Nem is egy, hanem két bekötött ugrás 1200 ról – ráadásul a hivatalos vélemény szerint jól lettek végrehajtva. Külön öröm, vagy pont ezért perfekt nyílásokat sikerült produkálni.
Nem mondom, hogy a másodiknál felfelé nem kapott el a “ajj te barom, mi a francot keresel egy repülőn amiből mindenki ki fog ugrani csak a pilóta nem – és ráadásul nincs nálam a botkormány” érzés, de ahogy kiléptem elmúlt és onnan már csak JIHÁÁÁ volt …
Jópofa dolog, hogy amíg ülsz és agyalsz addig jön a para, próbálod lefoglalni magad felszerelés ellenőrzéssel, nézed a tájat, hogy tudd hol vagytok/lesztek ugráskor, fejben játszod végig, hogy mit kell majd csinálni, de ez igazából csak pótcselekvés, igyekszel lefoglalni magad, de azért ott van hátul a kis ördög és veri a dobot. Amikor meg elkezded csinálni amit begyakoroltál, akkor lefoglalod magad és nincs időd agyalni, tehát nem is félsz. Legalábbis nekem így megy ez.
Persze kiugrás után rögtön van egy várakozós pillanat, amíg nem tudod mi lesz (persze reméled, de nem tudod) aztán megint történik valami (nyílik a kupola) és megint tudod, hogy mit kell csinálni, hogy kell reagálni. Így működik az emberi agy, köll neki a munka meg az adrenalin – muhahaha ]:)
De azt biztosan tudom, hogy zuhanni kurvajó dolog és ernyővel lavírozni még jobb …

1000+km két keréken. Megtudtam, hogy az elvárt 280-300km helyett bő 400km -t meg tudok tenni egy tank benzinnel és azt is, hogy kerek 30% ot csal a kilométerórám és így a kilométer számlálóm is …