Bírom az embereket – olyan egyszerű ténytől, hogy félretárcsáztak olyan szinten le szoktak blokkolni, hogy az félelmetes:
csörög a telefon, ismeretlen szám – felveszem:
– Igen tessék /és mondom a vezetéknevemet/
/emberünk, összerakja, hogy itt valami gixer van mert ismeretlen lehet neki a hang meg a név is, de azért bepróbálkozik/
– Ööööö halló, Péter?
– Nem, itt /és mondom a keresztnevemet/
/emberünk, már biztos abban, hogy tényleg valami nem okés ennek hangot is ad:/
– Öööö … hát igen.
/halál komolyan ezt mondta, én azért hagyom kibontakozni imígyen:/
– Hát igen, ez van.
/és eljön a megvilágosodás pillanata és minekután vagy félpercet el ‘öööö’ -zött pánikszerű búcsúzkodásba kezd/
– Hát akkor ez téves lesz, bocsi, hello.
– Igen valóban téves lesz, semmi baj, hello.

Ha ismeretlen veszi fel akkor én egyből pontos nevet és telefonszámot szoktam egyeztetni, mert gyorsabb kitalálni hogy a szám amit kaptam az a hibás vagy csak szarul tárcsáztam … mert bár most konkrétan nem volt visszahívás de a másik nagy kedvencem amikor emberünk 3másodperc múlva megint csörget, hogy ‘hello Péter, képzeld az előbb félretárcsáztam’ – én meg: ‘most is te állat’ :)))