Na akkor a Saimonsais story:
szerdán kész lett a röntgen doki ránézett és hivta is a mentőt merthogy kiderült hogy az egyik tüdömből kiszökött a levegő a mellkasomba oly módon hogy egy kis levegővel telt hólyagocska kidurrant egy tüsszentés kapcsán az erölködéstől … (a neve PTX) mire az a tüdőoldal összeomlott és most én Saimonsais csak egy tüdővel létezem … ez pedig nem jo
szóval irány János Hospital – területén a tüdőszanatorium (ami a nem a János fennhatosága hanem a SOTE oktato korháza …) ott is egybol az intenzív osztály … pik pak rámkötöttek egy valag csövet:
egy amiben befele ment az infuzio, fájdalomcsillapito stb
egy amit a bordáim közé nyomtak hogy ha a tüdő már be is gyogyult (mert megtette szerencsére) azért az ott rekedt levegőt (a tüdő és a mellhártya között amitöl a tüdő nem tud felfujodni ujra) kiszivattyuzzák a következő 3napban
plusz csütörtök este egy bement a kéjlécbe is hogy leszedje ami a hugyholyagomban van mert én kacsa szájába nem tudtam …
…
ja persze vettek egy csomo vért elkezdték tenyészteni elemezni stb ami a szokásos …
a napok gyorsan pörögtek mert reggel egybol alámvágtak egy vaslemezt amire röntgent csinátak ettől aztán ugy megmozgatták bennem a csöveket hogy kértem egy kis fájdalomcsillapitot amitol ugy 3ig aludtam is … aztán már csak a vacsi meg az esti fájdalomcsillapito és kész is a nap. Ilyen az élet az intenzíven.
aztán jött egy dokinéni és közölte hogy bár én nem nézek ki tul jol (persze sármos vagyok naná … de mégis) de van kint egy faszi aki mégszarabbul van hát kiraknak egy másik szobába … ami nem volt olyan jo, mert az intenziven tényleg tök profi minden annak ellenére hogy még ott sincs minden szerbol elég ….
mind1 – 1 nap a normál szobába és már le is kapcsolták a szivogépet, el is szoritották a csövet (Amit ugy oldottak meg hogy rászoritottak egy ilyen orvosi ollot ami ugy is marad ha becsukod – hát gondolhatod vazze – kilog az oldaladbol egy cső 10 centire és ott fityeg rajta egy baszom ollo – az már feeling)
de vasárnap azt is kikapták és hétfőn már itthon is vagyok …
olllé …
tanulság :
sokan sziggyák a dokikat de én a vészhelyzetben nem láttam olyan jo nővéreket mint azon az intenziven (jobb felszerelést persze igen :o) ), a dokik is jok de a nővérek hibátlanok … szegények 4en vannak pedig tavaly ilyenkor még 12en voltak ugyanarra az osztályra. Van hogy nincs ilyen-olyan szer, elromlik a masina, vagy például kevés a hely … de akkor is ha beteghez szolnak (pl hozzám) azt hitted anyám beszél hozzám nem egy vadidegen … kézcsók innen is mindegyiküknek !!!!
Na szoval én most itthon vagyok, gyakorlatilag semmit se csináhatok, mig ki nem derül hogy ez az egész mitol volt, mert ha örökletes és tele a tüdöm ilyen kis holyagocskákal akkor ezentul lesz egy belépőm az intenzivre meg egy kis tisztaságicsomagom az egyik szekrénybe mert törzsvendég leszek … ha meg csak pár van akkor leküldenek pár kis masinát kamerával aztán elkötözik őket … mindkét ötlet rettentően tetszik alig várom hogy kiderüljön de az csak majd akkor lesz ha ez az egész hercehurca lecsendesült volt varratszedés stb …
már előre örülök …