szétesett az övtáskám (egész pontosan a bringázós övtáskám) … igazából amikor elkeztem túrabringázni (pontosítsunk, amikor anyu először elengedett nehéz szívvel és mehettem ki a nagyvilágba értsd Velencei tó, Balcsi stb. bringával …) és megvettem minden hozzávalót, akkor nem voltam elersztve rettentően pénzmaggal -nem mintha most felvetne- éshát elrohantam a skála-piacra (budai gyerek hol vásárol … ) és megvettem az elsőt ami nem volt TÚL gagyi és belefért a büdzsébe (akkoriban az övtáskát még csak a gyúrni járó izomagyúak hordtak szigorúan bő melegítőgatyához, és akkora telefontartó van rajta amiben egy 5110 es kacagva elfér merthogy az akkor új modell volt …). Aztán a szívemhez nőtt, megszoktam, mindennek megvolt a helye benne és jól szolgált majd 10 éven át. Hozzászoktam, még meg is varrtam, többször is ( !!! ) … de most végleg romjaiban van: eltört a csattja szétszakadtak a belső válaszfalak, már jóindulattal se lehet övtáskának hívni … egy roncs lett szegény … hát igen már az a bringám sincs meg amivel egyszerre vettem … de azért szar érzés, hogy ez a ‘társam’ is az enyészeté lett …