Van abban az életérzésben egy kis ‘basszameg’ egy csipetnyi ‘úgy_tudtam_hogy_nem_úszom_meg’ és rettentő sok ‘ááá_most_már_minden_mindegy’ mikor már zuhog mikor bringára pattansz, hogy átgarázdálkodj a városon mert ott lax …

… és amikor a kb 10perc alatt csont átázott cipődben a lábujjaid között lötyög a víz minden pedálrataposáskor akkor tudod, ha ma valami dilettáns megpróbál leszorítani az útról akkor biztos hogy kitaposod a belét …
… de sajna ilyenkor bizonyára egyértelműen kiolvasható az ember szeméből, hogy: ‘bazzeg_ne_szólj_hozzám_rám_se_nézz’ ; mert mindenki rettentő távolságtartóan és szabályosan közlekedik az úton ami nekem biztosan nem jó mert nincs kin kitölteni a dühöm és dúlva-fúlva érek haza …