világok harca

most éppen az én világom meg az apám világa ugye pont nemrég -sőt pont az előző postban örvendeztem, a netvibes -en. Ami tényleg remek, mert bár a writley.com még nem támogatott Opera alatt így hanyagolom és sajna szerintem csak gmail -hoz lesz supporjta (oda meg nem vagyok meghívva) nem minden webmail -hoz (azért kéz bilibe ne lógjon) de akkor is … lassan erős a késztetés, hogy újabb lépcsőfokat tekintsek kívánatosnak.
Ugyebár kezdetben vala az ember, aztán vala az ember és az ő pc -je, aztán lőn az ember és az ő pc -je 56k -s modemmel a netre, aztán lőn 24órás full netkapcsolat. Ezzel párhuzamosan, fejlődött az ember és az asztali pc, aztán jött az ember és az ő laptopja amitől rettentő mobil lett, majd lett az ember és az ő USB eszköze amivel mozoghat és viszi a fontos dolgokat amik aztán bármilyen gépen üzemelnek és most talán eljön az az idő, hogy nem viszem az USB cuccost, hanem mindent fent tartok a neten (mondjuk valami backupolást csipáznék) és ha megy az akárhova akkor ott ugyebár van net, mert net mindnehol van és csak bekuffantja a saját kis linkjét és máris a megszokott munkakörnyezetében van a szükséges informáicóforrásokkal meg eszközökkel (ennek első jele számomra az online szövegszerkesztő a fenti linkelt writley.com).
Szóval én itt tartok és kicsit örülök kicsit félek, hogy a világ erre forog, mert azért vannak ugyebár hátulütők, hogy ha nekem a neten van mindenem akkor az adatbázisban van, ahhoz ki fér hozzá, milyen óriáscégek, milyen állami szervezetek és mi van ha megborul az egész? stb stb stb.

Aztán visszaesek a Földre amikor vaterom (aki egyébként IT -ban azért korosztályát magasan veri) nagyon boldogan elmeséli, hogy kitalálta, hogy milyen jó is az, hogy a digitális fényképezőjének a memóriájára az USB -s kártyaolvasóval bármit ráírhat majd a kártyaolvasót magával hurcolva (tudod, kábel + irattárca mérető több kártyát is befogadni képes olvasó-eszköz) bárhol elérheti az adatait.

Meg amikor megérkezik egy vidéki (falusi) önkormányzattól egy levél, amiben megköszönik, hogy a régi ruhákat meg ilyen dolgokat odaadtuk az önkormányzaton keresztül a helyi szegényeknek, és a levél persze tartalmazza a karácsonyi sokjót kívános formulát is ami a következő képpen néz ki:
persze egész levél Bill bácsi Word -jén készült annak is a beépített képeivel kedveskedik (de ez mindegy az igyekezet a lényeg) és a már említett sokjót kívánós rész úgy néz ki, hogy választottak egy olyan betűtipust ami nem telt (tehát csak a körvonalai vannak belül fehér) azzal megírták a szöveget, majd utánna piros filccel átfutották a kérdéses betüket, hogy szinesebb legyen mégis a levél … (és én most nem tényleg nem cikizek senkit, mert jelenleg ma Magyarországon az is nagy szám, hogy írtak valamit -emberileg nagy szám- és azt számítógépen tették -infrastruktúrálisan nagy szám-)

Pláne ha még hozzácsapom ehhez, hogy az igaz, hogy Európa messze előttünk de még mennyien mögöttünk … mennyien …