to_fb_too kategória bejegyzései

the last touchdown

Hopp egy két hónapja beragadt poszt amit semmiképpen se szabad elfeledni hagyni:

Az Atlantis visszatértével befejeződött az USA 30 éves Space Shuttle programja. Nyilván számos újításon mentek keresztül azok a gépek 30 év alatt, de azért mégiscsak ugyanaz az 5 gép tette meg azt a 135 utat Föld és Ég között összesen több mint 1300 napot töltve az űrben, minden alkalommal több tonnányi felszerelést juttatva a világűrbe.

Figyelemre méltó, hogy 30 év alatt csak két katasztrófát tudtak felmutatni -a C betűsöket- a Challenger és a Columbia baleseteit, előző alig 3 évet szolgált igaz ez alatt is 10 küldetésben vett részt, viszont utóbbi igazi veterán volt, az első nem teszt célra készült modell volt és 1981 óta szolgált 2003 -ig.

Az Enterprise ami csak tesztelési célokra épült, a Discovery és az Endevaour már visszavonult, az Atlantis pedig most hajtotta végre utolsó küldetését.

Welcome home guys … és akkor most hogyan tovább?

Egy kis retrófeeling …

effective

Ez a szombat is 500+ km -el telt, gyakorlatilag a Mátrát ha jól számolom 3x szeltük át különböző irányokban, de most nem csak mókás volt hanem kifejezetten hasznos is mivel csak ketten voltunk. Ami azért jó, mert ha egyedül vagyok akkor lusta vagyok hajtani, ha meg többen vagyunk akkor megyünk valahova (a)céllal …
/szar szóvicc volt, üthettek …/
Lényeg a lényeg, TibiBá’ Rozsdás nagy testvérén ült ami ~300ccm -t jelent, meg van X+ év előnye rutinban, szóval nagyon kellett küzdeni, hogy ne maradjak le de általában sikerült – ezért egyébként este a tükör előtt megveregettem a saját vállamat, merthát mégse csak Lali meg Sanyi a király …:D.
Szünetekben ment a fejben dugás, hogy mikor érdemes már elváltani, hogyan jobb kanyarba bedőlni / fékezni, ki hol csúszott meg. Sok minden van még amit nem is tudok és még több (hehe) amit tudok, de nem -mindig- jól csinálom. Még.

A nap végére azért azon kaptam magam, hogy basszuskulcs kezd a 600ccm kevés lenni. Persze Rozsdástól nem szabadulok meg egykönnyen, mert szentimentális vagyok – de azért, amikor tudod, hogy te keményen küzdesz a váltóval, hogy tartsd a fordulatszámot és így a tempót míg előtted meg laza négyesben dölöngélnek és ‘csak’ 300cc a különbség azért az csak birizgálja az ember csőrét. Meg persze az is, hogy eddig hamarabb fogyott el a mersz belőlem mint a sebesség alólam, tegnap ez többször megfordult és azon kellett kapnom magam, hogy húzom én de csak vánszorog az a sebességmérő nem pedig szökken felfelé a számokon.
Viszont a napi használatra meg nincs szükség többre. Meg kb egyéb alkalmakkor se, csak ha az ember kifejezetten ‘küzdeni’ megy a hegyekbe vagy messzire utazik, felpakolva. Évi 3-4 alkalom. Ahhoz meg határozottan drága mulatság második motort fentartani.
Hát nem ez lesz a központi problémám őszre … de azért feljegyzem magamnak; ha rámszakad a lottó ötös akkor második motorra is kéne költeni ;)

