Sífelszerelést értékesítő bolt, alkalmazottai tehát tisztában vannak a ‘csúszós’ és a ‘jég’ fogalmával vannak olyan retardáltak, hogy a jelen időjárási viszonyok között képesek a bolti belső tér felmosoóvizét (remélhetőleg nem a mosószereset, csak az olyan tiszta vizet amivel összeszedték mondjuk a betérő vendégek sáros lábnyomatit) egész egyszerüen kiönteni a bejárati ajtón. Nem arréb 2méterrel egy fához, vagy 3méterrel egy csatornába vagy teszem azt a bolt WC -jébe, nem a bejárathoz.
Mondanom se kell, felfagyott seperc alatt. Te meg jussál be és amikor odalép, hozzád ‘hogy miben segíthetek’ akkor ne az legyen az első gondolatod, hogy kizavard az ajtó elé hogy akkor kisfiam most addig leheeld azt a jeget amig felolvad aztán meg felnyalod!
Ok máskor csak szimplán gáz meg tuskóság egyszerüen kibaszni a felmosóvizet a bolt elé (nem, nem az ablakokat mosták és lecsurgott direkt megnéztem), de most …

Beszédültünk a Café Factory -ba a Jókai utcában, mert aszondják jó hely (és tényleg). Bár mókás, hogy az egész földszinten 4 asztalt tartottak fel nekünk kisebbségnek (nemdohányzók) függetlenül attól, hogy az egész egy légtér tehát minek az egész …. mind1 erről nem a hely tehet. A kávé nagyon rendben van, a somlói egy kulináris orgazmus egyedül a számlát kaptuk meg nehezen, de ha kellő határozottsággal felállsz és elkezdesz öltözni az is megkerül és végülis én nem akartam fizetni, de ha hozták hát hozták megtettem amit kellett :)))

Na de ettől még nem nagy szám az egész, ám történt, hogy a bejárathoz legközelebb közvetlenül a szomszédunkba a 4 nemdohányzó asztal egyikére lehuppant egy srác, halkan és illedelmesen rendelt valamit, majd belemélyedt valami olvasmányba és iziben rá is gyújtott. Én ezt hamar konstatáltam és tudomásul vettem, hogy megint egy tahó … mind1 meg mekkora gáz, már hogy a személyzet se szól, hogy ugyan csusszanjon már át 2 asztallal odébb és ott bagozzón. Mind1 én szeretek vállat rántani és nem felpörgetni magam ilyen dolgokon. Persze asztaltársam (hálistennek) nem hagyta annyiban az egészet, felpattant átszambázott és szóvá tette a dolgot (udvariasan). Kiderült, hogy a srác nem beszél magyartot, de angolul gyönyörűen megy a kommunikáció. Rögvest el is nyomtat a dekket. Mosolygás minden OK. Az egyik személyzet is előkerült, mondta, hogy ha akarja üljön át de a srác elutasította, semmi gond már nem fog többet füstölni. (a pincérrel németül ment a társalgás tehát emberünk igazi világfi volt ).

Telt-múlt az idő, mi belemélyedtünk a világ dolgainak megvitatásába, emberünk úgy döntött, hogy akkor ő a távozás mezejére lép, felállt, fizetett majd odajött az asztalunkhoz mégegyszer elnézést kért majd angolosan távozott.

Mi meg csak álltunk (valójában ültünk) és azon tanakodtunk először magunkban majd hangosan egymás közt, hogy valóban hány év kell ahhoz, hogy átlag magyar fejben eljusson a civilizált európai mivolt ilyen szintjére. Hiszen akár így akár úgy de egy úrral volt dolgunk, aki hibázott, ezt elismerte, beismerte és elnézést kért inkább kétszer mint egyszer se. Nem hőbörgött, nem bazmegolt, nem ugatott le senkit csak civilizáltan kezelte a helyzetet és udvariasan mosolygott hozzá, mindezt anélkül, hogy akár magát akár másokat megalázott volna.

Mókás dolog 3nap szlovákiai sílelésből hazajönni, és látni, hogy mit bírnak bénzáni az emberek az utakon, holmi latyak meg hóolvadék miatt, amikor kint ha autóba szállt az ember akkor már előre várta, hogy na mikor dobja fel a hóláncot a verdára, meg az is fura, hogy mennyire lötyög az emberen a kabátja így, hogy szemerkél az eső és plusszok vannak, ahhoz képest hogy 2napja zuhogó hóban meg szélben két melegítő is volt még alatta és rettentően sietett le a hegytetőről mert ott nagyon fújt a szél :))