Jópár hete volt szerencsém a Mirrors Edge gámához:
Olyan igazi yamakasi játék, a lényeg a futás, menekülés, ugrabugrálás. FPS és valahogy iszonyat élvezetes …
Viszont azóta, mikor reggelente belépek a MOM -ba, hogy lemenjek a -1re a péksüteményeshez mindig bennem van, hogy “a francnak kell nekem körbemenni, amikor ha itt átugranék az ujságos tetejére onnan meg csak egy tigrisbukfenc a pékség, de ha szépen akaronám akkor egy wallrun a kirakatok üvegfalán és onnan egy szaltó ”
WOW.
Hát ez k. jó! Erősen addiktív és a title videó hát az meg eszméletlen király (nyilván ebben erősen benne van, hogy a zene is teccik alatta – nagyon összeillik az egész)
(igen a hét lövészből már csak egy él -nem is a legfiatalabb- illetve a főgonosz bandita)
csak úgy emlékeztetőül:
Vin: It’s like a fellow I once knew in El Paso. One day, he just took all his clothes off and jumped in a mess of cactus. I asked him that same question, “Why?”
Calvera: And?
Vin: He said, “It seemed to be a good idea at the time.”
Lee: Insults swallowed – none. Enemies – none.
Chris Adams: No enemies?
Lee: Alive.
Vin: Reminds me of that fellow back home that fell off a ten story building.
Chris: What about him?
Vin: Well, as he was falling people on each floor kept hearing him say, “So far, so good.” Tch… So far, so good!
Az a függőség amikor lerohad az ADSL (szokott ilyet csinálni 5-10percre néhanapján) és ugye hirtelen nem tudok tovább dolgozni vagy emailezni és akkor magamban felkiáltok:
“nembaj addig megnézem mi hír a nagyvilágban és indítok egy böngészőt és hívnám be a netvibes RSS gyűjteményemet …. …. …. aztán rájövök, hogy ja ha nincsen net akkor egészen nincsen net és olyankor nézek mint őzgida a reflektorba, hogy akkor most mivan … és akkor jönnek a régi jólbevált módszerek: könyv, tv/dvdfilm; de mire ide eljutnék addigra reconnektál a net és akkor megint jó
ne röhögj, aki blogot olvas az már van annyira addict, hogy az mind ilyen csak max tagadja!
p.s.: az meg pláne gyász aki ha visszajön online jól leblogolja az egészet … azért még ennyire nem gáz, de majdnem:
Nnna és hogy ez miért ugrott be?
Há mer fel nem foghatom, hogy valaki miért kocog -kb középkoru hölgy sportból ezt egyértelműen mutatja a ruházata és kipirult de elszánt feje- hétköznap délután kettőkor az Erzsébet hídon. Hát basszus felszálsz a buszra kicsiket lélegzel finoman alig szuszogsz, elgurulsz a Tabánig vagy a Gellért hegyre a zöldbe és ott hülyére liheged magad, majd hazabuszozol megint erősen figyelve a légzésszám relaxációs szinten tartására.
Ha így teszel akkor tettél az egészségedért meg a sportért … ha meg a szmog közepén kocogsz akkor igazából beülhetnél a Gellértbe egy hatalmas havanna szivarral ugyanott vagy … mókás de szart se ér.
Na mielőtt betámadnának itten akik ismernek, hogy “te beszélsz városi bringás”. (bár nem tud mert a kommentelést betiltottam jól – hehe ]:D )
Én beszélek mert bringázni szeretek, városban is erdőben is. Városban azért mert gyors és mókás közlekedési eszköz bár tudom, hogy akárki akármit mond egészségtelen. Erdőn mezőn is főleg a kihívás végett és csak másodsorban az egészségesség végett űzom eme sportot. De ha valamit azért csinálnék, mert az egészségemre van hatással -márpedig a kocogásnak semmi más értemes oka nem lehet szvsz- akkor azt nem úgy teszem, hogy kifejezetten egészségtelen legyen.
másrészt: azért mennyire kell kurvára ráérni ahhoz, hogy ezt kiagyald, begyakorold (megfelelő étrend, tesztfingásokat felvenni, nézni mekkora lángot tudsz produkálni stb.), rákészülj (nyilván nem elsőre jött össze, nyilván tökölni kellett, hogy a gyertya elég messze legyen, elég magasan legyen stb.), hogy felvedd, úgy kajálj, hogy legyen benned elég kraft, otthon rohadj egész nap és gyűjtögesd, ne kifingd magad, hogy aztán felállísd a kamerádat, belődd a fényt, a gyertyát a mindent és összehozd a felvételt? … szerintem ez legalább egy kéthetes “hogyan gyújtsuk meg a gyertyát fingással” projekt volt … de lehet, hogy ráment a fél nyáriszünet