Ilyen is van

Ma a koraesti órkában teljesen szabályosan közlekedve haladtam a Németvölgyi úton, mikor is a mögöttem lévő batár méretű terepjáró irgalmatlan dudálásba kezd. Megfordulok; kerek szemekkel mutogat rám, vagyis a motor hátuljára. Nézek hátra, nézek a tükörbe, nézem a műszereket: lámpák égnek, oldalsztender nem maradt kint, zsebeimből nem lóg semmi, olajam benzinem akármim nem folyik, nincsen semmi fura zaj, ami arra utalna, hogy valami műszaki hibám lenne. Levonom a következtetést: biztos a járdán haverkodik valakivel. Fordulok vissza, megint dudál. Órohadj meg, neked is most kell bohóckodni, csak nem adja fel, szóval első utcába beforudlok félre állok – mellém áll. Már várom is, hogy valamiért bizony az én k>#&@ anyámat és a köcsög motorosok különbenis vagy valami egyéb nagyívű eszmefuttatást amit az ember -előítéleket pfujj- elvár egy embertől akinek akkora terepjárója van mint egy kisebb közért.
Hát nem.
– Helló, fúúú de szép motorod van, hány éves?
– He? – bután nézek, arcomra kiül, hogy: ezért állítottál meg, tééényleg?
– Hány éves a motor? – Kérdezi megint, de ott a szemében az a fajta, gyerekes lelkesedés, ami mindenkiben benne van -szerintem- aki valaha motorozott és megszerette azt. Lehet látni az emberen, hogy azért van autója, mert családja van -egyébként anya és a kölkök is a járműben vannak, de meglehetősen hidegen hagyja őket a beszélgetés tárgya, lennének már inkább otthon- de emberünknek minden motorra eszébe jut, hogy egyszer ő is motoros volt … szóval nem lehet utálni érte.
– 29 éves.
– Fúú az nagyon frankó, nekem volt egy Hondám egy #### sokáig, nagyon szerettem az is 30 éves volt. Minden frankó vele? Megy, nincs baja?
– Nincs baja, jól megy és szeretem is.
– Mennyiért vetted? Mennyit érnek az ilyen koru gépek mostanában?
– Ez úgy 350 -et.
– Én 400 ért adtam el a Hondámat, de nagyon sajnálom. Nem adod el?
– Nem köszi, megtartom.
– Nem hülyéskedek, komolyan kérdezem; nem adod el? (ennél a pontnál anya villámokat szóró szemit én észrevettem, de emberünk olyan lelkes volt, hogy semmit se látott csak Rozsdást – szerintem ha rábólintok, meg is vette volna helyben, még a taximat is kifizeti hazáig).
– Nem kösz haver, nem adom el semmi pénzért – megtartom.
– Hát jó, jó utat szevasz és bocs, hogy félreállítottalak, de nagyon szép ez a gép – úgy megtetszett.
– Semmi gond, helló.

Hát ilyen is van … most mit szóltok?! :)
Remélem haver a jövő szezonra beújítasz valami szépet és összevigyorgunk még valahol :D

wrooomm

Rozsdás ha nem is pöcc-röff de kis imádkozást követően -pont ahogy a dalban mondják; szivatóval- felkelt téli álmából … jövőhéten megy rendes éves gyógykezelésre, ráncfelvarrásra, hogy idén is nagykanállal falhassa a kilométereket :)
Addigis is az emlegetett dal (egyetlen sora nem igaz rám; a forgalmi nem járt le … még :D ):

deszkára állni

Nem komázom az embert mert általában a nyilvánvalót mondja el és nem a kis trükköt amitől működik és/vagy a miérteket plusz nekem speciel nem is mindig úgy áll ‘lábra’ a dolog ahogy ő mondja de ez már az én személyes baromságom. Viszont ahogy másodszorra feláll ezen a videón az baró: ülésből lapra aztán hátsó láb mögötti deszkafelületen egy átfordulás -taknyolás nélkül!!- első élre. Meg kell tanulni:

