Ugrás nélküli, de tapasztalatokban bőven gazdag hétvége volt ez a mostani azt meg kell hagyni. Talán jobb is így, nem kell mindig mindennek megtörténnie …

Láttam viszonylag gyenge és változékony szélben fél-se fékkel ereszkedést és kisebb-nagyobb következményeit azt hiszem 3 ízben, tanulói vészleoldást helytelen főernyő-nyílás után és tovább tanulságos jelenségeket. Reméljük ha majd én kerülök ugyanezekbe a cipőkbe eszembe fog jutni a mit és a hogyan …
Mókás dolog, eleinte az van az emberben, hogy ugorjunk már ugorjunk már hisz én mindent megtanultam amit elmondtak, aztán rájön, hogy pont mint a vezetés egyszerűen az iskolapad kevés, nagyon is fontos, hogy láss valódi ugrásokat, nem baj, ha napokat töltesz azzzal, hogy ülsz az árnyékban és másokat nézel, mindenből tanulsz egy picit, ládot mint bír egy kupola, hogyan csinálják mások akkor is ha jól akkor is ha rosszul, akkor is ha úgy ahogy te tanultad és akkor is ha picit másként, akkor is ha minden ideális és akkor is ha gebasz van akár 1000m magasan, akár 10m magasan, mert a könyv csak a technikai hibákat írja le, az oktató meg csak a gyakori emberi hibákat mondja el -nyilván mert, ha mindent elmondana akkor 100évig beszélne. Te meg naná azt hiszed, hogy én azt úgyse cseszem el, és az velem nem fordulhat elő. Aztán amikor látod, hogy mással előfordul akkor rájössz, hogy dehogynem és remélhetőleg jól fogsz reagálni akkor amikor tényleg.