Szóval az alap terv úgy festett, hogy pénteken nekivágunk reggel délután már a szálláson vagyunk ejtőzünk, aztán bejárjuk amit be lehet és vasárnap haza, ha csúszás van akkor hétfőn.
Ebből az lett, hogy csütörtök este nem sikerült időben ágyba kerülni Mira baba születését megünneplendő tejfakasztó buli végett és nekem még be kell ugranom pénteken a gyárba, de 10kor utána eredek a csapatnak és Szombathely környékén be is fogom őket, de legkésőbb még az Alpok lábánál.
Hát nem úgy lett.

A 10 órás indulásból 11 lett, meg még némi technikai malőrök miatt 14:30 ra módosult. Úgy terveztem, hogy ha 15:00 előtt indulok akkor még nem megyek fel a pályákra be tudom járni a kis utakon ugyanazt a kört amit a többiek, csak sportosabb tempóban.
A teljes szakasz Brechtesgadenig cca 600km, a szállás kicsivel közelebb van, kb egy 100 -assal, de én a 600 at számoltam és a 6 órás menetidőtő amit a gugli mondott, hogy legyen miből csalni.
A magyar szakasz Győrig rút unalmas volt meg lassú az 1 es út rossz ötlet volt, kezdtem beálmosodni, gyors tankolás, bomba ivás, csoki evés (mert azt már tudjuk, hogy túrán csokit kell enni sokat és cukrosat inni, mert atttól van pillanatnyi erőnlét), majd Csorna felé irány Szombathely. Újabb tankolás és bomba, kezdek magamhoz térni, időben se állok szarul, megvan az első 200km és még nincs 18:00, de feszes lesz a vége, mert a hegyek még csak most jönnek. Kútról kifelé már nincs fordulatszámmérőm … dehát az sose volt tökéletes műszer, ellenőrzöm, hogy nem folyik a spirálnál el semmi aminek nem szabad, majd megnézzük holnap mi a bánata, nem is hiányzik.
Irány Oberwalt aztán Hartegerg, 300km este 19:00 tempó és az idő jó, ha tartom a ritmust este 22:00 re bérek. Viszont most jön az első gerinc, kis utakon meg kell találni, de szép lesz és még van nap van értelme letérni mert világos van. Hartberg, Brikfeld, Fischbach, Bruck an der Mur. Jó kis szerpentin megérte de sok időbe került, cca 400km de már 20:40 van, megy le a nap és nyugaton csúnya felhők vannak – én meg arra tartok. Jól jött, hogy a tervben csaltam, meg fel is használom az újradobhat kártyát, így tudom, hogy nincs 600 a vége az este 22:00 es beérés még tartható és nem túl késő. Inkább rápihenek, utolsó bomba, csoki, benzinkúton beszélgetés, nyújtózás.
21:00 felé indulok, de már veszek matrciát a pályára, most már nem bohóckodunk ebből a völgyből úgyse megyek már ki, látnivaló nincs annyi, meg fény se, hogy lássak, inkább az esti pihenés motivál.
Még a pálya előtt vacilálok, aztán megállok és csak felveszem a kabátba a bélést, behúzok minden szél és vízálló ablakot, mert itt hamar jön a hideg ha már nincs nap, aztán irány a pálya.
20km – Leoben elkezd csúnyán villámlani, 5perc múlva csöpög még 2 perc szakad. A szélső sávban a kamionok úgy hasítják a vizet mint a hajók, szó szerint V alakban tolják a vizet, a reflektor nem világít el az útig csak a cseppvihart látom magam előtt, sávot váltani annyira nincs kedvem inkább húzom most már mindegy, amíg egyenesen kell menni nincs gond, jobb is így a pályán. Nézzük a jó oldalát: lemossa a bogarakat a bukósisakról. 50km -en át ez volt, azért elég para – nem csinálnám mégegyszer, önszántamból pláne. Triebenig. Itt már kezdett tele lenni a hócipőm. Alig vártam az alagutakat, mert ott jó meleg volt a szmogtól. De az egyik túloldalán száraz út várt, felül nem fáztam, alul csurom víz de fűtött a blokk, tudtam ha megállok akkor vége a dalnak kihülök én is a motor is biztos beázik valahol, menni kell, meg különben is körbe mindenhol vihar volt semmit se nyerek. Lienzen lehajtó. 30km a szállás és még nincs 22:00 óra, nagyon jó vagyok.
Újabb égszakadás, de most már ki-ki hagy a motor, kezd csúnyán beázni, és nem húzom eléggé, hogy száradjon, meg nem is lehet mert minden osztrák jónak látja ködlámpával közlekedni vihar idején. Szóval gyökketővel az út szélén Irdningig, ahol is a tábla hírdeti, hogy Donnersbachwald 16km és tudni kell róla azt, hogy zsákfalu. Másfélsávos szerpentin visz oda fel. Lassítok, GPS -t buzerálok de már csak 2-3 hengerrel megyek tovább. Csúcssebesség 40km/h, közvilgáítás, forgalom nincs, eső ömlik, nem haladok kanyarokban 1 -es 2 -es nyélgáz és fullad a gép, de most már behozom a gárzsig, ha belegebedek is! Nem fűt a blokk, egy ideje már nem vigyorgok. Az utolsó 16km 1óra volt, persze túlmentem az erdőig (a faluból semmit se láttam, csak templomot meg a falu vége táblát akkora vihar volt és annyi a közvilágítás) meg vissza, erős kruvaanyázások közepette fulladtam le az udvaron.
Hálistennek a szállás jól fel volt szerelve, szauna, szolárium (pont leszartam de volt), csomó elektromos fűtő ketyere a síelőknek, szóval a ruhának van esélye száradni, nekem csak egy forró zuhany kell, a cuccom nem ázott be a zsák is bírta meg minden még plusz zsákozva volt okosan.
Hát ez volt az első nap – cca 510km, 8 és fél óra.

