megpróbálom saját FTP re átrámolni ezt a blogot … ehhez posztolni kell … most ezt teszem

ma rettentő jó voltam:
dolgoztam … na nem azért mert szeretek hanem csak ugy hogy fontosnak érezzem magam … (igazából nem volt kihívás ezért nem kedveltem igazán de nem is volt vele bajom … semmilyen volt … langyos víz, időtöltésnek jó …)
meg adakoztam is (azért évente 1-2x megteszem, bár alapvetően nem szoktam) valami gyüjtőgető szerzetes-srácnak (ezt mondta magáról) akivel jól el is dumálgattunk a Deákon – fura volt pont két sarokkal korábban az Opera -nál csodálkoztam rá, hogy kis cigánygyerekek koldulnak az piroslámpánál álló autóknál … ez már azért durva … szerintem
szóval mára (és a következő jópár napra) megvan a tudat: hasznos tagja voltam/vagyok a társadalomnak

szombat esti tapasztalatok:
a bowling yoo …

vizsga – előtte 1órával már bent gyűl a nép nagy és eszeveszett tempójú számolós-feladat-gyártás … állítólag plusz pont jár érte ami sose árt … kezdés előtt 3perccel telefon csörren, hát igen: persze hogy meló … persze hogy bedöglött a computer ami a pénztárat csinálja és ha 10perccel ezelőtt vagyok ott az is késő …


2órával később kerültem oda … nagyon késő volt …


szokásos vergődés, amit lehet megreparálok amit nem azt nem, aztán elő a telefon hivás könyvelőszoftver diszpécser mondd a tutit, hogy kell ezt a szart életre lehelni … na és ki van a vonal túlsó végén … persze, hogy Ataman …


pedig ha 1000 szer nem mondta el az új melóhelye nevét akkor 1szer se … és ha 1000 szer nem hívtam már őket akkor egyszer se, de azért valahogy itt bent fejemben nem raktam össze, hogy ő meg cég meg satöbbi … vazzzzeg … mindegy azért az iroda is rájött, hogy nem lehet nagy gond ezentúl számlázószoftveresek ügyfélkapcsolatán ha én a “csá kisfijam” megszólíással nyitok :)))

Behozhatatlan történeti lemaradás – címszavakban legyűrve:

diploma leadva, 15rugóba volt az egész nyomdázósdi, kötészetesdi meg persze a késedelmi pótlék – azért én ezt személy szerint valahogy sokallom …

betegség -név szerint hörgőgyulladás- már lassan 3hete kínoz, az ugatva fuldokolva köhögésről áttértem a görcsösen fuldoklóra majd most már csak ugy minden mindegy alapon igyexem nem belepusztulni (család persze masszívan aggódik hiszen tavaly ilyenkor egy ilyen kört már futottam és abból intenzív osztály lett …)

fentiek folyományaként a karácsony igen szolídan volt megtartva, gyakorlatilag ágyból ki és amig a gyógyszerek keltette mesterséges kóma magához nem ragadott addig próbáltam beleolvadni a szűk család áhitatába aztán visszavonultam …

viszont az újév Szlovákiában volt ünnepelve, síelés szerű tevékenységgel a köhögés a hegyilevegőtől majdnemhogy meg is szünt de aztán hazajöttünk és megint itt van … és a héten már 3 vizsgám is lesz …

A sízés viszont nagyon jó volt, bár inkább a társaság tartotta életben a dolgot mert azért Hopokon iszonyat embertaposó tömeg volt (amitől seperc alatt felment bennem a pumpa és legszívesebben felrugtam volna mindenkit azon a pályán …) Donovali -ban meg vagy a hó zuhogott (ami nem baj, csak szétfagy a pofám) vagy az eső (amig meg olvasztja a havat latyakká …)

a sífutás amit délután próbáltam ki meg eléggé kaotikus bénázzássá vált – utólag is 1000 köszönet a kitartó oktatásért KicsiLánynak és 1000 szorry a napok óta tervezett és általam kellemesen szétbombázott “na de majd olyan jót sífutunk majd” programért

merhtogy én voltam az hozzá nem értő személy … akit persze pesztrálni kellett és minden létező megtanulási-szintidőt megdöntve nem sikerült elsajátítani a megfelelő technikát így sífutás helyett gyakorlatilag 3-4 km -en keresztül nézhette szegény ahogy esek-kelek aztán, mikor látta hogy ebből sífutás nemigen lesz a többiek meg már hetedhét határon túl vannak így őket se nagyon lehet majd utolérni elkámpicsorodva ajánlgatni kezdte a visszafordulást … – majd meg kell támadnom egy nagy és ízletes bombonheggyel, hogy ne érezzem rettentően rossz diáknak magam

szóval mindent összevetve tele a púpom a világgal jelenleg