál anya villámokat szóró szemit én észrevettem, de emberünk olyan lelkes volt, hogy semmit se látott csak Rozsdást – szerintem ha rábólintok, meg is vette volna helyben, még a taximat is kifizeti hazáig).
- Nem kösz haver, nem adom el semmi pénzért – megtartom.
- Hát jó, jó utat szevasz és bocs, hogy félreállítottalak, de nagyon szép ez a gép – úgy megtetszett.
- Semmi gond, helló.
Hát ilyen is van … most mit szóltok?! :)
Remélem haver a jövő szezonra beújítasz valami szépet és összevigyorgunk még valahol :D