Másnap reggel kicsit 10 után ébredve, a csapat egyik fele nekivág Kuffsteinnek mi inkább tovább alszunk, motort buzerálunk, szárítunk hajszárítóval (mert még midnig csöpög). A diagnózis: a pipák még csak csak de az indítómotor valahol meggebedt néha beindít néha tolni kell. Nem baj, megy. Késői indulással, irány Berchtesgaden. Azért megvártuk az eső végét.
De ez már az Alpok és osztrákföld mélye, minden út széles, hibátlan, kellemesen kanyargós, az emberek jófejek. Ha olyanod van az élvezed amit látsz, ha olyanod van akkor meg azt, ahogy utazhatsz. Nagyon tuti. Kellően el is baszarintottuk az időt, 16:10 perckor érkeztünk Berchtesgadenbe, naná, hogy 16:00 kor megy az utolsó busz. Ok nem baj, fényképezés, nézelődés, pihenés, hűtőmágnes vásárlás – turistáskodás. Hazafelé, másik úton Hallstadt felé, még elhagyatottabb utakon (az is mind hibátlan) minden kanyar után egy tó, vagy kilátó-parkoló, minden második kanyar után egy még szebb tó vagy kilátó parkoló. Szájtátás ezerrel. Igyekeztünk minél kanyargósabb minél kisebb utakon hazakeveredni (sok helyen a völgyekben a GPS be is pánikolt, mert foggalma nem volt hol vagyunk) , így olyan 21:00 re értünk haza, persze az utolsó 2km -en most is volt egy zivatar, de meg is száradtunk mire beértünk.

Harmadnap hazafelé belőttük a 10:00 indulást amit sikerült is tartani (meglepő mert a négyfős brigádból ketten is voltunk akik preferálják a sokáig alvást). Ennek megfelelően a tervezett hazafelé menet, szintén kalandosra lett rajzolva, másik úton mentünk, igyekeztük megtalálni a legkisebb szekércsapásokat.

Persze vészkékezős, leizzadós, nagyot dudálós eset se történt velünk három napig csak amikor már hazaérkeztünk, – az a pápai paraszt tuti elvett 1 évet az életemből. Bármily gonosz dolog is, de remélem szembetalálkozik egy sajátjához rettentő módon hasonlító affinitással rendelkző méregzsák kombájnossal egyszer, és ott pusztul valahol egy útszéli árokban.

A kanyargásnak megfelelően a nagy Balaton-Budapest dugót is sikerült csúcsidőben este 18:00 felé megjátszani. De hálistennek Péter nem az a tötymörgős tipus, viszonylag kevés halálfélelemmel sikerült átszüremleni az autófolyamon.

A mérleg – bő 1500km, 3nap, egy iszonyú jó szállás és olcsó – amit síeléshez is erősen ajánlott megjegyezni, kellő mennyiségű adott pillanatban nem vicces, de idővel megszépülő kaland és jóval több adobb pillanatban is vicces és idővel mégszebbé váló kaland története.