BarkácsTV

Hát ezen beszarsz:
Discovery -> Motorváros c. csoda … építenek egy öko-motort, mert hát ők Detroitban is a legtökösebb tuning istenek. Gondolnád ezek nem tákolnak … nem a lófa*!$!
Szóval: szereznek egy brutál méretű felnit meg egy majdnem akkora abroncsot. De nem stimmel. Semmi gond, kettévágják a felnit tengelyre merőlegesen, kivágják a felesleget középről, majd újra összevarrják. Hát jó – bár én erősen aggódnék egy ilyen felnitől is már … mert nyuszi vagyok.
De sajnos még így is lötyög a gumi. No problem a SZAKEMBER előáll a mentő ötlettel: lángvágóval felmelegítjük a felnit (ott ahol van; a tengelyen, rajta a gumival) az majd beletágul a gumiba. Ööööö – hát ha a szakember mondja …
Valami hiba csúszott a rendszerbe mert az abroncs kirobban a peremnél (minő meglepetés). No problem a SZAKEMBER előáll a mentő ötletet mentő ötlettel: belefújunk egy flakon gumijavítót az majd kitölti. Azt tudni kell, hogy ezekene a flakonokon rá van írva, hogy ideiglenes megoldás és csak X sebességig lehet használni. Mondjuk a szervízből nem ilyen járgányt várok kigördülni …
Másnapra kiderült, hogy hiba van a rendszerben. No problem a SZAKEMBER előáll a mentő ötletet nem megmenteni tudó mentő ötletet megmentő ötlettel:
… most figyelj – Dobszó – harsonák – várakozó áhitatos csend …
kifúrjuk a felnit a belső falán és telenyomjuk púrhabbal. ÉRTED? Púrhabbal!!!

… és én még azt hittem, hogy Rozsdás újraélesztésénél tákoltunk … hát nem, a fasorban se vagyunk.

A csávó a végén még a zárszóban hozzátette: “és megmutattuk amerikának mit tud a csapatunk” … aha öreg, meg

Valmorel resort – egyenleg :)

A kezdés szokásos volt: indulás napján vettem meg a zsákomat és dél körül tudtam meg, hogy 18:00 kor indul a busz és nem 21:00 kor – lö pöti kapkodás :)

2 x 20 óra buszozás – idén jobb volt mert nem álltunk meg minden bozótban, hanem haladtunk rendesen. Én ugye szerencsés vagyok mert ment az alvás (állítólag horkoltam is – de én ezt nem hiszem el) de azért van ahol picit mintha elültem volna magam :)

tavalyinál sokkal pöpecebb szállás – bár Combelouviére koránt sem világváros :2síbolt / kölcsönző, 1 bolt, 1 pék, 1 kocsma/pizzázó valamint 1 étterem / uszoda szolgál ki aszem 3 ‘hostelt’ és kész. Állítólag a sífalu (tehát ami fent van a felvonónál) be is zár március végén.

napi ~50km tiszta sízés – hát igen ezért mentünk: jó az amikor minimum 15-20perc egy teljes ereszkedés és nincs seholse tömeg – utána pont jól esik a felvonózás.

kiderítettem, hogy jelenlegi képességeimmel és deszkámmal 60km/h fölé nem bírok menni snowboarddal de ennek fele is bőven elég egy istenes eséshez ;)

3 keményebb zakó: egyet nem is tudom hogy csináltam (talán jégre mentem?) egyszercsak lekadt az első él és már bazdmegoltam is a levegőben – aztán platty … a vállam/nyakam amire estem még mindig érzékeny picit, az elég kemény volt. Kétszer pedig elrontott ugratás-próbálkozás után az tűnt a kivitelezhető megoldásnak ha gerinccel tompítom a becsapódást :) folyománya: darab idő múltán nehézlégzés, semmi vér! és a lelkesedés apadása

2csúcs: Col du Mottet egyik ága (2403) és a Le Chavel Noir legfelső pontja ahova még sílift visz (2305 elvileg). Előbbit többször is megtiszteltük mert az egész pályarendszer legrepesztősebb hosszú pályája jön le róla több mint 10km hosszan.

Egy kötés-szakadás. Amit én a kemény igénybevételnek és nem a rossz gyártási minőségnek tudok be :). De jövőre új deszka kell – akarom azt a APO rocker lapot akkor is ha jövőre a sílécek is elő fognak kerülni: ez már tuti …

… és nagyjából az is eldőlni látszik, hogy Rohi bácsival nyáron megint kell egy alpok vizitet tartani kétkeréken, mert a hegyek jó dolgok és a térdem is tűrhetően bírta az iramot. Csak az utolsó két napon kezdte feladni amit én elég pozitívnak tartok.