Azon agyalok miért jo eszkimonak lenni, biztos van annak valami romantikája ha az ember pofájába vágja a szél nap mint nap frissen hullott havat – csak nekem nincs elég időm hogy ráérezzek ezért élek abban a téveszmében hogy az idő most jelen pillanatban szar.
Viszont az is igaz, hogy valamilyen számomra titokzatos ok végett valamiért át tudom érezni mi abban a jo ha az ember egy karibi sziget partján ül a homokban a szörfösöket nézi és a pálmafák árnyékában horpaszt nagyritkán felriad arra ha a fűszoknyás felszolgálólány hatalmas mosollyal az arcán kicseréli a félig elfogyasztott koktélt egy ujra mert elolvadt benne a jégkocka.